2013. január 30., szerda

A cinege cipője

Elkészültem a korababáknak szánt sapkákkal, cipőcskékkel. Sajnos ez utóbbiból kevesebb volt a fonal, így csak egy pár cipőkére futotta a sapik mellé.
Nagyon szerettem készíteni ezeket a miniatűr kiegészítőket. Bízom benne, hogy segítségére lesznek néhány küzdő kis emberpalántának! Továbbra sem tudom viszont, hogy mi történt a blog kezelő felületével - és főleg visszaállítani nem tudom a régi állapotot. Így hosszan most nem is írok, mert elég kellemetlen olvasni az összefolyt szöveget.

2013. január 29., kedd

Új irányok

Új dolgok kitalálása van most terítéken nálam. Tetszik, nem tetszik, vissza kell állni a dolgozó nők mókuskerekébe. A régi, "jelenlegi" munkámat nem fogom tovább folytatni, mert teljesen összeegyeztethetetlen a családanyasággal. Úgyhogy valami új kell. Hogy valami más-e, az majd kiderül. Azt tudjuk, hogy most mennyire lehet válogatni a munkahelyek között... Semennyire. De azért mégis jó lenne azt érezni, hogy valamennyire az én kezemben lehet a választás, hogy merre is induljak el. Hogy fogadjam-e el azt az irányt, ahonnan igény lenne rám - de nekem vannak fenntartásaim a sikerességet és boldogságot illetően. Vagy legyek türelmes és kitartó, hagyjak lehetőségeket elmenni magam mellett bízván a jobb reményében? Kockáztatva talán a család anyagi boldogulását? Nehéz kérdések. Mert bármennyire is akarja az ember odatenni a döntést... azért minden idegszálával azon van, hogy jól értelmezzem a dolgokat, felismerjem a jelzéseket, észre vegyem az útirányokat.
Még út közben vagyok.

2013. január 24., csütörtök

Van egy cikk...

... most a Nők Lapjában Geréb Ágnessel. De ha valaki nem tudja/akarja megvenni az újságot, az a Nők Lapja Cafén is olvashatja az interjút. (Bocs, próbáltam beszúrni a linket, de nem sikerült. Két napja nem ugyanaz a kezelő felületem. A tegnapi bejegyzést is mindenféle bekezdések nélkül adta vissza a rendszer. Ti is tapasztaltatok hasonlót?) A következő gondolata teljesen egyezik az enyémmel, úgyhogy ez lett a kedvencem: "– Több hölgyismerősömmel beszéltem, akik mind nagy tisztelői önnek, ám amikor kérdeztem, hogy szülnének-e önnél, zömük azt mondta, inkább nem, mert a kórházat biztonságosabbnak érzik. Elmondaná, hogy mi erről a véleménye? – A biztonság nagyon fontos. Hogy illúzió vagy nem, az tulajdonképpen mindegy. Van egy már-már (remélem) közhelynek számító igaz mondat: mindenki ott szül a legkevesebb komplikációval, ahol a legnagyobb biztonságban érzi magát. Könnyű átlátni ennek a mondatnak a lényegét. A szülés motorja a hormonrendszer. A hormonrendszer szoros összefüggésben van a lelki működéssel. A félelem, a bizonytalanság, a kiszolgáltatottság fékezi a hormonok fölszabadulását. A szülés ritmusa a szükséges hormonok nélkül megborul, be kell avatkozni. Viszont minden beavatkozásról biztosan tudjuk, hogy van kockázata, ami időnként be is következik. Így hát bátran kimondhatjuk, hogy a félelem, a bizonytalanság, a kiszolgáltatottság növeli a komplikációk esélyét. Hogy kinek mi a biztonság, az egyéni. És itt jön be a szabad választás. Ha valaki belső indíttatásból a kórházat választja, mert ott érzi biztonságban magát, akkor vétek lenne őt otthoni szülésbe hajszolni. De ez fordítva is igaz."

