2013. május 15., szerda

Szülők Szerdája - Hozzátáplálás

Szintén egy sarkalatos pont a gyermeknevelés terén. Szerintem nincs az az anyuka, akinek a gyermekorvos, a védőnő el nem mondaná elégszer, sokszor, hogy a legjobb a baba számára, ha 6 hónapos koráig kizárólag anyatejet (annak híján tápszert) kap. Hogy ezt ki mennyire tartja be, egyéni vérmérséklettől függ - és a nagymamák vehemenciájától is. Mert sokszor hallgatják a bizonytalankodó édesanyák, hogy nyugodtan adjon korábban krumplit, húst a gyereknek, mivel régen is adtak, mégis megnőtt. De talán azt el lehet fogadtatni bármelyik tanácsadóval, hogy fejlődünk... régen szigorúan 3 óránként kellett szoptatni, mert azt tartották jónak; régen nem tartották be a 6 hónapos szigorú anyatejes időszakot, mert kényszer is volt: ha nem volt elég az anyatej, nemigen lehetett tápszerrel kínálni a gyermeket, mivelhogy nem volt; régen nem tartották nagy bűnnek a testi fenyítést, most viszont a végsőkig próbálkozni kell ennek elkerülésével. Változnak az idők, változnak a gyerekek, változnak az anyák: a tudomány jelen állása szerint a gyermek emésztése akkor fejlődik a legegészségesebben, ha fél éves koráig nem kezdjük meg a hozzátáplálást. Nyilván vannak "jó étvágyú" gyermekek, akiknek semmi baja nem lesz, ha két héttel hamarabb már megkóstolnak valamit, és vannak "finnyásabbak", akik még nyolc hónapos korukban is nehezen fogadnak el az anyatejen kívül bármi mást. Nem lehet szigorú szabályokhoz igazodni, itt is nagyon fontos, hogy figyeljünk a gyerekünkre, ismerjük meg az igényeit, lehetőségeit. Nagyon sok könyv foglalkozik ezzel a témával. Pontosan leírják, hogy melyik élelmiszerfélét hány hónapos korban lehet bevezetni. Ezeket figyelembe véve olyan nagy hibát azért nem véthetünk. Itt és most néhány olyan dolgot szeretnék megosztani, ami néha vitatéma az anyukák között. (Megfigyeléseim játszótéri tapasztalatokon alapulnak. :-) ) - Só. A szakkönyvek szerint az első időszakban (nyilván a hat hónap utánira gondolok) egyáltalán nem kell sót, vagy bármilyen fűszert tenni a gyerek ételébe. Részint, hogy ismerkedjen meg az ízekkel, másrészt, hogy a veséjét ne terheljük. Néhányan viszont úgy gondolják, hogy fűszer nélkül az ételek nagyon ízetlenek és a gyereknek így nem fog megjönni a kedve az evéshez. Különben sem lesz baja egy kis sótól. Ez így van - baja nem lesz, de szüksége sincs rá! Gondoljunk bele: minden íz új lesz számára. A krumpli ízét fogja érezni és nem a sós krumpliét. A hús ízét fogja érezni és nem a sós húsét. Az majd egy következő lépcső lesz. Aki mégis elképzelhetetlennek tartja, hogy sótlan ízű ételt tegyen a pici elé, az próbálja ki a borsikafüvet: enyhe sós ízt ad az ételnek és sokkal kevésbé megterhelő a szervezet számára, mint a só. - Cukor. Ugyanaz a téma: hogy tudna megenni a gyerek bármit, ami nem édes??? Úgy, hogy max. az anyatej édességét ismeri. Nem tudja még, hogy az őszibarack sokkal édesebb cukorral. Az ő kis érzékeny ízlelőbimbóinak pont eléggé édes önmagában is. Már csak amiatt sem érdemes elkezdeni nekik a cukor adagolását, mert bármennyire is szeretnénk ha kevés cukorkát, csokit, édességet fogyasztana, amint bekerül a közösségbe és a többiektől látja ezeket, számára is nagy örömforrás lesz. És azt senki nem gondolhatja, hogy a cukor, a csoki egészséges. Jó, egy kevés nem is árt belőle. De főleg rosszul evő gyerekeknél fontos ez: egy túró rudi vagy keksz vagy nápolyi - netán zacskó csipsz - tízóraira nem olyan nagy ügy. De hogy ez a gyerek nem fog olyan jól ebédelni, az tuti. És így fejlődni sem olyan szépen fog, mintha pl. gyümölcsöt tízóraizott volna. Cukor nélkül. A fogromlásról már nem is beszélek. - Víz vs. tea és üdítő. Azt látom nagyon sokszor, hogy snassz dolog vizet inni. Minimum tea, de sokkal inkább valamilyen gyümölcslé, mert hát a gyereknek mindent! Márpedig szomjoltásra legjobb a víz! Ez tény. Vagy cukrozatlan tea. Tudom-tudom, cukor nélkül brrrr, de ha ehhez szoktatjuk a gyereket, meg fogja inni. Mindaddig, amíg nem kap kellő mennyiségű cukorkát, csokoládét - onnan kezdve neki is brrrrr lesz a natur tea. Az üdítők pedig (itt gyümölcslére gondolok, mert bízom benne, hogy szénsavas üdcsit senki nem itat a gyerekkel) szintén tele vannak cukorral és mindenféle egyébbel, amire a gyereknek semmi szüksége. Finom, az igaz. De nem egészségesebb, mint a víz. Nagyon sokszor kaptam már a kérdést, amikor a színtelen folyadékot tartalmazó flakont a gyerekek szájához tartottam, hogy mit adok nekik. És nagyon sok felvont szemöldök volt hozzá, hogy "víííííz? megissza a vizet???". Miért ne inná meg? Szomjas. És én nem érzem kényelmetlenül magam emiatt - tudom, hogy trendi a sok színes flakon, de egyébként sem vagyok trendkövető és nem azért kapnak vizet, mert sajnálom tőlük a pénzt, hogy gyümölcslevet vegyek, hanem mert a vizet tartom jobbnak. Veszünk, isznak persze gyümölcslevet is, mert ha mondjuk egy nap nincs kaki (bocs), egy kis gyümölcslé és tuti megoldódik a probléma. Meg persze szeretik is és azért nem szőrös szívűek vagyunk. De a szomjoltó italunk a víz! (Egyébként a ritkán adott gyümölcslének az is nagy előnye, hogy így nagyobb érték a gyereke számára - vágyják és így szinte észrevétlenül lenyelik vele együtt a rossz ízű gyógyszert, vitamint!). - Egyéb édességek. Leginkább a cukor miatt - és azért, mert az értékes kalóriáktól veszi el a helyet. A legtöbb gyerek nem eszik sokat. De valamiből fejlődniük kell. Borsófőzeléktől jobban fejlődik, mint a keksztől. De ha kekszet eszik - borsófőzeléket nem fog. Ennyi. Nagyon fontos, hogy pici korban odafigyeljünk az étkezési szokások kialakítására, mert később nagyobb gondokkal fogunk találkozni. De mindenképpen figyelnünk kell a gyerek igényeit: ha valami nem úgy működik, ahogy a könyvek, ajánlások írják, nem kell kétségbe esni. Türelmesnek és találékonynak kell lenni - nagyon kevés evészavaros gyerek van, a legtöbbjét mi rontjuk el.

