2012. március 30., péntek

Madárka-madárka

Bár már egyre jobban csicseregnek a madarak, de az igazi tavaszi jó idő mégis olyan lassan közeledik. Úgyhogy néhány madárkát beköltöztettünk a szobába, hátha...







A minta innen származik.

Cérnára ragasztottam őket, és így lógnak a lámpáról, de szerintem nagyon jól mutatna az ablakban is.

2012. március 29., csütörtök

Mamusz

Tavasz ide-vagy oda, én még most jutottam el odáig, hogy a régen áhított mamuszt elkészítsem. Ajándékba megy az első, de kétség kívül, magamnak is fogok készíteni.







Igazándiból kicsit hitetlen voltam, hogy mennyire lesz jó a sablon, de úgy látom tökéletes, úgyhogy a következő darabokat fel merem majd vértezni egy kis gyönggyel, hímzéssel, szalaggal, miegymással.

Az ajándékozott lába egy kicsit kisebb, mint az enyém - ez látszik is a képeken, hogy picit feszül a lábujjaknál. És talán lapos öltéssel sem lenne rosszabb. De a felső rész és a talp tényleg tökéletesen illeszkedik.



Martha egy kis ágas-bogas mintát rakott rá, nekem ez most annyira nem jön be. Azt hiszem, gyöngyözni fogom és színes filcből fogom készíteni. Igazi gyapjú filcből, hogy ne fázzon a lábikóm ebben a lassan jövő tavaszban sem.

A szabásmintát innen szedtem.

A méretezésnél egyébként: lemértem a talpam, fél cm-t levettem, hogy jó legyen az ajándékozottnak és erre a méretre állítottam be a sablont. (Illetve egészen pontosan az én imádott, drága, minden számítástechnikai paramétert nálam ezerszer jobban megoldó szerelmetes férjem. Remélem olvasod! :-) )


2012. március 4., vasárnap

Idő... idő... idő...

A majdnemnégyévesem elég jól áll az óra dolgában, hamar rájött, hogyan lehet leolvasni az időt. De a kérdésekkel, hogy mikor lesz már tavasz, meddig kell várni a szülinapig, mikor jön újra a Télapó, stb. kicsit feladta a leckét. Ezeket nem könnyű elmagyarázni. Hogy segítsek magamon, készítettünk egy naptár-órát, hogy azért ez utóbbit is gyakorolni tudjuk még.





Dobozból vágtunk ki egy nagyobb négyzetet, és ezt beborítottuk fehér papírral. (Ekkora méretben sajnos csak ilyen zsírpapírszerű, fényesebb felületű volt itthon és ez sajnos nem kedvezett a színezésnek).

Kijelöltünk egy középpontot, rárajzoltam egy kört, majd két, kicsit nagyobbat. A körön kívüli részt negyedeltem - ide kerültek az évszakok. A belső körben az óra, a középsőben a hónapok, a külsőben a napok kaptak helyet. (Gondolván a jövőre, az óránál a római számok is felkerültek. Persze rájöttem, hogy ez túlzott optimizmus: az egyéves fél órán belül már megcsavarta a kismutatót, úgyhogy sejtésem szerint, mire itt a kiskorúak közül valaki is eljut a római számok tanulásáig, a szemléltető eszköz atomjaira hullik).

A hónapoknál a "Január elől jár, február a nyomán..." versikét alapul véve, kicsi ikonok, rajzocskák kerültek a hónap neve mellé, hogy a még nem olvasók is rájöhessenek, hogy hol is a pl. december.

A napoknál bejelöltük a számukra fontos ünnepeket. (Nem került be mondjuk március 15, ezt és hasonló állami ünnepeket majd aktualitásukkor megjelöljük).

Az évszakok negyedeibe jellemző rajzok kerültek (igen, sajnos a rajztudásom megállt egy tízéves gyerek szintjén. Elnézést kérek minden tízéves gyerektől, aki ennél szebben rajzol!).





Az óra belsejébe felírtam a hét napjait is, illetve a napszakokat - ezeket szintén kis ikonokkal.
A fotón úgy látszik, mintha csak egy mutató lenne, de valójában kettő, csak pont egymást fedték a fotózás pillanatában - ekkor még csavart állapotba sem kerültek. A mutatókat egyébként milton kapoccsal, vagy közismertebb nevén Jancsi szeggel illesztettük a kartonra.




Amit szerettem volna, az megtörtént: azzal, hogy folyamatában mutatom, hogy most itt tartunk, ekkor volt karácsony, még két nap hétvégéig, stb... sokkal jobban érti a távolabbi események idejét is.


Ennyi jutott eszembe az idővel kapcsolatban, amit illusztrálni tudtunk.
Sokáig készült, mert nekem még a mai napig sem sikerült rájönnöm, hogy foglaljam le igazán jól a kicsit úgy, hogy a nagyobbal haladni is tudjunk a kreatív dolgokkal. Mert persze a kicsit is érdekel minden, az ölembe akar ülni, mindent megfogni, kipróbálni, ráönteni, benyálazni, megnézni, hogy szakad-e, és sorolhatnám még egész hosszan.
Mindenesetre most kicsit örültem, hogy lassan készült, mint a Luca széke, mert közben nagyon jókat beszélgettünk az időről - és ezzel a kis ketyerével még fogunk is, úgy érzem. Úgyhogy annyira nem is bánom, hogy nem lett túl szép. Itt a belső értékekre kell helyezni a hangsúlyt. :-)