2013. január 23., szerda

Szülők Szerdája - Gyermekágy

Van olyan anyuka, akinek ez kedvenc téma? Nem hinném. Még csak olyan anyukával találkoztam, akinek nincsenek túl kellemes élményei a kezdeti időszakról az első szülése után és szinte egybehangzó vélemény, hogy az egyetlen jó dolog benne, hogy ott van melletted (jó esetben) az a szuszogó kis csoda, akire annyit kellett várni. Nnna, de menjünk jobban bele a témába. Most a kórházi napokról lesz szó (az otthon szülőknél nyilván sok rész sokkal kellemesebb), jövő héten pedig a hazatérés utáni időszakról lesz terítéken. Abban talán egyetértünk, hogy hivatalosan bár egyértelműen a szüléssel lesz édesanya valakiből, de ahhoz, hogy igazán kialakuljanak kötődések, mély érzések, több időre van szükség. Még akkor is, ha az első pillantással beleszeretünk a kis jövevénybe. De az is biztos, hogy ekkora változáson, ilyen rövid idő alatt soha nem mentünk még át. Megkaptuk a nagy Csodát, ott szuszog-muszog a karunkban és a nagy öröm és boldogság mellett az ember azonnal megérzi az a nagy felelősséget is, ami egy egész életre szól. Öröm - felelősség, boldogság - tanácstalanság... nem csoda, hogy ez az időszak nem könnyű lelkileg sem. És akkor ugyebár ott vannak testünk változásai. Az olykor dinnyényi méreteket öltő mellek, a kenyértészta jellegű összeesett has, a gátvarrás miatti tipegő pingvinjárás, a félsz az első (bocs) kakilástól... Nehéz időszak. Mennyire okosak voltak az elődeink, hogy "kitalálták" a hat hetes gyermekágyi időszakot. Pedig akkor még nem is tudták, hogy nagyjából tényleg ennyi időre van szükség, hogy a nemi szervek regenerálódjanak. Az, hogy már a szülés előtt tájékozódjunk a szülészetekről nem csak azért fontos, hogy mennyire bababarát az intézmény a szülések terén, hanem az azt követő időszaknak is érdemes utána érdeklődni. Merthogy vannak szülészetek, ahol szülés után a baba csak a kötelező mosdatás és újszülött vizsgálat idejére kerül ki az anyuka karjai közül, de utána végig vele van és csak az édesanya külön kérésére viszik el a babát, hogy egy kicsit pihenni tudjon anyuka. Viszont vannak még mindig olyan szülészetek is, ahol szinte csak a szoptatások idejére viszik a babát az anyukához, egyébként külön szobában vannak. Talán nehéz előre eldönteni, hogy kinek melyik a szimpatikus, de azt hiszem, hogy nagyjából azért mégis érezzük előre, hogy melyik megoldás lesz számunkra megfelelő. Merthogy vannak, akik jobban tudnak úgy pihenni, ha nincs ott a baba - és vannak, akik elképzelni sem tudják, hogy ne velük legyen az a Valaki, aki 9 hónapon át a testük része volt. Ezt át kell gondolni. Már ha van lehetőség kórházak közötti válogatásra, mert azért a távolság és egyéb körülmények... azok nagy urak! Szinte az egyetlen fix dolog a gyermekággyal kapcsolatban, amit mindenhol ugyanúgy csinálnak, az a lista. A lista a dolgokról, amit vigyél magaddal a szülészetre. Magadnak és a babának. Én ehhez a következő megjegyzést fűzném: - Pelusból érdemes bevinni néhány darabot még akkor is, ha ebből általában adnak elegendőt. Csakúgy, mint magunknak jó nagy méretű betétből. Ez utóbbiból kicsit ijesztő, hogy mekkora nagyok is vannak a piacon, de tényleg érdemes focipálya méretűt venni, mert hát a friss gátsebbel azért az ember lánya nem virgonckodik túlzottan, nem lehet annyira igazgatni egy normál méretűt. Az első egy-két nap egyébként is "nehezebb", mint egy erős menstruáció, szóval kell a nagy. És hogy miért vigyünk? Adnak ugyan a kórházban is, de a mostani egészségügyi rendszerben vannak olyan fennakadások, hogy pl. hétvégén zárva van a raktár, ahol ezeket a cuccokat tárolják... így előfordulhat, hogy szombat-vasárnap nincs utánpótlás. Úgyhogy vagy nem szülünk hétvégén - vagy vigyünk magunkkal betétet, pelust. - Fentiek miatt tényleg nem haszontalan az eldobható bugyi! És feltétlenül legalább két törölközőt érdemes csomagolni magunknak: egyet az altest törölközésére (előnyös egy sötét színű) és egy az arcnak, egyebknek. - Papucsból is kell a kettő: egy fürödni, egy meg "flangálni", ha nem bírunk magunkkal és pletyózni akarunk a szomszéd szobában.:-) - Mindenhol írják a szoptatós melltartót. Ha valaki nem tud/akar erre költeni, ne essen kétségbe: egy nem túl szoros melltartóval éppen úgy megoldható a szoptatás, mint amennyit egy szoptatós melltartó visszacsatolásával is kell kínlódni. Szerintem ez egy elhanyagolható kiadás. - A popsitörlő kendő viszont nem! Az szinte egyik helyen sem adnak. A babák viszont - jó esetben - kakilnak már ekkor is. Ha nincs kaki, haza sem engednek. Ez az anyukákra is igaz! - A babáknak adnak ugyan ruhát - de nem veszik rossz néven, ha a sajátot használod, úgyhogy nyugodtan lehet vinni néhány darabot. Viszont érdemes otthonra külön összecsomagolni a motyót, amiben majd hazaviszitek a kicsit és csak azon a napon bevinni. A kórházban nem lesz túl sok hely erre. (Jó tanács, még szülés előtt állóknak: nem érdemes sárga színű felsőt vinni a babának, mert kicsit sárgásnak tűnik tőle az arcuk és az orvos esetleg úgy gondolja, hogy maradjatok még egy napot, mert besárgult a gyerek. Holott csak a ruha teszi. Nnnna, ugye! :-)) Mi így jártunk.) - Cumi: ezt a legtöbb helyen nem kedvelik - szerintem jogosan. De ha valaki szeretne vinni, ne tegye ki közszemlére, ha nem akar összekülönbözni a főnővérrel, osztályos orvossal. - Sok baba nagy körömmel születik. Van ahol nagyon nem örül a személyzet, ha levágjuk a körmüket, mert begyulladhat (és akkor nekik van vele gondjuk). Ha ilyen helyen vagyunk, akkor jó szolgálatot tehet a minikesztyű, vagy ennek híján egy pici zokni, amit a baba kezére teszünk és így nem karmolja össze az arcát. Otthon meg mehet a manikűr. Talán érződik a fenti sorokon, hogy néha véleménykülönbség van az anyuka és a kórházi személyzet között. Újdonsült anyukaként friss élményekkel vagy tele, fáj még a tested imitt-amott, a babád szopizna, de még nincs tej - elbizonytalanodsz, hogy lesz-e elég, és egyáltalán tanácstalan vagy, hogy mit és hogyan tegyél legjobban és akkor az orvosoktól, nővérektől kapsz egy csomó utasítást, utalást elvárásokról, amik még jobban elbizonytalaníthatnak. Közben még van szobatársad is, akár több is - azoknak szintén újszülött babájuk, akik nem minden esetben akkor sírnak, amikor a tiéd. Meg látogatóik is vannak, ahogy neked is. Meg vizit is van és takarítás és mosdatás és vizsgálatok... Szóval azt hiszem, a kórházban töltött (remélhetőleg) néhány nap mindenki számára iszonyú fárasztó! Főleg az első szülésnél, amikor mindez még új. A másodikat, többediket már talán mindenki könnyebben veszi a rutin miatt. Nnnna, és ez az, ami kétség kívül nagy előny az otthonszülésnél! Nagyon nem mindegy, hogy az otthoni, jól ismert környezetben mész át a nagy változásokon - vagy a fenti nehezítésekkel. De amikor hazaértek, az már nagyon jó! :-)

2013. január 22., kedd

Ajánló

Egy filmet szeretnék a figyelmetekbe ajánlani.
Gyönyörű zöld a címe. Hallottatok már róla? Nem csodálkozom, ha nem. Nem vitték túlzásba a reklámját. Az hírlik róla, hogy az Eu-ban be is tiltották, amin azért csodálkoztam: utána néztem. Nem találtam róla igazolást, csak annyit, hogy nem tiltották be, talán csak ezzel is akartak egy kis nézettséget a filmnek. Akit érdekel Bolygónk és az Emberiség állapota, nézze meg. A film minősége nem túl jó de a mondani valója néhány napra el fog látni gondolatokkal.

2013. január 20., vasárnap

Verseny

A Nők Lapja Cafén indítottak egy bloggerína verseny. Igen! Csak nőknek - ez egy ilyen lap. :-) Nőknek szól. :-)

Ha valaki úgy érzi, hogy szeretné a blogját, gondolatait megmérettetni - meg nyilván sok ismerős is kell hozzá, akik lájkolnak - annak most lehetősége adódik erre.
Hajrá Lányok!

2013. január 19., szombat

Korasapi II.

Elkészültem Az Kislány verzióval is. Készülte közben úgy adódott, hogy olasz dalokat hallgattam, úgyhogy nyilván ezen sapi hordozója egy gyönyörű, igazi életimádó, olaszos szépség lesz.



