2013. március 11., hétfő

Maluka kendő

A Gombolydában a Maluka kendővel folytatódott a sor. Belevágtam én is. Sokat tanulok vele. Elsősorban koncentrálást, mert nagyon könnyű eltéveszteni. Aztán önismeretet: a koncentrálás miatt csak akkor tudom kötni, ha nincsenek körülöttem a gyerekek és mivel ilyen ritkán van, este meg nem látom, hát... nagyon lassan haladok.

2013. március 8., péntek

Nőnap II.

Miután tegnap közzétettem vélekedésemet a nőnapi felhajtásról, mivel mással is telt volna az este, mint nagy ünnepléssel. Miután hazaértünk és Apa is meg a Fiúcska is egy-egy szál virággal köszöntötték a Leányzót, fiatal hölgyünk olyan izgalomba esett, hogy hagyományt kellett teremtenem a nőnapi ünneplésből. :-) Minekutána kopogós cipőt is kapott tegnap (ennek mondjuk semmi köze a nőnaphoz, csupán szükség volt rá és tegnap utamba akadt egy normális árú méretes, hát megvettem)azonnal fel kellett venni, természetesen hozzá a szép ruhát is. Kb. két perces munkával szív-girlandot is készítettünk, minden szívbe egy-egy betűt, úgyhogy most az ebédlőben lóg a BOLDOG NŐNAPOT! felirat. Aztán még szív alakú virsliket is készítettünk vacsorára. Zene is volt, kicsi tánc. A Leányzó szerint parádéztunk. :-) Közben még gondolkodóba esett, hogy vajon Apának milyen ajándékot kéne adni, amivel megköszönjük a virágot. Úgyhogy elmondtam, Apa nem ajándékot vár - leginkább azzal tudjuk megköszönni, hogy igyekszünk nőiesek lenni: próbálunk szépek, csinosak, ápoltak lenni, hogy szeressen ránk nézni. Hogy kedvesek vagyunk, nem követelőzők, igyekszünk itthon jó hangulatot teremteni, nem hisztizni (igen, néha előfordul, persze csak a Leányzó, mert még kicsi, én soha!!! :-))))) ), szépítgetjük a lakást, hogy jól érezze magát itthon, ügyesen, okosan viselkedünk, hogy büszke legyen ránk. Hm. Mire a végére értem, rájöttem, hogy megfogalmaztam, szerintem milyen egy NŐ, ahogyan én szerettem volna látni 5 éves koromban.

Nőnap

Ti hogy vagytok ezzel a nőnappal? Szeretitek? Nem? Miért? Engem egyre jobban zavar a kényszer jellege: minden tele van virággal, szegény férfiak azt érezhetik, hogy muszáj virágot vinniük a munkahelyre, mindenhová. És az ilyen kötelező érvényű dolgok... nekem egyre kevésbé tetszenek.

2013. március 7., csütörtök

Ajánló

Igazándiból nem a történet miatt ajánlom figyelmetekbe a Felhőatlasz c. filmet. Engem annyira nem győzött meg hogy többször is megnézzem, de akik kicsit is jobban szeretik a filmeket és szeretnek néha a kulisszák mögé is bekukkantani, azoknak viszont kihagyhatatlan a maszkmesteri munka miatt. Annyira jó, hogy még a hozzám hasonló laikusok is elámulnak. Úgyhogy emiatt mindenképpen megér egy estét!

2013. március 4., hétfő

Hétvégén...

... Nőnap lesz. Ha felétek szokás, hogy a kisfiúk virággal köszöntsék a gondozó-, óvónéniket, akkor kiváló ötlet lehet ez a virágcsokor, ami a héten még simán elkészülhet: http://krokotak.com/2013/02/buket-za-mama-ot-list-a4/ Egyébként érdemes figyelni ezt a honlapot, mert nagyon ötletes dolgokat mutatnak be.

