A jót meglátni

Néhány évvel ezelőtt a sokadik bosszankodásom után, hogy mennyi sok számlát kell befizetnünk, kedves Férjuram csöndre intett, hogy örüljek, hogy van mit befizetni: van fedél a fejünk felett, ahol fűtés van, jön a víz, ha kinyitjuk a csapot és világítani is tudunk. Úgyhogy ne morogjak, nem a semmiért fizetünk.

Igaza volt, ezt próbálom minden hónapban észben tartani, amikor lapozgatom sárga csekkeket.

Azóta még sokszor, egyre többször előjön bennem, hogy tulajdonképpen a legtöbb dologban van valami jó...

Az, hogy a hátfájásom miatt beutalót kaptam iszapos-fürdős-masszírozós kúrára, ahol rajtam kívül csak 60 éven felüliek vannak azért jó, mert kaptam egy jelzést, hogy figyeljek oda, ez nekem gyenge pontom. Talán 60 évesen majd nem is kell mennem. (Vagy nagyon rutinos leszek. :-))) ).

Az, hogy a Fiúcskával bejártunk ungot-berket a klinikán a rejtélyes bicegés miatt azért jó, mert mindenhol negatív eredményeket kaptunk. Van egy csomó papírom arról, hogy makkegészséges a gyerkőc. Ráadásul közben láttam, hogy milyen is egy igazán beteg gyermek. Úgyhogy a mindennapos kiadásaim, hogy mekkora rumli van nálunk szinte mindig, most boldog mosollyá szelídültek, hogy lám-lám, milyen jó, hogy nálunk ilyen nagy élet van, hiszen egészséges mindenki: mocorognak-izegnek-mozognak-nyüzsögnek-nyomot hagynak. A lakáson is.

Az, hogy a Leányzónak az egész korán kezdett fogmosások és nem nagy mennyiségű édesség fogyasztás ellenére már négy és fél évesen be kell tömni a fogát azért jó, mert olyan ügyesen viselkedett a fogorvosnál, hogy majd szétrepesztett a büszkeség, hogy milyen bátor Lányom van.

Az, hogy a nagy bizonytalanságomban, hogy hogyan fogok tudni visszaállni a dolgozó nők közé (mert kénytelen leszek - a sárga csekkek sokan vannak) megkeresnek egy olyan munkával, amit kis jóindulattal akár álmaim állásának is nevezhetnék, de nem vághatok bele, mert a munkaidőt nem tudom összehangolni a gyerekneveléssel... nos ez azért jó, mert iszonyatosan jó érzéseket hozott elő belőlem még a munkás évekből, mert nagyon jó érzés belegondolni, hogy meg tudnám állni a helyem, mert szinte jó érzés, hogy mindig így ad nekem az Élet feladatokat, hogy vagy langyos állóvíz, vagy vadviharos tenger és most lény okos Betti és mert nagyon-nagyon-nagyon jó érzés letenni a voksot a család mellett.
És talán még az is jó érzés, hogy nyugodt lélekkel felhagyhatok a sárga csekkek feletti morgásomon, hiszen valahányszor döntés elé állít az élet, sosem a pénz felé hajlok. Akkor meg minek ez a cirkusz körülötte?! Nem igaz? :-)

(Istenem, kérlek azért annyi mindig legyen a pénztárcámban, ami nagyon-nagyon szükséges! Köszönöm!)