Szép Szombat

Évekkel ezelőtt egy kirándulás során egy kastélyban nézelődtünk. Az emeleten voltunk a Férjemmel és az udvaron nézelődő embereket figyeltük. Sokáig figyeltem egy Nőt, és a Férjem is bőszen bólogatott, amikor megszólaltam, hogy "de szép az a nő". Pedig szinte semmi nem volt rajta azokból a külsőségekből, amivel a nőies külsőt jellemezzük: magas volt és vékony, de akár soványat is mondhatnék. Inkább lapos volt, mint kis mellű. Nagyon rövid, ősz haja volt - igen, nem volt már fiatal. Nadrágban volt, natur színű holmikban. Ráncai is voltak már, ékszerei nem. És mégis valami annyira átütő szépség áradt belőle, hogy a sok ember közül őt néztük percekig mindketten anélkül, hogy összebeszéltünk volna. Volt vele egy férfi, aki olyan tisztelettel és szeretettel/szerelemmel járkált körülötte, amilyet ritkán látni. Olyan volt az a Nő, mint egy királynő. Nagyon szép. Amikor arról beszélünk, hogy a szépség nem csupán a külsőségek kérdése, mindig ő jut eszembe. Sajnálom, hogy nem tudtam beszélgetni vele, hogy kicsi ízelítőt kaphattam volna a belbecsből is. Kíváncsi lettem volna rá, hogy honnan volt az a nagy önbizalom, elégedettség, ami így kiült rá.

A jövő nemzedéke

Olvastatok arról az 5 éves kisfiúról, aki a foci mérkőzésen odaállt a vitatkozó edzője és a bíró közé, hogy hagyják abba? Nem csodálkozom rajta, hogy vastapsot kapott a nézőtérről.

