Szülők Szerdája - Az alvás

Azt hiszem a gyermeknevelésben nincs is megosztóbb téma, mint az alvás, konkrétan az együtt alvás. Mert hogy aludni kell a gyermeknek (is) az tény, de hogy mennyire károsítjuk fejlődésében, ha a szülőkkel alszik, vagy mennyire sebezzük meg érzékeny lelkét, ha sírni hagyjuk, hogy megszokja az egyedül alvást, azon nagy vita folyik. Mutatja ezt az is, hogy a könyvpiacon egyre több kötet jelenik meg a különféle alvási segédletekkel. Mert manapság mindent könyvből tanulunk (vagy a netről). De kezdjük az elején. Szerintem minden leendő szülő nagyon fél attól, hogy fogja majd bírni az éjszakázásokat újszülött csecsemője mellett. Mert ugyebár a szülés rémtörténetei mellett a másik nagy mumus, hogy hányszor ébred a gyerek éjszakánként és majdnem eléri a kamaszkor, mikor először végigalussza az éjjelt. Hát, kérem szépen, ez utóbbi témát illetően a mumus tényleg létezik! :-) Nagyon kevés családtól hallottam még, hogy a gyermek nagyon rövid idő alatt eljutott odáig, hogy mondjuk éjjel 10-től reggel 6-ig aludt. A többieknél azért 2-3-4 óránként ébrednek - persze, hiszen pici gyomrukba icipici tej fér, az hamar kiürül és pótlásra van szükség. A tápszeres babák hamarabb lesznek "ügyesek" az éjjel átalvását illetően, mert mondhatjuk azt, hogy a tápszer kicsit töményebb, mint a tej - hosszabb időre telít. De mindenki megnyugtatásául szolgáljon, hogy a napok teltével nő a baba, nő a gyomra, több tej fér bele, az tovább tart, vagyis szépen, lassan egyre hosszabb időt tud átaludni. Aztán mire elmondható, hogy már-már átalussza az estét, elkezdődik a fogzás, hogy mint hármas számú mumus, legyen nagy megszomorítója az életünknek. :-) Mire ennek vége, akkorra majdnem eléri a gyermek az éjszakai rémálmok korát, hogy ezek miatt zavarjon fel bennünket éjszaka. És mire ezeknek vége... majdnem tényleg a kamaszkornál vagyunk. Ekkor pedig - családja válogatja, hogy mikor kap a gyerkőc először esti kimenőt - azért nem fogunk aludni, mert várjuk, hogy mikor ér haza. Úgyhogy a magam részéről egy dologban teljesen biztos vagyok: aki szülőséget vállal, jó pár évre mondjon le arról, hogy kialudja magát! De! Ezt a nagy lemondást azért helyrebillenti sok ajándék! Az, amikor egy újszülött baba hozzád bújik, a mellkasodon alszik el, amikor ott szuszog-muszog melletted, amikor addig nyomakodik és furakodik, amíg hozzád nem ér... hát, ezektől kevés szebb dolog van a világon. Hogy megéri-e ezek miatt éveken át karikás szemekkel ásítozni? Naná, hogy meg! A tanácsom ezzel kapcsolatban csupán annyi: komolyan kell venni, hogy a szülőnek is pihenni, aludni kell! Amikor a baba alszik, igenis fontosabb kell legyen, hogy az anyuka is aludjon, semmint a mosatlan edények. És ebben a család sokat segíthet: tessék aludni küldeni az anyukát, és kivinni a kicsit levegőzni, kivasalni a ruhákat, megfőzni, stb. És lehet az apukát is aludni küldeni, mert bár a szoptatások miatt az anyuka az illetékes elvtárs hónapokon át, de az apák is jóval kevesebbet és nyugtalanabbul alszanak. És akkor az együtt vagy nem együtt alvás. Mert ugye ez a két irányzat van. Akik együtt alszanak a gyerekükkel, sok esetben nem tudatos döntés eredményeként teszik, hanem erre sodorta őket az élet. Hiába olvastak tanácsokat, hogy először 2, majd 5 percig kell sírni hagyni a gyereket és folyamatosan növelni az időtávot, míg meg nem szokja, hogy egyedül kell elaludnia, képtelenek a sírást hallgatni. Vagy egyszerűen rájöttek, hogy mennyire jó éjjel odafordulni az újszülött babához, gyönyörködni benne, szagolgatni, rácsodálkozni... mire a gyerek jól megszokja ezt a nagy jót, a szülői közelséget, a szuszogást, a biztonságot, a meleget és köszöni szépen, nem akar másként aludni. Akiknél külön alszik a gyerek, ott általában már