Nőnap II.

Miután tegnap közzétettem vélekedésemet a nőnapi felhajtásról, mivel mással is telt volna az este, mint nagy ünnepléssel. Miután hazaértünk és Apa is meg a Fiúcska is egy-egy szál virággal köszöntötték a Leányzót, fiatal hölgyünk olyan izgalomba esett, hogy hagyományt kellett teremtenem a nőnapi ünneplésből. :-) Minekutána kopogós cipőt is kapott tegnap (ennek mondjuk semmi köze a nőnaphoz, csupán szükség volt rá és tegnap utamba akadt egy normális árú méretes, hát megvettem)azonnal fel kellett venni, természetesen hozzá a szép ruhát is. Kb. két perces munkával szív-girlandot is készítettünk, minden szívbe egy-egy betűt, úgyhogy most az ebédlőben lóg a BOLDOG NŐNAPOT! felirat. Aztán még szív alakú virsliket is készítettünk vacsorára. Zene is volt, kicsi tánc. A Leányzó szerint parádéztunk. :-) Közben még gondolkodóba esett, hogy vajon Apának milyen ajándékot kéne adni, amivel megköszönjük a virágot. Úgyhogy elmondtam, Apa nem ajándékot vár - leginkább azzal tudjuk megköszönni, hogy igyekszünk nőiesek lenni: próbálunk szépek, csinosak, ápoltak lenni, hogy szeressen ránk nézni. Hogy kedvesek vagyunk, nem követelőzők, igyekszünk itthon jó hangulatot teremteni, nem hisztizni (igen, néha előfordul, persze csak a Leányzó, mert még kicsi, én soha!!! :-))))) ), szépítgetjük a lakást, hogy jól érezze magát itthon, ügyesen, okosan viselkedünk, hogy büszke legyen ránk. Hm. Mire a végére értem, rájöttem, hogy megfogalmaztam, szerintem milyen egy NŐ, ahogyan én szerettem volna látni 5 éves koromban.