Úgy legyen!

Ha valakinek kedve adódott kötni, horgolni, varrni, hogy így egy kis segítséghez jusson (most) a szegedi és a szentesi koraszülött osztály, akkor ne fogja vissza magát! :-)

2013. január 18., péntek

Korasapi

Az első sapka elkészült:



Kötése közben jöttem rá, hogy mivel véletlenek - szerintem - nincsenek, az, hogy Básti Lajos előadásában a Toldit hallgattam, miközben készült, azt kell jelentse, hogy nagyon erős, tiszta szívű férfiemberré nő majd az a pici fiú, akinek ezt a fejére teszik.
Így kell legyen!

2013. január 17., csütörtök

Sellőlány fogságában

Ezzel a sellőlánnyal nekem még dolgom van, tisztán látszik.
Ha azt gondoltam volna, hogy karácsonykor leszámoltam vele és túlléptem a feladaton, hát tévedtem.

Mert milyen jelmezt szeretne a leányzó farsangra? Ezek után nem meglepő a válasz: sellőlányosat.



Tündér-hercegnő-sellőlány szeretne lenni, akinek csápja is van. Ezzel még csak-csak megbirkózok, de egyenlőre nem sikerül lebeszélnem, hogy a kis kagyló-melltartó helyett csinálok inkább kis mellénykét.
"Jó, de alatta legyen egy kagyló-melltartó!"


Fotó a netről. A Leányzóé másféle lesz - nyilván, hisz ehhez csáp sincs! :-)


2013. január 16., szerda

Szülők Szerdája - A szülés II.

Igen - második rész is van ebből a témából, mert a múlt héten a "nagy könyv" szerinti formát jártam körül. Többnyire.

Fontosnak tartom, hogy fejben tartsuk, amellett, hogy nem csupán egy kisbaba születik, hanem egy anyuka is, sok más családi szerep is új köntösbe kerül.
Ha az első gyermek születéséről van szó, akkor egy apuka is "teremtődik". És az ő szerepe sem könnyű! A nőknek, mivel már nagyjából félidőtől mindenki érzi a magzatmozgásokat, nyilván sokkal megélhetőbb, hogy hamarosan itt új élet születik.
A férfiaknál ez leginkább akkor tudatosul, amikor meglátják a kis jövevényt - bármennyire segít ezen az ultrahang, a pocaksimogatás, igazán a születéskor van a nagy meghatódás.
És hogy mit is tegyenek most. Mert ugyebár a szülést a feleség csinálta - bármennyire is segíteni szerettek volna, mégiscsak - bizonyos szinten - kívülállók. A szoptatásnál szintén ez a helyzet. És minden egyéb új helyzetben is, amit a kicsi érkezése hoz.

Sokszor halljuk, hogy az anyukának is segítenie kell abban, hogy az apuka minél hamarabb megtalálja a szerepét: be kell vonni a teendőkbe, nem szabad elfelejtkezni róla, őt is babusgatni kell továbbra is, stb.
De valljuk be őszintén: a legtöbb anyukának se ideje, se energiája, se figyelme nem feltétlenül marad ezekre az intelmekre.
És akkor mi legyen?
Az új anyuka az apukától (is) várna segítséget, hogy minél hamarabb rutinos legyen új szerepében, az újdonsült apuka pedig szintén élete párjától remél útmutatást, hogyan is tehet legtöbbet hármójuk közös boldogságáért. Ördögi kör...
Nem csoda, ha sok házasságnál nagy érvágás a házastársak kapcsolatában az első gyermek születése. Néha házasságok mennek rá.

Kár, hogy ezt (sem) okítják előtte, hogy kicsit fel lehessen készülni és annyira ne érkezzen váratlanul a helyzet, hogy krízisben vagyunk, de ez nem miattunk van - mások élethelyzete sem könnyű ilyenkor, nem megijedni, cselekedni, figyelni kell.

És itt is szóba jönnek a nagyszülők, akik ha az új jövevény unokaként is első helyen van a családban, akkor szintén egy - bár általában már nagyon várt de eddig még - járatlan útra léptek.
Ők nagyon sokat segíthetnek az új családnak. Egyrészt, ha tapintatosak és hagyják, hogy azok maguk alakítsák ki az új kis ritmusukat - másrészt viszont rugalmasak, és ott vannak ha kell. Gyerekre vigyázni, ennivalóval ellátni őket, besegíteni a házimunkába... és szerintem talán a legfontosabb: figyelmesen meghallgatni a gondokat, a fáradtságot és nem szégyellve bevallani, hogy annak idején ők is elfáradtak, elvesztették a türelmüket - mégis itt vannak. Ez nagyon fontos lenne, mert a lányok tökéletes anyukák akarnak lenni, a fiúk tökéletes apukák, de mint tudjuk, ilyen nincs. És főleg nincs, ha csak bírálatokat hallanak, hogy "bezzeg a mi időnkben nem így volt". Mert az ne felejtsék el a nagyszülők, hogy egy gyerekből itt szülő is lett - de a gyerek szerepe továbbra is megmarad! Továbbra is támogatást, esetleg elismerést vár, semmiképpen nem bírálatot.

És akkor talán elnézést is kell kérni a nagytesó(k)tól, hogy csak most kerül(nek) sorra. Hiszen a legnehezebb helyzetben talán ő(k) van(nak), mert félő, hogy kevesebb lesz a neki(k) jutó szeretetből.
Ebbe most végképp nem akarok belemenni, hiszen szakkönyvek tömkelege foglalkozik a testvérféltékenységgel. De abban biztos vagyok, hogy erre is lehet készülni, a nagytesót is lehet felkészíteni, nem csupán azzal, hogy szólunk neki, hamarosan kisöccse, húga születik. Érzelmi sokk így is, úgy is van, de mindenkinek jobb ezt a lehető legkisebb mértékig csökkenteni.



Sokat gondolkoztam azon, hogy írjak-e arról, amikor egy szülést nem feltétlenül örömkönnyek kísérnek. Amikor valami baj van, amit előre tudni sem lehetett, felkészülni sem. Amikor baba-mama egyaránt veszélybe kerülhet. Amikor a vártnál sokkal korábban érkezik a kis jövevény.
Tudom, hogy ez is része lehet a várandósságnak, szülésnek - de nem hiszem, hogy jó az, ha ezeket tartjuk szem előtt, ha ezekre az eshetőségekre is készülünk.
Ezekben a helyzetekben is van fizikai és lelki segítségnyújtás is. De azt gondolom, hogy ezekre a váratlan, nehéz eseményekre nem tudunk készülni, talán nem is szabad - ha bekövetkeznek, akkor kell keresnünk a továbbvezető utat.