Szülők Szerdája - Hozzátáplálás

Szintén egy sarkalatos pont a gyermeknevelés terén. Szerintem nincs az az anyuka, akinek a gyermekorvos, a védőnő el nem mondaná elégszer, sokszor, hogy a legjobb a baba számára, ha 6 hónapos koráig kizárólag anyatejet (annak híján tápszert) kap. Hogy ezt ki mennyire tartja be, egyéni vérmérséklettől függ - és a nagymamák vehemenciájától is. Mert sokszor hallgatják a bizonytalankodó édesanyák, hogy nyugodtan adjon korábban krumplit, húst a gyereknek, mivel régen is adtak, mégis megnőtt. De talán azt el lehet fogadtatni bármelyik tanácsadóval, hogy fejlődünk... régen szigorúan 3 óránként kellett szoptatni, mert azt tartották jónak; régen nem tartották be a 6 hónapos szigorú anyatejes időszakot, mert kényszer is volt: ha nem volt elég az anyatej, nemigen lehetett tápszerrel kínálni a gyermeket, mivelhogy nem volt; régen nem tartották nagy bűnnek a testi fenyítést, most viszont a végsőkig próbálkozni kell ennek elkerülésével. Változnak az idők, változnak a gyerekek, változnak az anyák: a tudomány jelen állása szerint a gyermek emésztése akkor fejlődik a legegészségesebben, ha fél éves koráig nem kezdjük meg a hozzátáplálást. Nyilván vannak "jó étvágyú" gyermekek, akiknek semmi baja nem lesz, ha két héttel hamarabb már megkóstolnak valamit, és vannak "finnyásabbak", akik még nyolc hónapos korukban is nehezen fogadnak el az anyatejen kívül bármi mást. Nem lehet szigorú szabályokhoz igazodni, itt is nagyon fontos, hogy figyeljünk a gyerekünkre, ismerjük meg az igényeit, lehetőségeit. Nagyon sok könyv foglalkozik ezzel a témával. Pontosan leírják, hogy melyik élelmiszerfélét hány hónapos korban lehet bevezetni. Ezeket figyelembe véve olyan nagy hibát azért nem véthetünk. Itt és most néhány olyan dolgot szeretnék megosztani, ami néha vitatéma az anyukák között. (Megfigyeléseim játszótéri tapasztalatokon alapulnak. :-) ) - Só. A szakkönyvek szerint az első időszakban (nyilván a hat hónap utánira gondolok) egyáltalán nem kell sót, vagy bármilyen fűszert tenni a gyerek ételébe. Részint, hogy ismerkedjen meg az ízekkel, másrészt, hogy a veséjét ne terheljük. Néhányan viszont úgy gondolják, hogy fűszer nélkül az ételek nagyon ízetlenek és a gyereknek így nem fog megjönni a kedve az evéshez. Különben sem lesz baja egy kis sótól. Ez így van - baja nem lesz, de szüksége sincs rá! Gondoljunk bele: minden íz új lesz számára. A krumpli ízét fogja érezni és nem a sós krumpliét. A hús ízét fogja érezni és nem a sós húsét. Az majd egy következő lépcső lesz. Aki mégis elképzelhetetlennek tartja, hogy sótlan ízű ételt tegyen a pici elé, az próbálja ki a borsikafüvet: enyhe sós ízt ad az ételnek és sokkal kevésbé megterhelő a szervezet számára, mint a só. - Cukor. Ugyanaz a téma: hogy tudna megenni a gyerek bármit, ami nem édes??? Úgy, hogy max. az anyatej édességét ismeri. Nem tudja még, hogy az őszibarack sokkal édesebb cukorral. Az ő kis érzékeny ízlelőbimbóinak pont eléggé édes önmagában is. Már csak amiatt sem érdemes elkezdeni nekik a cukor adagolását, mert bármennyire is szeretnénk ha kevés cukorkát, csokit, édességet fogyasztana, amint bekerül a közösségbe és a többiektől látja ezeket, számára is nagy örömforrás lesz. És azt senki nem gondolhatja, hogy a cukor, a csoki egészséges. Jó, egy kevés nem is árt belőle. De főleg rosszul evő gyerekeknél fontos ez: egy túró rudi vagy keksz vagy nápolyi - netán zacskó csipsz - tízóraira nem olyan nagy ügy. De hogy ez a gyerek nem fog olyan jól ebédelni, az tuti. És így fejlődni sem olyan szépen fog, mintha pl. gyümölcsöt tízóraizott volna. Cukor nélkül. A fogromlásról már nem is beszélek. - Víz vs. tea és üdítő. Azt látom nagyon sokszor, hogy snassz dolog vizet inni. Minimum tea, de sokkal inkább valamilyen gyümölcslé, mert hát a gyereknek mindent! Márpedig szomjoltásra legjobb a víz! Ez tény. Vagy cukrozatlan tea. Tudom-tudom, cukor nélkül brrrr, de ha ehhez szoktatjuk a gyereket, meg fogja inni. Mindaddig, amíg nem kap kellő mennyiségű cukorkát, csokoládét - onnan kezdve neki is brrrrr lesz a natur tea. Az üdítők pedig (itt gyümölcslére gondolok, mert bízom benne, hogy szénsavas üdcsit senki nem itat a gyerekkel) szintén tele vannak cukorral és mindenféle egyébbel, amire a gyereknek semmi szüksége. Finom, az igaz. De nem egészségesebb, mint a víz. Nagyon sokszor kaptam már a kérdést, amikor a színtelen folyadékot tartalmazó flakont a gyerekek szájához tartottam, hogy mit adok nekik. És nagyon sok felvont szemöldök volt hozzá, hogy "víííííz? megissza a vizet???". Miért ne inná meg? Szomjas. És én nem érzem kényelmetlenül magam emiatt - tudom, hogy trendi a sok színes flakon, de egyébként sem vagyok trendkövető és nem azért kapnak vizet, mert sajnálom tőlük a pénzt, hogy gyümölcslevet vegyek, hanem mert a vizet tartom jobbnak. Veszünk, isznak persze gyümölcslevet is, mert ha mondjuk egy nap nincs kaki (bocs), egy kis gyümölcslé és tuti megoldódik a probléma. Meg persze szeretik is és azért nem szőrös szívűek vagyunk. De a szomjoltó italunk a víz! (Egyébként a ritkán adott gyümölcslének az is nagy előnye, hogy így nagyobb érték a gyereke számára - vágyják és így szinte észrevétlenül lenyelik vele együtt a rossz ízű gyógyszert, vitamint!). - Egyéb édességek. Leginkább a cukor miatt - és azért, mert az értékes kalóriáktól veszi el a helyet. A legtöbb gyerek nem eszik sokat. De valamiből fejlődniük kell. Borsófőzeléktől jobban fejlődik, mint a keksztől. De ha kekszet eszik - borsófőzeléket nem fog. Ennyi. Nagyon fontos, hogy pici korban odafigyeljünk az étkezési szokások kialakítására, mert később nagyobb gondokkal fogunk találkozni. De mindenképpen figyelnünk kell a gyerek igényeit: ha valami nem úgy működik, ahogy a könyvek, ajánlások írják, nem kell kétségbe esni. Türelmesnek és találékonynak kell lenni - nagyon kevés evészavaros gyerek van, a legtöbbjét mi rontjuk el.

