2012. december 15., szombat
A cinkékről...
van most egy érdekes cikk a Nők Lapja Cafén a kék cinkékről. Olvassátok el és figyeljetek oda ebben a nem túl barátságos időjárásban a madarak etetésére - a cinkékére is.
Staféta - eredményhirdetés
Mivel a jelentkezési határidő lejárt, eredményt hirdetek:
Barbaral nyerte a hópelyheket! Kérlek, küld el a címedet, hogy postázhassam a nyereményt. Remélem tetszeni fognak és még több szeretettel töltik meg a karácsonyodat!
Barbaral nyerte a hópelyheket! Kérlek, küld el a címedet, hogy postázhassam a nyereményt. Remélem tetszeni fognak és még több szeretettel töltik meg a karácsonyodat!
2012. december 14., péntek
Ajánló
Ha valakinek még nem sikerült beszereznie az összes játékot karácsonyra és/vagy ellent tud állni a játékboltokban található haszontalan "reklámjátékok" tömkelegének és szeretne valami hasznos, éveken át használható, értelmes játékot venni a 3-8 éves korú gyermekének, szeretettel ajánlok egyet.
Igazság szerint a Smart Games játékai egytől egyig kiválóak, úgyhogy bármelyiket választjátok is, nem foghattok mellé.
De a Camelot személyes kedvencünk, sokszor játszottuk már és így nyugodt lelkiismerettel mondom, hogy nagyon jó játék.
A játék lényege, hogy a fából készült (nagyon igényesen kidolgozott) elemeket úgy helyezzük el az alaplapon, hogy a lovag eljuthasson szíve hölgyéhez. Egy színes füzetkében találhatók a feladványok, hogy mikor, melyik elemeket használhatjuk fel. A feladvány hátoldalán megtalálható a megoldás is, úgyhogy a gyerek egyedül is tud vele játszani, de túl azon, hogy nyilván felbecsülhetetlen értéke van a közös játéknak, roppant érdekes megfigyelni, hogyan próbálnak rájönni a megoldásra.
Nem utolsó szempont: első látásra talán drágának tűnik a maga 5e forint körüli árával, de ha belegondolunk, lényegesen jobb ár/érték aránya van, mint a 7-8e forintért kapható semmire se, talán csak nézni jó játékok.
Egészen kicsik is használhatják, mint építőkockát, de a célnak megfelelően 2,5-3 éves kortól vethetjük be.
Igazság szerint a Smart Games játékai egytől egyig kiválóak, úgyhogy bármelyiket választjátok is, nem foghattok mellé.
De a Camelot személyes kedvencünk, sokszor játszottuk már és így nyugodt lelkiismerettel mondom, hogy nagyon jó játék.
A játék lényege, hogy a fából készült (nagyon igényesen kidolgozott) elemeket úgy helyezzük el az alaplapon, hogy a lovag eljuthasson szíve hölgyéhez. Egy színes füzetkében találhatók a feladványok, hogy mikor, melyik elemeket használhatjuk fel. A feladvány hátoldalán megtalálható a megoldás is, úgyhogy a gyerek egyedül is tud vele játszani, de túl azon, hogy nyilván felbecsülhetetlen értéke van a közös játéknak, roppant érdekes megfigyelni, hogyan próbálnak rájönni a megoldásra.
Nem utolsó szempont: első látásra talán drágának tűnik a maga 5e forint körüli árával, de ha belegondolunk, lényegesen jobb ár/érték aránya van, mint a 7-8e forintért kapható semmire se, talán csak nézni jó játékok.
Egészen kicsik is használhatják, mint építőkockát, de a célnak megfelelően 2,5-3 éves kortól vethetjük be.
2012. december 13., csütörtök
A barátságról
Amikor az egyik barátnőm úgy nyilatkozik, hogy abból a látványból, ami szinte mindig fogadja, amikor nálunk jár, miszerint tele a mosogató koszos edénnyel, két dologra szokott gondolni: a gyerekeim nem éheznek és nincs túl sok szabadidőm ennyi főzés és mosogatás mellett, én meg arra gondolok, hogy ilyen egy barátnő!