2013. március 3., vasárnap

Tavaszi ajtó

Tavasz beköszöntével az ajtónk dekorálása is igazodott az évszakhoz. Lekerültek a hópelyhek és most rügyező fákat álmodtunk meg, nyíló virágokkal. A legbüszkébb a Napra vagyok! A Leányzó egyedül találta ki, hogy legyen az is, egyedül vágta ki a kört és a sugarakat tekercselt papírból, amik így kellőképpen boglyasak lettek. A rügyeket zsenília drótból hajlítottuk és tényleg virágzó fa hatását adják így vissza, ami a képen sajnos annyira nem látszik. De nekünk tetszik. .-)

2013. március 1., péntek

Facebook

Ti fenn vagytok? Ha igen, akkor biztosan sokszor találkoztok mindenféle beteg gyermek, felnőtt részére lájkot, megosztást kérő képpel. Mindig van egy kis lelkiismeret furdalásom, amikor ezeket legtöbbször eltekerem, mert annyi csalást tapasztaltam már meg ilyen dolgokkal kapcsolatban. De az alábbi levél valamiért megfogott, talán mert egy Édesanyáról szól. És nem lájkot, nem megosztást kérnek, hanem képeslapot. Úgy döntöttem, én itt is megosztom, hátha más is úgy gondolja, szívesen küldene egy lapot Juditnak. Sok kis segítség sokra megy! "Van nékem egy barátnőm. Fiatalabb, mint én, három kicsi gyermeke van. Májrákot diagnosztizáltak nála, ami alapjáraton "könnyedén" kezelhető lenne, ha nem derült volna fény a tüdőben lévő további rosszindulatú burjánzásokra. Arra kért, legyek a dúlája egy olyan úton, amelyről nem tudhatjuk, hová vezet, csak annyit tudunk, hogy az orvosok nem bíztatják. Szerintük egyetlen megmaradt cél maradt: az életminőség javítása, stabilizálása. Szeretném azt hinni, szeretnénk azt hinni: tévednek. A hit ereje most is csodát tehet. Most újra kórházban van, igyekszem látogatni, és beszélni vele sűrűn telefonon, éjszaka is bármikor hívhat. Most már arra is kaptam engedélyt, hogy megosszam másokkal is történetét, közös imák erejében bizakodva. Egyre gyakrabban fogja el a kétségbeesés, amin egyáltalán nem csodálkozom. Nehezen veszi a levegőt, folyamatosan fullad, aludni nem tud, a kemoterápia miatt gyakran van hányingere, étvágya semmi, testsúlya folyamatosan csökken, néha belázasodik. Késő este még hívott, találjak ki valamit, amitől el tudna aludni, de nem mélyen, csak annyira, hogy óránként egy kicsit felébredjen inni és levegőzni. A mély alvás is ijesztőnek tűnik számára, csakúgy, mint a kóros nem alvás. Egész este azon gondolkodtam, kivel osszam meg, és hogyan? Eszembe jutott a vers idézet: nem mondhatom el senkinek... Most tehát én is inkább elmondom mindenkinek... Azt, ami a kádban ülve egyszer csak megvilágosodott bennem. Amikor Bogi lányunk feküdt a kórházban kemoterápia árnyékában, nagyon sokat segítettek a levelek, amiket kapott, kézzel foghatóan is és e-mailek formájában. Barátnőm nem néz netet. Nincs hozzá ereje. Nincs is nála gép. Kérdeztem, mit vizualizál a gyógyulása érdekében? Milyen meditációra tudnék én, és esetleg mások rákapcsolódni? Azt felelte, kertet gyomlál magában... Szóval az villant be, hogy írhatnátok neki... Kereshetnétek egy szép virágos kertet ábrázoló képet-képeslapot, amire elég lenne ennyit írni: gondolunk rád, vagy imádkozunk érted, hiszünk benned, hiszünk a gyógyulásodban, erős vagy, veled vagyunk, segítünk gyomlálni a kertet... és odaírni a neveteket, és családtagjaitok nevét. Hogy személyesebb üzenetet írhassatok, és meg tudjátok szólítani, elárulom a keresztnevét: Judit. A képeslapot beletehetnétek egy borítékba, és elküldhetnétek az én címemre, én pedig minden nap vihetnék egy adaggal neki a kórházba. Postacímem: Kobza Zsuzsanna Budapest 1082 Leonardo da Vinci utca 12-14. 01/08. Kérlek titeket, ne írjatok gyógymódokat, se csodaszereket! Az új germán medicina tanításait én már átadtam. Bogi gyógyulásának történetét ismeri. Nem véletlenül kért meg engem a kísérésre. Tudja mit szeretne, és tudta, hogy én életünk tapasztalatai miatt érteni fogom minden kívánságát. A képeslapon csakis megerősítő mondatok, versek, imák legyenek! Előre is köszönöm nektek. Természetesen a virágot magatok is megrajzolhatjátok. A gyerekrajzoknak pedig extra gyógyító erejük van. Ja, és persze nyugodtan oszd meg ezt a jegyzetet! Minél több képeslap érkezik, (zárt borítékban az én postacímemre megküldve, annál hatásosabb lesz ez a különleges gyógyító eljárás."