utolsó pillanatait kaptuk el a múlt héten a Mátrában. Legalábbis az eheti időjárásból úgy tűnik. Egész nyáron nem jutottunk el sehová - egy nap strand képez kivételt csupán, illetve a nagyszülők, de az más kategória.
Úgyhogy nagyon vártuk, hogy kicsit kikapcsolódjunk, kilépjünk a hétköznapokból. A Leányzó már érti a kirándulást, úgyhogy leginkább talán ő várta.
Indulás előtt lehúztam velük négy napot egyedül, mert Apa vidéken volt. Ebben volt egy lázas este/éjszaka a Fiúcskával és most jött rá arra is, hogy lassan betölti a két évet így hát illő elkezdeni a hisztiket.
Elkezdte. Két nap is úgy sikerült a kirándulásunk, hogy mint a pacalt kellett hazahúznom, mert se jönni nem akart, se maradni, de még nem akarni sem akart. Hát.... pfffúúú, kemény időszaknak nézünk elébe. :-)
De hát min csodálkozom? Kemény akaratú ebben a családban mindenki.
Nnna, de elindultunk. Parádsasváron volt a szállásunk a
Kristály apartmanban. Voltunk már itt vagy három éve, és akkor is pont olyan jó volt, mint most. Nem túlzás náluk a bababarát szó: tényleg minden van, ami pici babák, kisgyerekek biztonságos, jól felszerelt szállásához kell. A szó szoros értelmében elég csak a ruhákat vinni, mert kiskád, bili, wcszűkítő, vízhőmérő, játékok, műanyag evőeszköz, szóval minden van. Még pelus is, ha netán otthon hagytuk volna. Az udvari játékok is jók. Minden kisgyerekesnek csak ajánlani tudom őket!
És hogy mivel töltöttük az időnket:
Az odaúton megálltunk Tiszafürednél a holt Tiszánál és nézelődtünk kicsit:
Kicsit párás volt még a levegő, amikor a Kékesre értünk, így a tv torony teteje már a felhőkbe veszett:
A sípálya tetejéről sem volt olyan tiszta a kilátás, mint a legszebb időben, de azért az ősz megmutatta magát:
A Parádi Kastélykertben nagyon jót sétáltunk:
Sok vadvirág volt, úgyhogy csokrot is kötöttünk*:
Találtunk egy hatalmas levelet, ami adta magát vitorlának. Kis ág is volt árbócnak. Ekkor kezdtem kicsit aggódni, mert már beígértem, hogy hajót csinálunk, lesz, ami lesz... de honnan szedjek hajótestet?! A természet gondoskodó hatalma elém dobta azt a félig korhadt kis fadarabot, amibe bele tudtam szúrni az ágacskát, úgyhogy a legtökéletesebb kishajót tudtuk úsztatni. Legalábbis a gyerekek szemén így láttam.
A Sástói kilátónál sem volt verőfényes napsütés, szél is fújt erősen. De a Leányzón már tisztán látszik, hogy fejlődőben jelleme ami az akaraterőt illeti: felmentünk a tetejére. Pedig több, mint 200 lépcső, úgyhogy Apa és a Fiúcska csak ilyen picinek látszódtak:
A tóban kacsák is úszkáltak, akik szélsebesen csaptak le a sajtos stangli darabjaira. Volt két középkorú hölgy is a tóparton, akiknek nagyon tetszett az etetés. "Megkínáltam" őket is, ha etetni szeretnének. Aranyosak voltak, ahogy félig szégyenlősen elvették a sajtost, aztán pedig olyan gyermeki örömmel dobálták a kacsáknak. :-)
Elmentünk a Siroki várhoz is**:
Most újították fel, nagyon szép lett belül is:
Aztán hazaindultunk:
* Ez a virágcsokor tulajdonképpen Apának készült, aki ekkorra kicsit megfáradt a hisztiktől, akaratosságtól. Ezzel próbáltuk jobb kedvre deríteni. :-) Kicsit sikerült. :-)
** Az elején még úgy nézett ki, hogy a vár megtekintése Apára és a Leányzóra lesz bízva. A Fiúcska olyan hisztibe kezdett néhány lépéssel az indulás után, hogy jobbnak láttam az úton megállni vele és hagyni az erdőben ordítani, ahol talán kevesebb embert zavarunk vele, mint a várban. Elég sokáig bírta. :-( De utána tetszett neki a vár.