2013. január 15., kedd

Blogszülinap

Amin egy ici-picit túlcsúsztam. Nem azért mert elfelejtettem, csak mert gondolkoztam.

Először azon, hogy mi legyen az ajándék. Amit én adok. Merthogy mindenhol látom, most ez a trendi.
De nem volt túl jó ötletem, illetve ami volt, arról rájöttem, hogy leginkább nekem tetszene - azt hiszem, ezeket az sk. dolgaimat felül kell bírálnom. Mostanában sokszor úgy tűnik, hogy sokkal nagyobb lelkesedést gondolok én egy kézzel bütykölt valami iránt, mint ahogy az ajándékozott gondolja. Nnna, most vagy nem tudok túl szépet művelni, vagy egyébként is más irányba kell tapogatóznom.
Ezt még átgondolom. :-)

Viszont rájöttem, hogy ami nem megy simán, ami döcögősen halad, azon nincs áldás, azt nem kell erőltetni: egyébként sem vagyok egy divatkövető. Meg nem is vagyok oda, hogy fényes csinnadrattával ünnepeljem a szülinapomat, akkor majd a blogét?
Hát nem.
A blogom szülinapja olyan lesz, mint a sajátom: kicsit elgondolkodós, kicsit magamba mélyedős, kicsit kiértékelős.



És így, ahogy visszatekintek az elmúlt egy évre, elégedett vagyok:
Néhány emberrel bár soha nem találkoztam, olyan közelségbe kerültem, ami engem jó érzéssel tölt el.
15 embert megfogtak a gondolataim annyira, hogy csatlakoztak hozzám és állandó olvasóim lettek. Nagyon köszönöm ezt nektek! Remélem velem maradtok!
Nagyon sokat adott az, hogy a blogon keresztül rátaláltam hasonló gondolkodású, értékrendű emberekre, ami egy évvel ezelőtt nekem nagyon hiányzott! Most sokkal reménytelibbnek látom a jövőt, hogy nem kell itt annyira megijedni, hogy milyen rossz a világ!: szétszórtan bár, de sokan vannak, akik szépet, jót akarnak, és teszik is a dolgukat - csak ez mindig csöndesebb, mint a hangos panaszkodás.
Tanultam is sokat: az emberek írásban sem nagyon mások, mint a való életben. Néhány nagyon trendimenőszuperdivatosbővenlátogatott blognál megtapasztaltam, hogy amíg dicsérek, ámulok, bámulok, addig választ kapok, addig szeretnek. Aztán ha "csak úgy egyszerűen" megjegyzek valamit, amiben bántás, elmarasztalás ugyan nincs, de nem sikerült túl felmagasztolóra - akkor válaszra sem méltatnak.
Amikor kérnek és én segítek, akkor kedvesen szólnak hozzám. Amikor én kérek szívességet, tanácsot, mert ő szakértő, akkor nemhogy kedvesen, de sehogyse jeleznek vissza. Még annyit se, hogy bocs, nem megy.(Bár... ez is egy visszajelzés.)

Szóval: ez a virtuális világ nem sokban különbözik a valóditól. Előbb-utóbb itt is mindenki pőrén áll. És itt is nálam van a döntés, hogy mit akarok meglátni: a jót-e vagy a rosszat. Itt is én választom ki, hogy melyik szemüvegemet vegyem fel, a rózsaszínűt-e vagy a szürkét. A különbség talán csak annyi, hogy itt ha felveszem valaki másnak a szemüvegét, és nem tetszik a látvány, könnyebben letehetem, mint a valóságban.

Az első évforduló alkalmából Nektek azt kívánom, hogy találjatok itt mindig valami jót, amiért érdemes ide jönni! Magamnak pedig azt, hogy mindig tiszta legyen a szemüvegem üvege! :-)

Puszi mindenkinek!
Betti

2013. január 14., hétfő

Hogyan spóroljunk?

Ez azért elég sokakat érdekel manapság, nem? Hogy mit lehet még tenni? Mit ne kapcsoljak fel, vegyek meg, dobjak ki, stb...

Ezt megmondják ma itt. Egyébként az indexről jutottam ide nagy várakozással :-)))), hogy estére már tudni fogom, mivel marad több pénz a tárcámban hó végén. Illetve, mivel marad pénz a tárcámban hó végén.

Nnnna nézzük:


Vásárlás előtt készítsen listát - hát ez nem jött be. Szinte mindig listával megyek.



Készítsen mosószert, öblítőt - ez sem. Már jó ideje mosószódával mosok, ecettel öblítek.


Ne vegyen drága hajbalzsamokat - Nem is tudnám megmondani, hány éve nem használok hajbalzsamot.


Kávé helyett teázzon - Jó, ez talált. Talán egyetlen szenvedélyünk a kv.


Ne vegyen kekszet, inkább készítse el - Kekszvásárlásra sem emlékszem. Mindig sütök valami rágicsát a gyerekeknek. 


Vásároljon leárazáson - Köszönöm, ezután sem fogok, mert nincs rá pénzem.


Készítsen pattogatott kukoricát - Amikor vetítünk, pattogatunk is kukoricát, hogy igazi legyen a mozihangulat.


Sampon, tusfürdő, folyékony szappan: hígítsa - Szappant, sampontszappant használok. A gyereknél tiszta vizet. Férjecském az egyetlen tusfürdős. 


Felejtse el a bolti kenyeret - Ezzel még vannak elmaradásaim. Először viszont le kéne cserélni a sütőt, mert egy régi, villanytűzhely, ami szerintem több áramot zabál, mint amit megspórolnék a hosszas kenyérsütésen. De azért ebben van lehetőség.


Kerülje a gyorskajáldákat és a közelben lévő kantint - Ezt már nagyon elfelejtettük.


Vagyis összegzésül: Áttérünk kávéról a teára, a Férjemnek felhígítom a tusfürdőjét és belevágok a kenyérsütésbe.... és akkor lesz pénzem, hogy vásároljak a leárazáson!
Juhéjjjj! :-)))

2013. január 12., szombat

70 év

Amikor nap, mint nap panaszkodunk a nehéz sorsunkon, hogy évről évre egyre nehezebb, jön egy-egy évforduló, hogy ha máskor nem, hát ilyenkor eszünkbe jusson a különbség sors és sors között...


„Aludjatok, ti áldott hőseink, pihenj te néma hadsereg!
Ringasson békén a távoli rög, s ne bántson könny, értetek pereg.
Aludjatok csak Don menti holtak, folyó mentén szunnyadó bakák,
Aludjatok csak néma szent hadak, pihenni édes pihenni jó,
S nyugtasson a Donnak zúgása, mint a Tisza folyó.”
( dr. Zempléni Miklós a 2.hadsereg egykori orvosa: A boldog szunnyadókhoz c. versének részlete)




Szégyenlem magam, de én csak néhány éve érzékelem azt, hogy amit évekkel ezelőtt történelem órákon tanultam, az nem csupán egy-egy történet, ahogy akkor kezeltem, éreztem - hanem valódi emberek élettere, sorsa, jelene és jövője volt.
Vajon mire gondolhattak ezek a katonák a Don kanyarban, otthonuktól távol, -30 fokban? Mit éreztek az otthon lévő anyáik, feleségeik?
És mi panaszkodunk?



