Szép Szombat 1.

Az első történetet a Dédmamámról szeretném írni, akit én öreg mamámnak szólítottam. Egyszer egészen korán reggel mentem hozzá - már nem is emlékszem, hogy miért, de igazándiból nem is volt már fontos. Kopogtam a ház ajtaján, kopogtam a szobája ajtaján, majd beléptem. És úgy éreztem magam, mint valami mesében. Az én 80 év fölötti öreg mamám még hálóingben ült az ágyon, ahonnan le sem ért a lába, csak úgy lógott, mint a kislányoknak a székről. Fésülködött éppen. Soha előtte nem láttam még kibontott hajjal. Mindig szoros kis kontyban hordta. Ekkor meg ott fésülgette a hosszú ősz szálakat - csak húzta, húzta a fésűt, a hajszálak meg mintha ezüstből lettek volna, úgy omlottak a vállára. Akkurátusan befejezte a dolgát, hagyta, hogy nézzem, és csak utána tértünk rá jövetelem okára. Annyira szép, törékeny, nőies volt ezekkel a mozdulatokkal, hogy eszembe sem jutott, hogy már elmúlt nyolcvan éves, hogy ráncos a bőre, hogy vékony szálú és ritka a haja. Hogy a korai özvegység, meg egyébként is határozott természete olyan konoksággal és keménységgel vértezte fel, hogy addig eszembe sem jutott, hogy a nőiesség ilyen formában is jelen van az életében. Az öreg mamám volt és kész. Soha addig nem vontam párhuzamot közte és a szépség között. De ekkor rájöttem, hogy nagyon szép. Hogy a szépség nem kor függvénye. Fotó a netről!