4 megjegyzés:

  1. "és a nagymamák vehemenciájától is" höhö, mást nem írok, mert Mama is olvassa a blogod. ;o)

    Én semmire se tettem extra cukrot, mert minek? A tea is üresen ízlik nekünk. Mondjuk a porcukros péksütit választja, ha teheti, de szívtelen vagyok és általában nem hagyom.

    Sót se sokáig, de a keresztapja azt jól elrontotta...

    A víz meg... Nálunk sokszor szóvá teszik, hogy csak vizet kap? Azt, mi mást? Szerencsére régóta automatikus nála a szomjúság-víz összefüggés. A gyümölcslé meg nasi, vagy tízórai, vagy gyümölcs helyettesítő, ...

    Sokan tényleg fel sem fogják, hogy mennyi cukrot megisznak, és a kerekedő gyerekre ráfogják, hogy olyan az alkata.

    A másik, ha kimegyünk egy rendezvényre akkor 1 jégkrém, vagy 1 fagyi és jónapot. Emiatt is szóltak már, hogy ugyan gyerek, jár neki több is... Szerintem meg nem, mert egyrészt nem túl egészséges, másrészt azért nem is olcsó.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Igen, ez tipikus, hogy sokan azért adnak a gyereknek egészségtelen dolgokat, mert megtehetik, mert futja. Ez mekkora hülyeség már! Azért betegítem meg, mert van rá pénzem! Áááá.

      Törlés
  2. Hű, örök téma, hogy mit kapjon a gyerek! Általában mindenből a legjobbat (legtöbbet). De vajon tényleg azzal szolgáljuk a gyerek érdekét?
    Mennyi, de mennyi harcba kerül, hogy a szülő keresztülvigye az akaratát! Egyik elrettentő történetünk, hogy mikor hetente egyszer el kellett mennem itthonról, és anyósom vigyázott a gyerekre (akkor még csak egy volt), estére mindig olyan hasmenést kapott, nyakig kakis lett. Vajon mitől? Nem kellett sokáig gondolkodnunk, elég volt csak megvizsgálni a szemetes tartalmát. Általában 6-7 féle csoki papírját, és 2-3 féle üdítő (?) dobozát számoltuk meg...
    Nagyon helyre kellett tennem a dolgokat, persze nagy sértődések lettek belőle.
    Ki találta ki azt a hülyeséget, hogy a gyerek szervezetének szüksége van édességre ahhoz, hogy jól fejlődjön? És azt, hogy ún. üdítőn nőjön fel??? Egyáltalán az üdítőben mi üdít? A sok cukor? A tartósítók, a színezékek? Mert nem az a kevéske gyümölcs, az biztos! Ezek az italok tényleg finomak, de az én szomjamat nem oltják, csak szomjasabb leszek tőlük!
    Fontos téma, egy regényt tudnék írni, de inkább hallgatok, mert csak felidegesítem magam. Sajnos ezt a csatát én elvesztettem, egyszerűen nem tudtam a családdal a szabályaimat betartatni!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nekem is nehezen ment elfogadtatni, hogy mások a szabályok, mint a mi gyerekkorunkban voltak. Aztán lassan belátta anyukám - nálunk ő a családi vehemencia -, hogy jót akarok a korlátaimmal. Még most is sok édességet hoz a gyerekeknek, de már jóval kevesebbet, mint amivel kezdte.

      Amúgy: hallottam már olyat anyukától, hogy azért nem ad a gyereknek C vitamint, mert a tic-tac cukorkában, amit eszik a gyerek, úgyis van! ??????
      Azt, hogy mi használunk-e már ízesített szívószálat, úgy kérdezték, mintha legalább akkora mérföldkő lenne, mint hogy mikor indult el először a gyerek. És mivel csak néztem, mint Rozi a moziban, mert hallani sem hallottam még róla, gondolom elkönyveltek valami nagyon elmaradott nőnek. :-)
      És szeretem még a csipszet tízóraira! És közben a siralmakat, hogy "annyira étvágytalan".

      Törlés