„Aludjatok, ti áldott hőseink, pihenj te néma hadsereg!
Ringasson békén a távoli rög, s ne bántson könny, értetek pereg.
Aludjatok csak Don menti holtak, folyó mentén szunnyadó bakák,
Aludjatok csak néma szent hadak, pihenni édes pihenni jó,
S nyugtasson a Donnak zúgása, mint a Tisza folyó.”
( dr. Zempléni Miklós a 2.hadsereg egykori orvosa: A boldog szunnyadókhoz c. versének részlete)
Szégyenlem magam, de én csak néhány éve érzékelem azt, hogy amit évekkel ezelőtt történelem órákon tanultam, az nem csupán egy-egy történet, ahogy akkor kezeltem, éreztem - hanem valódi emberek élettere, sorsa, jelene és jövője volt.
Vajon mire gondolhattak ezek a katonák a Don kanyarban, otthonuktól távol, -30 fokban? Mit éreztek az otthon lévő anyáik, feleségeik?
És mi panaszkodunk?
Hálás köszönet azért, hogy megszületett ez a bejegyzésed!!!
VálaszTörlésErzsi
Az idén nagyon megérintett ez a szám: 60.000 magyar katona vesztette ott életét! 60.000 magyar férfi! És mennyi család élete tört derékba?! A semmiért.
VálaszTörlésKöszönöm az idézetet és bejegyzést!
VálaszTörlésJobban örülnék, ha nem került volna sor erre a drámai eseményre és nem lehetett volna írni róla semmit. De ha már megtörtént... szívesen!
Törlés