Szülők Szerdája - Gyermekágy

Van olyan anyuka, akinek ez kedvenc téma? Nem hinném. Még csak olyan anyukával találkoztam, akinek nincsenek túl kellemes élményei a kezdeti időszakról az első szülése után és szinte egybehangzó vélemény, hogy az egyetlen jó dolog benne, hogy ott van melletted (jó esetben) az a szuszogó kis csoda, akire annyit kellett várni. Nnna, de menjünk jobban bele a témába. Most a kórházi napokról lesz szó (az otthon szülőknél nyilván sok rész sokkal kellemesebb), jövő héten pedig a hazatérés utáni időszakról lesz terítéken. Abban talán egyetértünk, hogy hivatalosan bár egyértelműen a szüléssel lesz édesanya valakiből, de ahhoz, hogy igazán kialakuljanak kötődések, mély érzések, több időre van szükség. Még akkor is, ha az első pillantással beleszeretünk a kis jövevénybe. De az is biztos, hogy ekkora változáson, ilyen rövid idő alatt soha nem mentünk még át. Megkaptuk a nagy Csodát, ott szuszog-muszog a karunkban és a nagy öröm és boldogság mellett az ember azonnal megérzi az a nagy felelősséget is, ami egy egész életre szól. Öröm - felelősség, boldogság - tanácstalanság... nem csoda, hogy ez az időszak nem könnyű lelkileg sem. És akkor ugyebár ott vannak testünk változásai. Az olykor dinnyényi méreteket öltő mellek, a kenyértészta jellegű összeesett has, a gátvarrás miatti tipegő pingvinjárás, a félsz az első (bocs) kakilástól... Nehéz időszak. Mennyire okosak voltak az elődeink, hogy "kitalálták" a hat hetes gyermekágyi időszakot. Pedig akkor még nem is tudták, hogy nagyjából tényleg ennyi időre van szükség, hogy a nemi szervek regenerálódjanak. Az, hogy már a szülés előtt tájékozódjunk a szülészetekről nem csak azért fontos, hogy mennyire bababarát az intézmény a szülések terén, hanem az azt követő időszaknak is érdemes utána érdeklődni. Merthogy vannak szülészetek, ahol szülés után a baba csak a kötelező mosdatás és újszülött vizsgálat idejére kerül ki az anyuka karjai közül, de utána végig vele van és csak az édesanya külön kérésére viszik el a babát, hogy egy kicsit pihenni tudjon anyuka. Viszont vannak még mindig olyan szülészetek is, ahol szinte csak a szoptatások idejére viszik a babát az anyukához, egyébként külön szobában vannak. Talán nehéz előre eldönteni, hogy kinek melyik a szimpatikus, de azt hiszem, hogy nagyjából azért mégis érezzük előre, hogy melyik megoldás lesz számunkra megfelelő. Merthogy vannak, akik jobban tudnak úgy pihenni, ha nincs ott a baba - és vannak, akik elképzelni sem tudják, hogy ne velük legyen az a Valaki, aki 9 hónapon át a testük része volt. Ezt át kell gondolni. Már ha van lehetőség kórházak közötti válogatásra, mert azért a távolság és egyéb körülmények... azok nagy urak! Szinte az egyetlen fix dolog a gyermekággyal kapcsolatban, amit mindenhol ugyanúgy csinálnak, az a lista. A lista a dolgokról, amit vigyél magaddal a szülészetre. Magadnak és a babának. Én ehhez a következő megjegyzést fűzném: - Pelusból érdemes bevinni néhány darabot még akkor is, ha ebből általában adnak elegendőt. Csakúgy, mint magunknak jó nagy méretű betétből. Ez utóbbiból kicsit ijesztő, hogy mekkora nagyok is vannak a piacon, de tényleg érdemes focipálya méretűt venni, mert hát a friss gátsebbel azért az ember lánya nem virgonckodik túlzottan, nem lehet annyira igazgatni egy normál méretűt. Az első egy-két nap egyébként is "nehezebb", mint egy erős menstruáció, szóval