Ez nekem nagyon fontos időszak! Sokan talán nem értenek egyet velem, hogy nem kell ebből ilyen nagy ügyet csinálni, mert nem a külsőségek és a csillogás fontos, még talán nem is a várakozás, mert hát egész évben hinnünk és szeretnünk kell.
Én hiszek is, szeretek is egész évben, de akkor is nagyon várom a december elsejét, amikor elkezdjük a karácsonyi varázslatok sokaságát.
Kitesszük a kis díszeket a lakás minden pontjára úgy, hogy a Férjem szerint néha már sok(k), feltesszük az adventi naptárat a falra, amibe minden reggelre belecsennek valamit a karácsonyi angyalok, sütögetjük a mézeseket, rajzolgatunk ajándékba stb.
Nekem gyerekként nagyon szép karácsonyaim voltak. Béke volt a családban, szeretet. Mindig nagyon vártam a Jézuskát. Imádtam a karácsonyfát, persze az ajándékokat is, nagyon meg voltam mindig illetődve amikor öreg mamám elvitt magával a templomba, és megnéztük a Betlehemet.
Azt hiszem, egész évben a karácsonyt vártam. :-) És most sincs ez másként. :-)
És ezt a csodavárást, ezt a sok varázslatot nagyon szeretném átadni a gyerekeimnek. Mert ahogy a vasárnap ott van az életünkben, úgy az ünnepeket sem szabad hagyni elszürkülni. Csillogás és csillogás között van különbség!
Örülök, hogy már a kicsi is jelez, ha véletlenül elfelejtjük meggyújtani a gyertyákat a vacsoránál. És imádom a visongásukat, ahogy futnak reggel a zsákokhoz, hogy ma vajon mi van benne.
És azt is szeretem, hogy a Férjem az idén még nem is morgott, hogy sok a díszből... :-) pedig lassan már tényleg nagyon kinőjük a lakást.
A teendőimmel meg úgy állok, hogy van, amit idő és/vagy pénzhiány miatt el kell hagynom, úgyhogy nem tudok annyi embernek ajándékot adni, mint szerettem volna. De közben kaptam időt jó kis barátnős beszélgetésekre, moziba is eljutottunk a Férjemmel, örömet tudtam okozni olyannak, akinek nehéz volt az éve, jót beszélgettem olyannal, akinek azt hiszem, nagy szüksége volt rá. Vagyis valahol mégiscsak egyensúlyba került a mérleg.
És már csak egy gyertyát kell meggyújtani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése