Igények és elvárások

Néha elgondolkozok azon, hogy vajon én igénytelen lennék? Olyan sok köröttem a panaszkodás, az elégedetlenkedés, az egymásra mutogatás, hogy olykor tényleg magamba nézek, hogy vajon csak én gondolom azt, hogy igényes ember lennék s közben beérem a hétköznapival? Alig találkozom olyan anyukával, aki elégedett lenne az ovival. Legtöbbjük szerint az óvónénik semmit sem csinálnak, csak felügyelik a gyerekeket, sokszor túl szigorúak, csúf időben is kiviszik őket a levegőre - a dadus gondatlan, nem tűri be a nadrág derekát, nincs bekötve a sapka stb. Az oviban egyébként sincs elég foglalkozás, nem segítenek az iskolára való felkészítésben, jelentkezésben, a kaja is rossz és úgy minden. Szóval néha megingok, mert én nagyon elégedett vagyok az óvónénikkel. Ez volt a választási szempont az ovi és csoport megjelölésnél és nem csalódtam! Nagyon lelkesek és lelkiismeretesek. Örülök neki, hogy amikor csak lehet, kiviszik őket az udvarra és egyre többször sétálni. Hogy rengeteg kreatív dolgot készítenek. Nagyon jól körbejárnak egy-egy témakört mesével, rajzzal, játékkal "átbeszélve". Hogy a beszélgetéseinkből mindig kiderül számomra, hogy nagyon odafigyelnek a gyerekemre. És a dadust is nagyon szeretem: mindig azt látom, hogy lót-fut, teszi a dolgát, soha még rosszul felöltözve nem volt a Leányzó és mindig szeretettel beszél a gyerekekhez. És az ovi is megtesz mindent a gyerekekért - lehetőségeihez mérten. Mert mint tudjuk, önkormányzati oviban semmire sincs pénz. És nem bánom, hogy nincs mindenféle foglalkozás, mert a normál hétköznapoktól is elfárad eléggé az amúgy ügyes gyerekem. És nagyon hálás vagyok, hogy a Fiúcska bölcsis gondozó nénijei is nagybetűs JÓK! Olyan szakmai tudást, tapasztalatot látok náluk, hogy kétségem nem lehet afelől, jó kezekben van, amíg nem én vigyázok rá. Hogy nyugodt lehetek, tanul is, fejlődik is szépen, amíg nem velem van. Hát... remélem csupán csak szerencsésnek mondhatom magunkat, hogy a jó helyekre csöppenünk be - és nem kell attól tartanom, hogy igénytelenek lennénk, amiért sikerült rálelnünk azokra a személyekre, helyekre, akikkel elégedettek lehetünk.

Itt a tavasz

Mindenkinek üzenem, aki már tűkön ülve várja a tél végét, a tavasz eljöttét, hogy immár megmásíthatatlan jele van: a hóvirágok mellett felbukkant a másik nagy tavaszhírnök is! A Veszprém melletti Tüskevárra megérkezett az első gólya! www.nlcafe.hu/ezvan/20130219/elso-golya-megerkezett/#friss hírek

Osztódás

Azt az érzést, hogy legjobb lenne polipnak lenni, nyolc karral, szerintem minden anya ismeri. Szembesültem már azzal is, hogy de jó lenne, ha kettő lenne belőlem (persze mindkettő nyolc karral). És holnapra meg kéne tanulnom azt is, hogyan legyek három... egy belőlem beszoktatni a Kicsit a bölcsibe, egy belőlem maradni a lázas Naggyal és egy pedig részt tudna venni a munkahelyi találkán.

Kiselefánt

Ha még nem telt be teljesen a naptár a tavaszi programokkal, akkor érdemes szorítani egy napot a Fővárosi Állatkertre. A héten született egy kis elefántbébi, akit még ugyan nem lehet látogatni, de egy-két hónap múlva már biztosan bemutatják a nagyközönségnek. Én most is teljesen extázisba esek, hogy milyen aranyos - a gyerekek pedig... ezt meg kell mutatni! Fotó a netről.

Újabb kendő

Olvastatok az új babahordozó kendőről? Egy problémával kevesebb a császármetszéssel szülőknek, születetteknek! www.nlcafe.hu/csalad/20130212/hordozokendo-szuleszet-csaszar

Szülők Szerdája - A szoptatás

Ez a bejegyzés nagyon rövid lesz. Aki mindent jó forrásból szeretne megtudni a szoptatásról, annak örömeiről, nehézségeiről, segítségekről, az látogassa meg a www.lll.hu oldalt, ahol a La Leche Liga honlapját találja. És mivel még mindig nem találtam a megoldást, hogy a soraim ne ilyen összefolytan jelenjenek meg, tényleg nem szeretnék sokat írni, nagyon rossz így olvasni, magam is látom. De annyit azért mindenképpen, hogy a szoptatásra érdemes felkészülni, érdemes előtte utána nézni információknak, mert bár a szüléstől félünk előtte nagyon - de a szoptatás talán nehezebb feladatokat ad sokunknak. Pedig szoptatni mindenki tud: az anyukánk, az anyósunk, a gyerekorvos, a védőnő, a szomszédasszony - mindenki. És mindenkinek más-más tanácsa van, amivel úgy fel tudják kavarni a kismamát, hogy minden lesz, csak magabiztos nem. Ezt az utat én is bejártam, első gyermekünk születése után a Férjem kedvenc olvasmányai is mind a szoptatás témaköréből kerültek ki, és mégsem ment, mert teljesen eltévelyedtem a sok ellentmondásban. Sajnálom, hogy a fent ajánlott honlapot később találtam csak meg, amikorra már megbirkóztam az akadályokkal. Sokkal egyszerűbb lett volna az első két hónapunk, ha már előtte is innen szerzem az információkat. Mert nekem nagyon fontos volt, hogy szoptatni tudjam a kisbabámat, és nagy lelki teher volt számomra, hogy két hónapig tápszeres kiegészítésre is szükség volt, mert nem volt elég tejem. Nagyon-nagyon hálás vagyok, hogy mégsem adtam fel és sikerült elérni, hogy ne kelljen pótláshoz nyúlni, mert elég, amit én adok. 14 hónapos koráig. Fontos lenne, hogy minden újszülöttet szoptatni tudjon az édesanyja. Ez nem mindig meg a belső hangot figyelve: komoly tudomány van mögötte. És a ligánál már mindent össze is gyűjtöttek erről. Én az tapasztaltam, hogy bármilyen problémám volt, az ő válaszuk volt a helytálló. Mindenkinek, aki még szoptatás előtt, közben van, szívből ajánlom.

Mie kendő

Kedvenc fonalboltom kendőkötő tanfolyamot indított és úgy gondoltam, hogy én is belevágok. Mert eddig úgy hittem, tudok kötni, de ahogy jobban foglalkozom a témával, rá kell jöjjek, nem csupán sima és fordított sorokból áll a világ. Azt nem nagyon tudom megoldani, hogy bejárjak a boltba a tanfolyamra, de nagyon ügyesen megoldották, hogy a fészbukkon is lehet csatlakozni a csoporthoz és tényleg mindenben segítséget nyújtanak. Nagy lemaradással kezdtem az első kendőt, és még csak kb. a felénél tartok, de nagyon élvezem készíteni. Annyira megnyugtat. Minden nőnek szeretettel ajánlom a kötés-horgolás-varrás tevékenységet! Ez ajándékba készül, de lehet, hogy később magamat is meglepem egy ilyen Mie kendővel. :-)