2013. január 11., péntek

Gyerekszáj

Tegnap este többek között Benedek Elek meséje, az Aranytulipán is sorra került. Karácsonyra érkezett a könyv, már vagy háromszor olvastuk ezt a mesét.

Nem írom le a mesét, de a lényeg a mi szempontunkból: a harmadik találkozásnál a királyfit egy öreg emberrel veti össze a sorsa, aki két hajszálat ad neki, hogy majd ezeket eressze szélnek, ha a segítségére lesz szüksége.
Tegnap este a Leányzó ennél a résznél kérdőn néz rám, hogy: "De miért pont hajszálat adott neki????".

Nnnna, gondoltam, végre neki is feltűnik, hogy milyen lehetetlen helyzet ez: két hajszál - hová tegye, hogy el ne veszítse? Tekerje az ujjára, vagy mi? Még ha egy gyönyörű királykisasszony adta volna! De egy öreg ember... általában nem a dús és gyönyörű hajkoronájukról nevezetesek. Szóval örültem. :-)

Visszakérdeztem: "Miért, szerinted mi lett volna jobb?"

- "Hát... miért nem adott... mondjuk... két orrszőrt?"


2013. január 10., csütörtök

Felhívás

Tavaly Debrecenben már volt egy koraszülött-sapka akció. Azóta néhány városban már lezajlott hasonló - most is indult el egy a szentesi és a szegedi koraszülött osztályok részére.

Röviden arról van szó, hogy kötni, horgolni tudó, szerető nők apró sapkákat, zoknikat, kesztyűket készítenek a koraszülött apróságoknak. Akik a sok műszer, cső miatt leginkább csak ilyen ruhadarabokat hordanak a peluson kívül - és mivel a legtöbb hőt a kis fejükön keresztül adják le, nagyon nagy szolgálatot tehet egy pici sapka. Ilyen méretű sapkákat nehezen lehet venni - és nagyon sok szülő, akinek ilyen korababája születik, nem is tudja megtenni, hogy beszerzi.
Így aztán ezeknek a klinikáknak, de leginkább a kis apróságoknak nagyon nagy segítség. 



Csak viszonyítás miatt: ezek az apróságok nem csupán két-három héttel korábban születnek a vártnál, épp ezért tényleg nagyon picurkák. Csak viszonyításként: a fejecskéjük kb. akkora, mint egy közepes narancs. A készülő sapkákat akár ahhoz is lehet próbálni. 

Úgyhogy aki tud segíteni...

Itt található egy média megjelenés is, némi infóval. (Aki csatlakozik az akcióhoz, mindenképpen olvassa el, hogy milyen fonalat javasolnak, mert nem mindegyik alkalmas az érzékeny bőrű csöppségeknek).

Aki jelen van a fészbukkon, ott a Vedd fel a fonalat csoportra rákeresve még több infót találhat - többek között arról is, hogy a környéken esetleg már más is köt/horgol sapkákat és közösen lehet elküldeni. És persze csatlakozni is lehet a csoporthoz - megadni, hogy mennyi sapkát, egyebet tud készíteni.

Aki nem aktív részese a facebooknak, vagy bármi más miatt nem boldogul a sapkák célba jutásával, szívesen segítek. Ha jelzed, hogy vannak kész sapkácskád, elküldheted hozzám és én leadom a debreceni szervezőnek, aki célba juttatja. 
Február vége a határidő.

Gyertek lányok! Segítsünk! Most van igazán értelme a bökögetésnek! :-)

Mivel közületek sokan vannak, akik kötnek, horgolnak, kérlek Benneteket, hogy ti is tegyétek közzé a blogotokban a felhívást - had készüljön minél több sapka!

Fotó a netről.

2013. január 9., szerda

Szülők Szerdája - A Szülés

Elérkeztünk végre ehhez a nagyon várt, nagyon félt eseményhez!
Nincs olyan nő, akit ne érintene érzékenyen ez a téma, és azt hiszem, a férfiakat sem hagyja gondolatok nélkül.
Nem véletlenül. Nagyobb csoda, mint jelen lenni egy élet földi kezdetén - talán nincs is. Ezzel azt hiszem, mindenki egyetért. Még nem találkoztam olyannal, aki egy szülésről/születésről elfogulatlanul, csillogó szemek nélkül tudott volna beszélni. Ha szép volt, azért, ha túl nehezen élték meg, akkor azért.



Azt hiszem, egy Nő hozzáállását saját női mivoltához, alapvetően meghatározza, hogy milyen szülésélménye(i) volt(ak). Aki úgymond könnyen, jó érzésekkel, szép emlékekkel szült, az úgy tűnik, jobban megéli nőiességét. S akinek nem volt túl pozitív élmény, az mintha kicsit vívódna saját magával. Vagy talán fordítva igaz, hogy aki megbékélt magával, az "könnyebben" szül? Megérne egy vitatémát.

Az viszont biztos, hogy aki már túl van egy szülésen, annak nagyon nagy erőt, magabiztosságot ad. Hogy igen, megcsináltam! Tudtam teremteni, világra hozni! Kibírtam a nagy fájdalmakat, eljutottam saját tűrőképességem határához és át is léptem azon. Amitől sokan még csak nagyon félnek, azon az ajtón én már átléptem.

Ezeket a gondolatokat tapasztalom szinte minden nőnél, aki már szült.
Természetes úton.
Mert akiknek valami miatt császármetszésre volt szükségük, azoknál meg sokszor épp az ellenkezőjét. Mintha valamiféle hibaként élnék meg, hogy nem voltak képesek szülni, császározni kellett. Akiknél ezt előre lehetett tudni, mert rosszul feküdt a baba, vagy az édesanyának voltak olyan problémái, amik eleve kizárták a hüvelyi szülést, kicsit talán könnyebb, mert felkészültek, elfogadják, hogy mindkettőjük egészsége érdekében jobb így.
De akiknél menet közben ágazik el az út a császár felé, azoknak legtöbbször sok idő kell a feldolgozáshoz. Még akkor is, ha a testi fájdalmakat látszólag könnyebben viselik, mint néhányan a hüvelyi szülés nehézségeit.