Újra korasapik

Most a pécsi és salgótarjáni koraszülött osztályok részére gyűjtenek koraszülött holmikat, én ismét csak sapkákkal készültem. A legközelebbi gyűjtésre - ha szükséges - inkubátor takarókat is tervezek varrni. Azt még sosem csináltam. Szívből remélem, hogy minden kis picur nagyot nőve, egészségesen kerül haza!

Új felállás

Nem szeretek panaszkodni, próbálom mindenben megtalálni a jót, de most tényleg kezdek kicsit besokallni azon, hogy mennyire nem családbarát jelen társadalmunk. Egy keresetből ugyebár nem lehet megélni. (Kettőből se vígan). Az még csak-csak, hogy a 4 és 6 órás állás fogalma ismeretlen. De hogy ahol esélyes lennék, hogy evidens az esti, hétvégi munka, a látástól vakulásig... Nem mondom, hogy nehéz a döntés, hogy család vagy karrier - de ha őszinte akarok lenni, azért kicsit fájdalmas.

Gyerekszáj

Vacsora után a Leányzó odabújik hozzám: - Anya, amikor én felnőtt leszek, te már öreg néni leszel. - Hát, igen. - Apa meg öreg bácsi. - Így van. - De azért majd még lakjatok együtt. - Úgy tervezzük! Tudod, amikor összeházasodtunk, apa is meg én is tettünk egy fogadalmat, hogy életünk végéig együtt maradunk. - Tartsátok is meg ezt a szót!

Hétvége és anyák napja

Jók azok a hétvégék, amikor az öcsémék is hazalátogatnak a szülőkhöz és együtt ünneplünk névnaposokat, anyákat. Nagyon jó. Főleg így "nyáridőn", amikor kinn lehet vacsorázni. Az anyák napjával meg vegyes érzéseim kezdenek lenni. Szerettem ezt az ünnepet. Örültem, hogy virágot adhatok, hogy van kinek, van kiknek. És nagyon vártam, hogy majd én is kapjak - és megkaptam ezt az érzést is, amiért a leghálásabb vagyok! De ahogy sok anyukával beszélgetek - mert ugye már műsor van az oviban, készülnek verssel, dallal, ahogy illik - és egyre inkább a félsz kap hangot, hogy vajh' mi lesz, ha a gyerek nem fogja elmondani, mert elfelejti, mert nem akarja, mert szégyenlős, stb... Ez már nem tetszik. Túl kéne ezen nőni és elfelejteni a kényszeres megfelelést, és tudni annak örülni, hogy van, aki elfelejtette, aki dacoskodik, aki szégyenlős.