kell a nagy. És hogy miért vigyünk? Adnak ugyan a kórházban is, de a mostani egészségügyi rendszerben vannak olyan fennakadások, hogy pl. hétvégén zárva van a raktár, ahol ezeket a cuccokat tárolják... így előfordulhat, hogy szombat-vasárnap nincs utánpótlás. Úgyhogy vagy nem szülünk hétvégén - vagy vigyünk magunkkal betétet, pelust. - Fentiek miatt tényleg nem haszontalan az eldobható bugyi! És feltétlenül legalább két törölközőt érdemes csomagolni magunknak: egyet az altest törölközésére (előnyös egy sötét színű) és egy az arcnak, egyebknek. - Papucsból is kell a kettő: egy fürödni, egy meg "flangálni", ha nem bírunk magunkkal és pletyózni akarunk a szomszéd szobában.:-) - Mindenhol írják a szoptatós melltartót. Ha valaki nem tud/akar erre költeni, ne essen kétségbe: egy nem túl szoros melltartóval éppen úgy megoldható a szoptatás, mint amennyit egy szoptatós melltartó visszacsatolásával is kell kínlódni. Szerintem ez egy elhanyagolható kiadás. - A popsitörlő kendő viszont nem! Az szinte egyik helyen sem adnak. A babák viszont - jó esetben - kakilnak már ekkor is. Ha nincs kaki, haza sem engednek. Ez az anyukákra is igaz! - A babáknak adnak ugyan ruhát - de nem veszik rossz néven, ha a sajátot használod, úgyhogy nyugodtan lehet vinni néhány darabot. Viszont érdemes otthonra külön összecsomagolni a motyót, amiben majd hazaviszitek a kicsit és csak azon a napon bevinni. A kórházban nem lesz túl sok hely erre. (Jó tanács, még szülés előtt állóknak: nem érdemes sárga színű felsőt vinni a babának, mert kicsit sárgásnak tűnik tőle az arcuk és az orvos esetleg úgy gondolja, hogy maradjatok még egy napot, mert besárgult a gyerek. Holott csak a ruha teszi. Nnnna, ugye! :-)) Mi így jártunk.) - Cumi: ezt a legtöbb helyen nem kedvelik - szerintem jogosan. De ha valaki szeretne vinni, ne tegye ki közszemlére, ha nem akar összekülönbözni a főnővérrel, osztályos orvossal. - Sok baba nagy körömmel születik. Van ahol nagyon nem örül a személyzet, ha levágjuk a körmüket, mert begyulladhat (és akkor nekik van vele gondjuk). Ha ilyen helyen vagyunk, akkor jó szolgálatot tehet a minikesztyű, vagy ennek híján egy pici zokni, amit a baba kezére teszünk és így nem karmolja össze az arcát. Otthon meg mehet a manikűr. Talán érződik a fenti sorokon, hogy néha véleménykülönbség van az anyuka és a kórházi személyzet között. Újdonsült anyukaként friss élményekkel vagy tele, fáj még a tested imitt-amott, a babád szopizna, de még nincs tej - elbizonytalanodsz, hogy lesz-e elég, és egyáltalán tanácstalan vagy, hogy mit és hogyan tegyél legjobban és akkor az orvosoktól, nővérektől kapsz egy csomó utasítást, utalást elvárásokról, amik még jobban elbizonytalaníthatnak. Közben még van szobatársad is, akár több is - azoknak szintén újszülött babájuk, akik nem minden esetben akkor sírnak, amikor a tiéd. Meg látogatóik is vannak, ahogy neked is. Meg vizit is van és takarítás és mosdatás és vizsgálatok... Szóval azt hiszem, a kórházban töltött (remélhetőleg) néhány nap mindenki számára iszonyú fárasztó! Főleg az első szülésnél, amikor mindez még új. A másodikat, többediket már talán mindenki könnyebben veszi a rutin miatt. Nnnna, és ez az, ami kétség kívül nagy előny az otthonszülésnél! Nagyon nem mindegy, hogy az otthoni, jól ismert környezetben mész át a nagy változásokon - vagy a fenti nehezítésekkel. De amikor hazaértek, az már nagyon jó! :-)