Ezzel szakemberek sokat foglalkoznak és azt hiszem kell is. Talán épp a fentiek miatt, hogy mint Nő, önbizalma legyen. Ne kudarcként éljen meg egy csodás dolgot.

Sokan meg maguk kérik az orvost, hogy ne hagyja őket "szenvedni", csináljon császármetszést. Ez is érdekes kérdés, hogy ők vajon miért félnek annyira a fájdalomtól?

Egy biztos, ennek megélése, feldogozozása leginkább az anya dolga. Neki kell elszenvednie egyik-másik mód testi velejáróit, lelki dolgait. Mondják, hogy a természetes úton született babák kitartóbbak, mert már megtanulták a küzdést... Hát nem tudom. Talán van ebben valami. De én látok példákat az ellenkezőjére is. Ebben még nem nagyon vettem észre összefüggést. Pl. nálunk mindkét gyermek természetes úton született, ilyen értelemben mégis teljesen más a jellemük. A Leányzó nem az a kimondott küzdő típus, a Fiúcska pedig amit a fejébe vesz, azt tuti véghezviszi.

Az apukáknál sem nagyon látok más hozzáállást a társukhoz, gyermekükhöz attól függően, hogy milyen szülés volt. Erről azt gondolom, hogy az apukáknak egyszerűen azért jó ott lenni a szülésnél, mert egy hatalmas csoda. Szerintem semmilyen kapcsolat nem ettől lesz jobb, vagy rosszabb. Láttam már olyanokat, akiknél apuka szemében nagyot nőtt a felesége, amiért ekkora küzdelmet ügyesen viselt. És olyat is, akik nem sokkal később elváltak. De mindegyikőjük azt mondta, hogy egyik legnagyobb élmény az életében a gyermeke születése.

Mire valaki szülni indul, vagy mert itt a napja, vagy mert fájásai vannak, vagy mert elfolyt a magzatvíz, már sok dologgal tisztában van: tudja, milyen fázisai vannak a szülésnek, adnak majd beöntést (ha ilyen szülészetet választott), esetleg csinálnak gátmetszést, stb.
Arról viszont keveset gondolkozunk előtte, nem is nagyon mondják el, hogy egy szülésnél két ember születik - még akkor is, ha nem ikrekről van szó. Merthogy születik (legalább) egy újszülött - és egy anyuka is! Egy életre szóló szerepet kapunk meg ott és akkor! Erről ritkán esik szó. Talán csak annyiban, hogy van a gyermekágy, amikor az anyukának lehetőség szerint sokat kéne pihenni, meg a szoptatással kapcsolatban is van néhány jó tanács, de mintha ezzel véget is érne. Mintha hat hét és a szoptatási idő letelte után ugyanazok lennénk, akik előtt voltunk. Pedig hát nagyon nem! Legtöbben testileg is nagyon változnak, de lelkileg mindenképpen. Erre is készülni kéne, erről is beszélni kéne előtte és talán kevesebb depressziós anyuka lenne. Nem lenne annyira váratlan és talán ijesztő érzés az a hihetetlen nagy felelősség. Nem lenne annyira értetlen dolog saját magunk hatalmas változása.

Számomra a legfontosabb dolog a szüléssel kapcsolatban, hogy nagy segítséget tudjak majd nyújtani ebben a Lányomnak. Hogy sokat tudjunk majd beszélni róla. Hogy egy várt dolog legyen majd számára ne egy rémálomnak tetsző dolog. Hogy a lehető legjobban bele tudjon majd merülni. Hogy a legmélyebben át tudja élni ezt a gyönyörű feladatot.

Neked mi a hozzáfűzni valód?


2013. január 8., kedd

Karácsonyi vacila

Nem írtam erről korábban, mert tényleg a végpercig hagytam magam a gondolataim körül forogni, de így utólag mégiscsak szeretném megosztani egy nagy vívódásomat.

Már jóval karácsony előtt tudtuk a Férjemmel, hogy milyen könyveket, játékokat szeretnénk a fa alá tenni karácsonykor a gyerekeknek. A Fiúcska még nemigen ad le kívánságlistát, a Leányzó meg szinte mindent bejelölt a lakásba beáramló reklámújságok játékos oldalain. Vagyis nem voltak konkrét vágyak. Csak kell ajándék. Valami(k).

Aztán ahogy közeledtünk az ünnep felé, egyre többször jött elő azzal, hogy egy sellőlány barbit szeretne, mert olyan volt Noéminél is az oviban és az nagyon tetszett neki. Túl komolyan még nem vettük, mert van már egy barbija, vagy három műbarbija (húúúú, de gusztustalan szó! már a barbi magában is annyira mű az aránytalan és teljesen természetellenes testalkatával, de hogy még ezt is leutánozzák, és amit a piacon lehet venni, nem a matteltől, hanem a médinkínától, annak olyan vékony műanyagból fröccsöntötték a végtagjait, hogy össze lehet lapítani), de nem játszik velük túl sokat. Szóval gondoltuk, tetszik, de nem játszana vele - pénzkidobás.

Betévedtem egy játékboltba is, nézelődés közben elszörnyedtem, hogy milyen ócska és haszontalan játékok vannak több ezer forintért, amikor beleakadtam egy sellőlány barbiba. Talán még úszni is tudott, mert nagyon úgy álltak a karjai. Potom 7e forint volt. Nnnna, gondoltam, ilyet nem fogok én soha venni.



Aztán ahogy teltek a napok, a Leányzó egyre jobban körülírta a Noémi vágyott sellőbarbiját. Ami egyre jobban hasonlított a bolti, 7e forintoshoz. És minden alkalommal úgy nyilatkozott, hogy ez kéne karácsonyra. A végén már semmi más nem kellett, csak ez.

Hát....

Én teljesen meg voltam hasonulva. Merthogy a gyerek vágya nagyon fontos ugyebár. Mi van, ha ott a többi ajándék a fa alatt, szépek is, jók is, de nem sellőbarbik - és akkor esetleg magába roskad, mert hiába vágyakozott, nem hallgatták meg. De hát mikor kezdjük el neki szépen, lassan elmagyarázni, hogy nem vehetünk meg mindent, ami másoknál megtetszik. És nem csak azért, mert esetleg nincs rá pénzünk, hanem mert nem biztos, hogy jó az a valami.
Most megkapja, aztán majd jövőre úszunk szembe az árral?
Merthogy egyikünk sem szeretné, ha más családok értékrendjéhez igazodó gyerekeket nevelnénk.

De a gyermeki vágyak.... nagyon fontosak.

Úgyhogy ezen (is) elmélkedtem, forgattam magam advent idején. Aztán...

... elindultunk ünnepelni sellőlány nélkül.
Izgatottan vártam, milyen lesz a csomagbontás.

