Szülők Szerdájá - Szülésre készülve

A legtöbb nő nagy izgalommal készülődik a szülésre. Alig találkoztam még olyannal, akit hidegen hagyott volna ez a téma, főleg a várandósság idején. És ez így is van rendjén, hiszen női létünk egyik legnagyobb mérföldköve. Azt gondolom, hogy semmi más nem változtat rajtunk olyan rövid idő alatt annyit, mint az első szülés.

Persze, hogy nagy hát a készülődés, hiszen nem csupán az egyik legnagyobb esemény az életünkben, de ráadásul nagyon sok misztérium is övezi. És annyira elképzelhetetlen is, amíg át nem éli az ember. Mert azért remélhetőleg nem csak rémtörténeteket hall a leendő anyuka, hanem pozitív töltetű szülés élményeket is! Ami jó, de még így sem fogható fel, hogy miként van az, hogy valami annyira fáj, mint még soha semmi, de hogy az mégis mennyire jó!???? Várja is már a terhesség végét, hiszen itt fáj, ott fáj, mindenhol fáj, nem fér magától - és hihetetlenül várja is már a nagy találkozást a gyermekével! És mindkettőnek, a terhességnek és a várakozásnak egyaránt véget vet ez a nagy esemény.

Most talán a legdivatosabb azzal készülődni, hogy döntést kell hozni: otthon vagy kórházi körülmények között szeretnék-e szülni. Mert Geréb Ágnes meghurcoltatása óta/miatt kicsit finomodtak az otthonszülések körülményei, lehetőségei is. Én ennek nagyon örülök, még akkor is, ha én nem gondolkoztam otthonszülésen egyik várandósságom alatt sem. De azok, akik ezt tartják helyesnek, most választhatnak. És ez jó!
Aki az otthon szülés mellett dönt, az azt hiszem mindennek utána néz, utána jár, ami csak a szüléshez kapcsolódik. Hogy mikor mi történik, mi miért van, mivel lehet segíteni, lelkileg, testileg hogy lehet leginkább felkészülni.
Aki a kórházi szülés mellett dönt, az is szán (általában) nem kevés időt arra, hogy megtalálja a lehetőségeihez mérten legjobb kórházat, orvost, szülésnőt. Van, akinek nem fontos, hogy legyen választott orvosa, szülésznője, de ha lehetséges, mindenki szeretne olyan intézményt választani, ahol "biztonságban, jó kezekben" érzi magát és gyermekét.

Egyáltalán nem szeretnék állást foglalni az otthonszülés mellett vagy ellen! Van, aki a háborítatlanságot tarja mindenképpen fontosnak egy új Élet kezdetén, van akinek a biztonság mindenek felett. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az otthonszülés nem biztonságos - de abban mindenki egyet ért, hogy minden szülés kockázatos, és bárminemű probléma esetén kórházban hamarabb ott a segítség.

Utóbbi időben, amióta az otthonszüléseknek egyre több híve van, a szülészeteket minősítik is, megkönnyítve ezzel a leendő anyukák döntését.

Mindezekhez viszont a legfontosabb az lenne, hogy többször és mélyebben beszéljünk a szülésről! Én azt tapasztaltam, hogy a szakszolgálat, legyen az a védőnő vagy a körzeti nőgyógyász, semmilyen tájékoztatást ne ad ilyen téren. És ez számomra elszomorító! Mert engem a téma érdekelt mindig is, elolvastam, amit csak tudtam - de egyrészt ez nem volt rám írva, hogy emiatt nem mondtak volna erről semmit, másrészt meg nem mindenki indul neki ilyen felkészülten. Az otthonszülésről pl. egy szó nem volt. Debrecenben a Klinikán is és a Kenézy kórházban is lehet szülni. Semmit nem mondtak arról, hogy tudom-e, milyen eltérések vannak a két hely szülészete, újszülött osztálya között. Ideadják a tájékoztató füzetet, aztán abban, ha akarod, elolvasod, hogy a szülésnek milyen fázisai vannak, mit vigyél magaddal a kórházba, a babának is - de úgy nagyjából ennyi a felkészítés. Mondjuk a Leányzó érkezése előtt kérdezte a védőnő, hogy félek-e a szüléstől. De őszintén szólva, nem tudom, mit mondott volna, ha közlöm, hogy igen.

Nagyon, nagyon fontos lenne, hogy a Lányokkal beszélgessünk a szülésről. Hogy ne csupán a nehéz szülésekről halljanak, amik tényleg rémtörténetként terjednek szájról szájra. Hanem arról, hogy igen, van az a nagy fájdalom, amit még sosem éreztél korábban, de annyira más fájdalom, mint minden korábbi, mert ez nem valami baj, valami rossz miatt van, hanem egy nagy Jó érdekében és teljesen más. És hogy csak addig érzed, amíg meg nem látod a Gyermekedet. Aztán már csak arra emlékszel, hogy fájt, de hogy hogy és mennyire és meddig.... már nem is érdekel.
Fontos lenne, hogy beszéljünk arról is, hogy ilyen szép szülésre kell készülni, így kell nekiindulni - de meg kell ismernünk a teljes folyamatot, tudnunk kell, hogy mi várhat ránk, hogy ne essünk pánikba, ha valami mégsem simán megy, hanem - legalább félig - értsük az orvost, ne pedig azt érezzük, hogy "csak" elszenvedői vagyunk valaminek.
Fontos lenne, hogy beszéljünk arról is, hogy nem csak az otthonszülők választhatnak alternatív megoldásokat, hanem sok kórházban lehetőség van ezekre - és ez adná a kórházválasztás fontosságát.
Fontos lenne az is, hogy ne csak a szülésre készüljünk, hanem a gyermekágyra is, merthogy a kettő elválaszthatatlan egymástól. De ez utóbbiról mégis szinte csak annyit tudunk előzetesen, hogy szoptatni kell majd és célszerűbb eldobható bugyit venni a kórházi napokra.

Az egészségügyi helyzet mindig változik, tegnap úgy volt, ma így van - holnap meg ki tudja, hogy lesz. Talán egyszer elmondja ezeket a védőnő (bár biztosan most is vannak olyanok, akik elmondják!), de lehet, hogy nem is lesz már ilyen személyzet. Ezért van nagyon nagy felelősség rajtunk, Anyákon, hogy Lányainkat jól készítsük fel erre a hatalmas és megtisztelő feladatra! Hogy ne csupán félelemmel teli kíváncsisággal induljanak neki, hanem érezzék már előre azt a csodás nagy hatalmat! Hogy legalább kilenc hónapig készülődjenek a nagy találkozásra, ne csupán az első fájások érkeztével. Hogy utólag csak annyi érje őket váratlanul, hogy: Nem számítottam rá, hogy ennyire boldog leszek!



Fotó forrása: internet