Múlt hét pénteken kicsit szomorú voltam, hogy nem jutottam el az első órára, de ma végre!
Az történt, hogy nemrégiben a belvárosban járkeltemben félig berendezett kirakatban csodás fonalakat pillantottam meg. Megtorpantam, szemrevételeztem. Papírka közölte kedvesen, hogy hamarosan üzlet nyílik, ahol kötő-horgoló fonalakat lehet venni, tanfolyamot is szerveznek kezdőknek, haladóknak, stb...
Nnna, gondoltam, ezt majd megnézzük.
Megnéztem. Hááááát, komolyan mondom, azóta azokkal a fonalakkal álmodok! Gyönyörű Barka fonalak, egyszínűek és színátmenetesek, mindegyikből el tudnék képzelni valamit magamnak, gyerekeknek, családnak, barátnőknek, nagyvilágnak!
Igaz, hogy kötni is horgolni is tudok. De hogy? Pucér nem maradnék sehol, ha lenne nálam kötő- vagy horgolótű és fonal, de mindkét technikát leginkább autodidakta módon sajátítottam el, bőven van mit csiszolni rajta. Ezért úgy gondoltam, hogy beiskolázom magam! :-) A kicsi fiú is elég nagy már ahhoz, hogy másfél órát kibírjon mellette az apja - úgyhogy önfejlesztek.
Múlt péntekre sajnos csak én voltam az egyetlen jelentkező a délutános műszakba, így elmaradt az óra, de ma már megokosodtam! Nagyon jó volt a tanárnőnk, türelmes és nagyon szép dolgokat mutatott, amivel kellőképpen inspirált, hogy gyakoroljak-gyakoroljak, hogy homogénebb felületeket tudjak varázsolni.
És túl azon, hogy nagyon jól éreztem magam, és jó érzéssel tölt el, hogy egyre inkább sikerül teljesítenem a minőségi megfeleléseket a mennyiségi helyett, leginkább annak örülök, hogy nyílt egy ilyen bolt!
Szeretek ilyen kis ékszerdobozokban nézelődni, vásárolni, ahol beszélgetni is lehet az eladóval, nem csupán a végösszeg érdekli. Ahol mást is akarnak, nem csak eladni. Ahol mosolyognak rám nem pedig azon gondolkozom, hogy ez az ember miért nem raktárosnak ment inkább.
Szóval, aki debreceni vagy környéki és még nem tud róla, mindenképpen menjen el a Bethlen utcán a mediterrán ház alatt lévő Gombolydába és gyönyörködjön!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése