Igények és elvárások

Néha elgondolkozok azon, hogy vajon én igénytelen lennék? Olyan sok köröttem a panaszkodás, az elégedetlenkedés, az egymásra mutogatás, hogy olykor tényleg magamba nézek, hogy vajon csak én gondolom azt, hogy igényes ember lennék s közben beérem a hétköznapival? Alig találkozom olyan anyukával, aki elégedett lenne az ovival. Legtöbbjük szerint az óvónénik semmit sem csinálnak, csak felügyelik a gyerekeket, sokszor túl szigorúak, csúf időben is kiviszik őket a levegőre - a dadus gondatlan, nem tűri be a nadrág derekát, nincs bekötve a sapka stb. Az oviban egyébként sincs elég foglalkozás, nem segítenek az iskolára való felkészítésben, jelentkezésben, a kaja is rossz és úgy minden. Szóval néha megingok, mert én nagyon elégedett vagyok az óvónénikkel. Ez volt a választási szempont az ovi és csoport megjelölésnél és nem csalódtam! Nagyon lelkesek és lelkiismeretesek. Örülök neki, hogy amikor csak lehet, kiviszik őket az udvarra és egyre többször sétálni. Hogy rengeteg kreatív dolgot készítenek. Nagyon jól körbejárnak egy-egy témakört mesével, rajzzal, játékkal "átbeszélve". Hogy a beszélgetéseinkből mindig kiderül számomra, hogy nagyon odafigyelnek a gyerekemre. És a dadust is nagyon szeretem: mindig azt látom, hogy lót-fut, teszi a dolgát, soha még rosszul felöltözve nem volt a Leányzó és mindig szeretettel beszél a gyerekekhez. És az ovi is megtesz mindent a gyerekekért - lehetőségeihez mérten. Mert mint tudjuk, önkormányzati oviban semmire sincs pénz. És nem bánom, hogy nincs mindenféle foglalkozás, mert a normál hétköznapoktól is elfárad eléggé az amúgy ügyes gyerekem. És nagyon hálás vagyok, hogy a Fiúcska bölcsis gondozó nénijei is nagybetűs JÓK! Olyan szakmai tudást, tapasztalatot látok náluk, hogy kétségem nem lehet afelől, jó kezekben van, amíg nem én vigyázok rá. Hogy nyugodt lehetek, tanul is, fejlődik is szépen, amíg nem velem van. Hát... remélem csupán csak szerencsésnek mondhatom magunkat, hogy a jó helyekre csöppenünk be - és nem kell attól tartanom, hogy igénytelenek lennénk, amiért sikerült rálelnünk azokra a személyekre, helyekre, akikkel elégedettek lehetünk.