Nem volt semmi baj a hiányzó ajándék miatt. Kb. két nap múlva jutott eszébe a Leányzónak, hogy mégsem kapott sellőlányt - de, "nem baj, majd jövőre". Büszke voltam rá! Nagyon.
És örültem, hogy - a Férjem hathatós segítsége mellett - elő tudtam venni a józan paraszti eszemet.


2013. január 7., hétfő

Logico vs. Lük

Amikor ráakadtam erre a két fejlesztő "játékra", sokáig nézegettem, olvasgattam másoknál, hogy melyik a jobb. Mert az nagyjából lejött, hogy kb. ugyanazt tudják, ugyanúgy okosítanak. Talán a logico kicsit többet tesz a finom motorikus mozgások terén, de elenyésző ez az előnye.
Árban sincs túl nagy különbség.




Ami miatt akkor a logico mellett döntöttem, az az volt, hogy a mi rumlis életünkben talán ezt könnyebb lesz kordában tartani. Mert nálunk egyenlőre - ahogy nő a család létszáma, úgy - nő rumli. Hiába bármi igyekezet, úgy tűnik, csak engem zavar, hogy legtöbbször semmi nincs a helyén.
Úgyhogy ilyen alapon győzött a logico. Elégedett is vagyok vele. Bár túl sokszor nem használjuk, de amikor igen, akkor szeretjük.

És az utóbbi időben lekerült az autóba. És számomra ez a legnagyobb előnye: nagyon jól kitöltjük vele a hosszabb autóutakat. Teljesen jól tudja tartani a Leányzó az ölében, nem potyog szét semmi, szépen hátra tudom neki nyújtani a feladatlapokat (persze, ha nem én vezetek)  és elég jól eltelik vele az idő a hosszú autóút. A Fiúcska is érdeklődve nézegeti, ahogy a tesó a korongokat helyezgeti - úgyhogy remélem, neki is teszik majd, ha eljön az ideje.

Úgyhogy - főleg az autós hasznosítás miatt - ha valaki most akar választani a kettő közül, én inkább a logico mellett voksolok.

2013. január 6., vasárnap

Pí élete

Láttátok már ezt a filmet? Ha nem, akkor feltétlenül nézzétek meg! Szenzációs.



Karácsony előtt voltunk moziban, és az előzetesek között volt a Pí élete is. Akkor nagyon nem fogott meg. Elég semmitmondó volt az előzetes, gondoltam megint meg akarja valaki lovalni az ezotériát.

Aztán néhány helyen olvastam róla nagyon jó kritikákat és miután "mérvadó" blogokban is találkoztam az ajánlással, hogy ilyenjómegolyanjó, és micsoda gondolatokat ébreszt, úgy gondoltam, hogy letesztelem.
Szintén érzelgős barátnőmet sikerült rábeszélni - és nagyon nem bántuk meg.

A látvány is nagyon jó, de igazándiból a mondanivalója az, ami miatt nem szabad kihagyni.

A filmben elhangzik, hogy ezután biztosan Istenhívő leszel.
Abban egészen biztos vagyok, hogy aki a film előtt nem volt hívő, az utána sem lesz, de szép gondolatokat ő is fog kapni.

Azt hiszem, a héten még el leszek a film után ébredt érzéseimmel. És azt hiszem, a könyvet is el fogom olvasni.

2013. január 5., szombat

Ajánló

Ha már mindenki túlesett a karácsonyi nagy evéseken és sikeresen megtette az ezek miatti fogyókúrás fogadalmait, hogy a fürdőruha szezon beköszöntére kellőképpen áramvonalas legyen, ajánlanék még valamit...

Bár lehet, csak nekem okoz panaszokat évek óta a nagyon száraz bőröm. Az, hogy zuhanyzás után viszket, húzódik és csak testápolóval bírok létezni, kezelhető dolog. De a lábujjaimon, sarkamon iszonyatos sivatagi szárazság szokott eluralkodni, amit már mindenféle bolti kencével próbáltam kezelni. Pedikűrös is megnyúzta rendesen, minek következtében egyre rosszabb lett a helyzet.

Kb. két hónapja elhatároztam, hogy megint egy intenzív javításba fogok, fél év alatt csak felkészülök a szandálokra - és más megoldások után nézek.



Esztertől szappant már rendeltem, azzal is nagyon elégedett vagyok, de a testvaj teljesen felülmúlta minden reményemet. Kicsit sajnálom, hogy nem készült előtte-utána fotó - bár a kezdő állapotokat nem biztos, hogy közszemlére mertem volna bocsájtani. Lényeg, hogy két nap után már érezhető javulás volt látható, két hét alatt pedig teljesen normális, szép lábakat varázsoltam magamnak. Részint mert ilyen ügyes vagyok, de leginkább a testvajé az érdem. :-)

Ehhez annyit kell tenni csupán - azután, hogy megrendelem a testvajat - hogy fürdés/zuhanyzás után vékonyan bekenem vele a talpat, sarkat, lábujjakat és puha, pamut zoknit húzok rá, abban alszok. Szuper.
Testápolónak is ezt használom már és így is nagyon elégedett vagyok vele. Úgyhogy akinek hasonló gondjai vannak, jó szívvel ajánlom.



Kép: az említett honlapról.

2013. január 4., péntek

Gyerekszáj

A Leányzó nagyon készült a szilveszterre (is). Hogy miként fogunk bulizni, mi hogy lesz, mikor mit csinálunk, stb. Itthon voltunk egyébként négyesben.
Délelőtt elmentünk és vettünk néhány kelléket - dudát, szerpentint, konfettit (igen - nem vagyok teljesen normális anya, konfettit szórunk a lakásban, hogy másnap még a lámpáról is azt kelljen csipegetni, porszívózni), kölyök pezsgőt.



Itthon aztán lufit fújtunk, díszítettünk, elkészítettük a szendvicseket. Aztán buliztunk, táncoltunk, mulattunk, jól éreztük magunkat.

Aztán amikor a szendvicsevésre került a sor, a Leányzó hiányolta a pezsgőt, aminek a pontos neve viszont nem jutott az eszébe, úgyhogy:

"Anya, mikor isszuk már meg a bébipálinkát?" :-))))

Nem szoktak szénsavasat inni - a Fiúcskának nem is tetszett meg, a Leányzó azért még közölte:

"Kicsit szúrós, de azért hősiesen megküzdök vele!" És háromszor kellett neki tölteni.

Jó volt a szilveszterünk.

2013. január 3., csütörtök

Ajánló

Sok meséskönyv megfordul a kezünk között és nemrég akadtunk rá a Mesélj nekem sorozatra. A könyvtárban már kinéztem "magamnak" és karácsonyra kaptak is a gyerekek belőle.



