Blogszülinap

Amin egy ici-picit túlcsúsztam. Nem azért mert elfelejtettem, csak mert gondolkoztam.

Először azon, hogy mi legyen az ajándék. Amit én adok. Merthogy mindenhol látom, most ez a trendi.
De nem volt túl jó ötletem, illetve ami volt, arról rájöttem, hogy leginkább nekem tetszene - azt hiszem, ezeket az sk. dolgaimat felül kell bírálnom. Mostanában sokszor úgy tűnik, hogy sokkal nagyobb lelkesedést gondolok én egy kézzel bütykölt valami iránt, mint ahogy az ajándékozott gondolja. Nnna, most vagy nem tudok túl szépet művelni, vagy egyébként is más irányba kell tapogatóznom.
Ezt még átgondolom. :-)

Viszont rájöttem, hogy ami nem megy simán, ami döcögősen halad, azon nincs áldás, azt nem kell erőltetni: egyébként sem vagyok egy divatkövető. Meg nem is vagyok oda, hogy fényes csinnadrattával ünnepeljem a szülinapomat, akkor majd a blogét?
Hát nem.
A blogom szülinapja olyan lesz, mint a sajátom: kicsit elgondolkodós, kicsit magamba mélyedős, kicsit kiértékelős.

És így, ahogy visszatekintek az elmúlt egy évre, elégedett vagyok:
Néhány emberrel bár soha nem találkoztam, olyan közelségbe kerültem, ami engem jó érzéssel tölt el.
15 embert megfogtak a gondolataim annyira, hogy csatlakoztak hozzám és állandó olvasóim lettek. Nagyon köszönöm ezt nektek! Remélem velem maradtok!
Nagyon sokat adott az, hogy a blogon keresztül rátaláltam hasonló gondolkodású, értékrendű emberekre, ami egy évvel ezelőtt nekem nagyon hiányzott! Most sokkal reménytelibbnek látom a jövőt, hogy nem kell itt annyira megijedni, hogy milyen rossz a világ!: szétszórtan bár, de sokan vannak, akik szépet, jót akarnak, és teszik is a dolgukat - csak ez mindig csöndesebb, mint a hangos panaszkodás.
Tanultam is sokat: az emberek írásban sem nagyon mások, mint a való életben. Néhány nagyon trendimenőszuperdivatosbővenlátogatott blognál megtapasztaltam, hogy amíg dicsérek, ámulok, bámulok, addig választ kapok, addig szeretnek. Aztán ha "csak úgy egyszerűen" megjegyzek valamit, amiben bántás, elmarasztalás ugyan nincs, de nem sikerült túl felmagasztolóra - akkor válaszra sem méltatnak.
Amikor kérnek és én segítek, akkor kedvesen szólnak hozzám. Amikor én kérek szívességet, tanácsot, mert ő szakértő, akkor nemhogy kedvesen, de sehogyse jeleznek vissza. Még annyit se, hogy bocs, nem megy.(Bár... ez is egy visszajelzés.)

Szóval: ez a virtuális világ nem sokban különbözik a valóditól. Előbb-utóbb itt is mindenki pőrén áll. És itt is nálam van a döntés, hogy mit akarok meglátni: a jót-e vagy a rosszat. Itt is én választom ki, hogy melyik szemüvegemet vegyem fel, a rózsaszínűt-e vagy a szürkét. A különbség talán csak annyi, hogy itt ha felveszem valaki másnak a szemüvegét, és nem tetszik a látvány, könnyebben letehetem, mint a valóságban.

Az első évforduló alkalmából Nektek azt kívánom, hogy találjatok itt mindig valami jót, amiért érdemes ide jönni! Magamnak pedig azt, hogy mindig tiszta legyen a szemüvegem üvege! :-)

Puszi mindenkinek!
Betti