Adjon az Isten

Adjon az Isten
szerencsét,
szerelmet, forró 
kemencét,
üres vékámba
gabonát, 
árva kezembe 
parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen
korán az ágyra hevernem,
kérdésre választ 
ő küldjön,
hogy hitem széjjel 
ne dűljön,
adjon az Isten 
fényeket, 
temetők helyett
életet - 
nekem a kérés 
nagy szégyen,
adjon úgyis, ha
nem kérem.




Nagyon szeretem ezt a Nagy László verset! Kedvencem belőle az utolsó szakasz: nekem a kérés nagy szégyen, adjon úgyis, ha nem kérem. De ezek a sorok, Zsuzsa írását olvasva új értelmet nyertek nálam. Hogy a nem kérés nem csupán annyit jelenthet, hogy várom, hogy Isten majd lenéz rám és adja a jót. Adhat úgyis, hogy küld valakit - küld egy Zsuzsát, aki megteszi azt, ami nekem nem menne, ami nekem nagy feladat - mert néha "csak" elszenvedjük, de nem is tudatosul, hogy most kicsit nehéz helyzetbe sodort az élet de ez mások segítségével orvosolható. Mert egészség van, szeretet van, remény van... 
a többiben meg segítsünk mi! Kérlek, ha erre jársz, kukkants be ide is, hátha a te lehetőségeid is segítséget jelenthetnek!


Mert sok kicsi sokra megy!