előre kész tervvel indulnak, hogy akkor itt a kiságy, itt alszik és kész. És vagy megy egyszerűen, vagy küzdelmes néhány hét következik, de a gyerek megtanulja, hogy egyedül kell elaludnia. Az együtt alvásnak igazándiból nem szoktak előnyeit felsorolni. Talán annyit, hogy a gyereknek jó, mert az elején könnyebben alkalmazkodik a környezetéhez, mert mégiscsak közel az anya az ismerős illatával, hangjával, jó neki a testmeleg - és ennyi. Szülői oldalról talán annyit hoznak fel a pozitív oldalon, hogy addig, amíg szoptat az anyuka éjszaka is, könnyebben kipiheni magát, mert csak odafordul a babához és akár be is aludhat szoptatás közben. Illetve még néhány helyen lehet találkozni azzal is, hogy a bölcsőhalál elkerülésében is segíthet az együtt alvás, mert az érzékeny figyelemmel bíró édesanya észreveheti, hogy nem lélegzik a baba. (Ez számomra kicsit furcsa, mert ha alszunk, akkor nemigen vesszük észre, hogy valaki nem szuszog. Hacsak nem ösztönből. De ösztönből meg a kiságyban alvó gyerekre is érzékenyebbek vagyunk. Lásd lentebb a nyúl a bokorban effektust). A hátrányoknál szerepel a balesetveszély: valamelyik szülő ráfeküdhet a gyermekre, vagy megütheti, megrúghatja álmában. Ezt mindenkinek egyénileg kell felmérni: aki nem tud nyugodtan aludni, az nyilván vesse el magától az együtt alvás ötletét. Bár szülés után olyan érzékeink fejlődnek ki, amelyekről fogalmunk sem volt korábban: pl. a legmélyebb álmunkból is felébredünk a gyermek egyetlen kis mozdulatára. Az ősi ösztönök miatt kicsit kimarad a mély alvás és inkább ilyen nyúl a bokorban módra alszunk - legalábbis az anyukák. Itt van még az is, hogy a gyerek nehezebben fog leválni a szülőkről, önállótlan lesz. Ezzel nem értek egyet. Ilyen alapon nem kéne puszilgatni, simogatni, dédelgetni kiskorában, nehogy megszokja, hogy ilyen is van és még fiatal felnőtt korában is igényelje a babusgatást. Ki merem jelenteni, hogy ez hülyeség. Az egyik gyerek hamarabb leválik, a másik később - és ez nem az alvási szokásoktól függ. Nagy hátrányként van említve a házasélet - illetve annak hiánya. Mert hát, hogy is lehetne, ha ott a gyerek. Aki ezután tervez gyermeket vállalni, az ne emiatt az érv miatt döntsön az külön alvás mellett. Azért ne, mert a baba megszületése után a szex nem azért lesz jóval kisebb mennyiségben jelen az életükben, mert köztük alszik a gyerek, hanem mert úgy ki lesznek merülve fizikailag, lelkileg, idegileg, hogy estére már jártányi erejük sem marad. :-) (Ez egyébként csak félig vicc!) A házaséletben nyilván új dimenziókat kell megnyitni a szülővé válás után, de ennek kevés köze van az alvási szokásokhoz. Egy szó, mint száz: Véleményem szerint az együtt alvás kérdése a szülő szempontjából fontos és eldöntendő dolog. Mert a gyerekek nyilván a közös párna mellett voksolnának! Csak gondoljunk bele: ott van a magzat hónapokon keresztül az édesanyja szíve alatt, hallotta minden dobbanását, sosem volt teljes csöndben, viszont meleg nyugalomban. Túlesik a szülés traumáján. Ezek után jobb lenne neki egyedül aludni, mint valakihez odabújni? Nem hiszem. Nézzük meg az állatvilágot. Hány olyan emlős állatot találunk, ahol a világra jövetel után az anya félretolja magától kicsinyét és külön alszik tőle? Ez nekünk ember szülőknek fontos, hogy megtartsuk pihenésünk kényelmét és felelősebbnek, tudatosabbnak érezhessük magunkat, amiatt, hogy mi döntöttünk. Akárhogy is, a gyerekek megtanulnak egyedül is elaludni. Akik kisgyerekként együtt aludtak a szüleikkel, azok is fel fogják ismerni a maguk kényelmét később. Olyan 16 éves fiatalt sem látott még senki, aki a szüleivel aludt volna. Úgyhogy ebben is, mint a legtöbb dologban a gyereknevelésben, a saját érzéseinkre kell hagyatkozni: hogyan lehetek jó, jobb szülője a gyermekemnek.