2012. december 6., csütörtök
A jót meglátni
Néhány évvel ezelőtt a sokadik bosszankodásom után, hogy mennyi sok számlát kell befizetnünk, kedves Férjuram csöndre intett, hogy örüljek, hogy van mit befizetni: van fedél a fejünk felett, ahol fűtés van, jön a víz, ha kinyitjuk a csapot és világítani is tudunk. Úgyhogy ne morogjak, nem a semmiért fizetünk.
Igaza volt, ezt próbálom minden hónapban észben tartani, amikor lapozgatom sárga csekkeket.
Azóta még sokszor, egyre többször előjön bennem, hogy tulajdonképpen a legtöbb dologban van valami jó...
Az, hogy a hátfájásom miatt beutalót kaptam iszapos-fürdős-masszírozós kúrára, ahol rajtam kívül csak 60 éven felüliek vannak azért jó, mert kaptam egy jelzést, hogy figyeljek oda, ez nekem gyenge pontom. Talán 60 évesen majd nem is kell mennem. (Vagy nagyon rutinos leszek. :-))) ).
Az, hogy a Fiúcskával bejártunk ungot-berket a klinikán a rejtélyes bicegés miatt azért jó, mert mindenhol negatív eredményeket kaptunk. Van egy csomó papírom arról, hogy makkegészséges a gyerkőc. Ráadásul közben láttam, hogy milyen is egy igazán beteg gyermek. Úgyhogy a mindennapos kiadásaim, hogy mekkora rumli van nálunk szinte mindig, most boldog mosollyá szelídültek, hogy lám-lám, milyen jó, hogy nálunk ilyen nagy élet van, hiszen egészséges mindenki: mocorognak-izegnek-mozognak-nyüzsögnek-nyomot hagynak. A lakáson is.
Az, hogy a Leányzónak az egész korán kezdett fogmosások és nem nagy mennyiségű édesség fogyasztás ellenére már négy és fél évesen be kell tömni a fogát azért jó, mert olyan ügyesen viselkedett a fogorvosnál, hogy majd szétrepesztett a büszkeség, hogy milyen bátor Lányom van.
Az, hogy a nagy bizonytalanságomban, hogy hogyan fogok tudni visszaállni a dolgozó nők közé (mert kénytelen leszek - a sárga csekkek sokan vannak) megkeresnek egy olyan munkával, amit kis jóindulattal akár álmaim állásának is nevezhetnék, de nem vághatok bele, mert a munkaidőt nem tudom összehangolni a gyerekneveléssel... nos ez azért jó, mert iszonyatosan jó érzéseket hozott elő belőlem még a munkás évekből, mert nagyon jó érzés belegondolni, hogy meg tudnám állni a helyem, mert szinte jó érzés, hogy mindig így ad nekem az Élet feladatokat, hogy vagy langyos állóvíz, vagy vadviharos tenger és most lény okos Betti és mert nagyon-nagyon-nagyon jó érzés letenni a voksot a család mellett.
És talán még az is jó érzés, hogy nyugodt lélekkel felhagyhatok a sárga csekkek feletti morgásomon, hiszen valahányszor döntés elé állít az élet, sosem a pénz felé hajlok. Akkor meg minek ez a cirkusz körülötte?! Nem igaz? :-)
(Istenem, kérlek azért annyi mindig legyen a pénztárcámban, ami nagyon-nagyon szükséges! Köszönöm!)
Igaza volt, ezt próbálom minden hónapban észben tartani, amikor lapozgatom sárga csekkeket.
Azóta még sokszor, egyre többször előjön bennem, hogy tulajdonképpen a legtöbb dologban van valami jó...
Az, hogy a hátfájásom miatt beutalót kaptam iszapos-fürdős-masszírozós kúrára, ahol rajtam kívül csak 60 éven felüliek vannak azért jó, mert kaptam egy jelzést, hogy figyeljek oda, ez nekem gyenge pontom. Talán 60 évesen majd nem is kell mennem. (Vagy nagyon rutinos leszek. :-))) ).