Van jó néhány meseválogatás, de sokszor túl bugyuta képekkel illusztrálják a jó magyar meséket, vagy épp ellenkezőleg, alig van kép a könyvben.

Ez a sorozat azért is jó, mert szinte minden oldalpáron van egy-egy szép képecske. De az igazán nagy előnye, hogy tematikusan vannak rendezve a mesék, ahogy az egyes könyvek címe is jelzi. Tehát az olyan család, mint mi, akinek a leánygyermeke irtózik mindennemű boszorkányoktól, véletlenül sem veszi meg azt a kötetet. Ahol viszont a gyerkőcök imádják a királyfiakról szóló meséket, hát tudják, hogy melyiket kell levenni a polcról az esti alvás előtt.

Előnyének tartom még, hogy normálisan olvasható betűtípussal, viszonylag nagy méretben van szedve - ez az iskolás korúaknál nem elhanyagolható szempont! Vannak olyan meséskönyvek, amelyekben a cirkalmas betűkkel egy alsó tagozatos szerintem képtelen boldogulni. Szóval ez nem olyan. :-)

Tele van magyar népmesékkel, Benedek Elek meséivel. Jó válogatás. Szeretettel ajánlom.

2013. január 2., szerda

Szülők Szerdája - Szülésre készülve II.

Csapjunk a lovak közé - vége az ünneplésnek. Leszedtük az adventi/karácsonyi lakásdekort, talán már nem túl sok szilveszteri konfetti kerül elő a zugokból és megpróbáljuk bevésni, hogy 2013 kezdéssel dátumozunk.
Mindezek mellett én megpróbálom magam megemberelni és folyamatosan jelentkezni szerdánként a kis mini-sorozatommal. Nyilván kár lenne titkolni, hisz dokumentálva van, kissé megfáradtam év végére, de ezt egy másik bejegyzés fogja megörökíteni.

A sorozat előző része leginkább a lelki felkészülésről szólt. De azért vannak kézzelfoghatóbb elemei is ennek a felkészülésnek.



- Az egyik ilyen, hogy el kell döntenünk, apás szülést szeretnénk-e vagy sem. Ez sokaknál nem egyszerű kérdés, mert az egyik fél szeretné, a másik nem és kicsit nehéz kompromisszumra jutni. És a saját véleményünk erőltetése ez esetben sem szerencsés. Legtöbbször az a felállás, hogy a leendő anyuka szeretné, ha élete párja is ott lenne vele, apuka viszont fél a nagy eseménytől. (Amire valljuk be, van is oka. Csak születésben volt része, szülést még csak tv-ben látott és szerintem nem létezik olyan film, amiben a szülő nő nem verítékben vergődve üvöltött volna kínjában. A filmeket nézve senki emberfiának nem lesz kedve szülésen részt venni, ez meggyőződésem.) Talán segíthet, ha az ilyen ódzkodó apuka beszélget olyanokkal, aki már voltak jelen gyermekük születésénél.
Mindamellett, hogy vissza nem térő, megismételhetetlen eseményről van szó, azért is érdemes tisztázni az együtt szülés kérdését, mert a legtöbb szülészeten, ahol lehetőség van apás szülésre, előzőleg egy kis okításon kell részt venni, ahol elmondják, hogy mit kell vinnie magával az apukának, hogy tud segíteni, stb.
Fontos még, hogy általában apás szülésről beszélünk, de persze nem csak a leendő apukának lehet bemenni, hanem a kismama édesanyjának, nővérének, barátnőjének - annak, aki a kismamának segítséget nyújthat a jelenlétével. Persze csak egy főnek! Azért nem lenne szerencsés, ha a tébláboló családtagok hátráltatnák a személyzet munkáját.

- Másik ilyen fontos dolog, hogy akiknél nem házasságból születik a gyermek, azoknál apasági nyilatkozatot kell tennie az édesapának. Ezt az önkormányzatnál kell intézni még a szülés előtt.

- Sokan nem veszik túl komolyan a védőnőtől kapott listát, hogy mit is vigyünk magunkkal a kórházba. Pedig tényleg nem árt előre összekészíteni a holmikat, mert az első szülés esetén sem garancia, hogy három napon át jóslófájások jelzik a nagy nap közeledtét - ha pedig sietni kell, nagyon idegesítő tud lenni a kapkodás, az egyébként is izgalmas percekben. (De nem is ezen múlik a dolog: a Fiúcska éppen vidéki tartózkodásunk idején jelezte, hogy nnna, akkor most elindulok. Itthon ugyan össze volt készítve a kórházi cucc, de mivel elég gyorsnak ígérkezett az érkezése, jobbnak láttuk egyenesen a klinikára startolni. Úgyhogy kénytelen voltam az anyukámtól kölcsönvett, két számmal kisebb papucsban "flangálni", zuhanyozni... és túléltem. :-) ).

- Azt sem árt előre megbeszélni az orvossal (ha van választott), hogy milyen fájdalomcsillapítást javasol, ha a szükség úgy kívánja. Mert vannak megoldások, amiket csak a szülés adott fázisáig lehet elvégezni, vagy amelyiknél előzetesen vérvételre van szükség, meg nyilván a szülészetnek is van egy bevett gyakorlata, hogy mit "szeretnek" alkalmazni. Szóval ennek sem árt utána érdeklődni.

- De segíthetünk magunkon is kicsit: méhszáj lazító hatást tulajdonítanak a málnalevél teának. Pont emiatt tilos inni a várandósság ideje alatt. A 36. héttől viszont már lehet inni naponta egy csészével, az utolsó két hétben akár többet is.

- Mindenféle gátmasszázs olajokat is lehet kapni, amivel a gát tájékát lehet "edzeni", hogy el lehessen kerülni a gátmetszést. Én úgy látom, hogy ennek leginkább az otthonszüléseknél van szerepe, mert kórházi szülésnél szinte mindenhol végeznek gátmetszést az első szülő nőknél - nemigen várják meg, hogy feltétlenül szükséges-e vagy elkerülhető.

És akkor ha így felkészültünk testileg, lelkileg - jövő héten szülünk! :-)


A fotó már megint a netről.

2013. január 1., kedd

Boldog új évet!

Így év elején özönlenek a jókívánságok - szükség is van rájuk!
Szeretnék én is minden jót kívánni mindenkinek, itt elsősorban az idejáróknak - egy verssel, ami tele van jóval és az egyébként is az egyik kedvencem.

Áldott, szép évetek legyen!

Nagy László: Adjon az Isten

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró
kemencét,
üres vékámba
gabonát,
árva kezembe
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra
hevernem

kérdésre választ
ő küldjön,
hogy hitem széjjel
ne düljön,
adjon az Isten
fényeket,
temetők helyett
életet -
nekem a kérés
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.