Az, hogy a Fiúcskával bejártunk ungot-berket a klinikán a rejtélyes bicegés miatt azért jó, mert mindenhol negatív eredményeket kaptunk. Van egy csomó papírom arról, hogy makkegészséges a gyerkőc. Ráadásul közben láttam, hogy milyen is egy igazán beteg gyermek. Úgyhogy a mindennapos kiadásaim, hogy mekkora rumli van nálunk szinte mindig, most boldog mosollyá szelídültek, hogy lám-lám, milyen jó, hogy nálunk ilyen nagy élet van, hiszen egészséges mindenki: mocorognak-izegnek-mozognak-nyüzsögnek-nyomot hagynak. A lakáson is.
Az, hogy a Leányzónak az egész korán kezdett fogmosások és nem nagy mennyiségű édesség fogyasztás ellenére már négy és fél évesen be kell tömni a fogát azért jó, mert olyan ügyesen viselkedett a fogorvosnál, hogy majd szétrepesztett a büszkeség, hogy milyen bátor Lányom van.
Az, hogy a nagy bizonytalanságomban, hogy hogyan fogok tudni visszaállni a dolgozó nők közé (mert kénytelen leszek - a sárga csekkek sokan vannak) megkeresnek egy olyan munkával, amit kis jóindulattal akár álmaim állásának is nevezhetnék, de nem vághatok bele, mert a munkaidőt nem tudom összehangolni a gyerekneveléssel... nos ez azért jó, mert iszonyatosan jó érzéseket hozott elő belőlem még a munkás évekből, mert nagyon jó érzés belegondolni, hogy meg tudnám állni a helyem, mert szinte jó érzés, hogy mindig így ad nekem az Élet feladatokat, hogy vagy langyos állóvíz, vagy vadviharos tenger és most lény okos Betti és mert nagyon-nagyon-nagyon jó érzés letenni a voksot a család mellett.
És talán még az is jó érzés, hogy nyugodt lélekkel felhagyhatok a sárga csekkek feletti morgásomon, hiszen valahányszor döntés elé állít az élet, sosem a pénz felé hajlok. Akkor meg minek ez a cirkusz körülötte?! Nem igaz? :-)
(Istenem, kérlek azért annyi mindig legyen a pénztárcámban, ami nagyon-nagyon szükséges! Köszönöm!)
2012. december 4., kedd
Staféta
Miután újra hozzám került a Staféta, nem szeretnék most sokáig ülni rajta, úgyhogy közzé is teszem a felajánlott ajándékomat.
Ime:
Ha szeretnéd, tiéd lehet ez a két horgolt hópehely. (Nagyjából 10 cm átmérőjűek). Ehhez nem kell mást tenned, mint vállalnod, hogy amennyiben megnyered őket, egy hónapon belül te is készítesz valami ajándékot további kisorsolásra. Bármilyen kézzel készített dolog jó: lehet varrni, horgolni, kötni, gyöngyözni, de akár még sütni is. :-) A lényeg, hogy kézzel-szívvel-szeretettel készüljön.
A jelentkezési határidő: December 14 éjfél. Ha szeretnél játszani, hagyj egy megjegyzést.
Ime:
Ha szeretnéd, tiéd lehet ez a két horgolt hópehely. (Nagyjából 10 cm átmérőjűek). Ehhez nem kell mást tenned, mint vállalnod, hogy amennyiben megnyered őket, egy hónapon belül te is készítesz valami ajándékot további kisorsolásra. Bármilyen kézzel készített dolog jó: lehet varrni, horgolni, kötni, gyöngyözni, de akár még sütni is. :-) A lényeg, hogy kézzel-szívvel-szeretettel készüljön.
A jelentkezési határidő: December 14 éjfél. Ha szeretnél játszani, hagyj egy megjegyzést.
2012. december 2., vasárnap
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)