Csapjunk a lovak közé - vége az ünneplésnek. Leszedtük az adventi/karácsonyi lakásdekort, talán már nem túl sok szilveszteri konfetti kerül elő a zugokból és megpróbáljuk bevésni, hogy 2013 kezdéssel dátumozunk.
Mindezek mellett én megpróbálom magam megemberelni és folyamatosan jelentkezni szerdánként a kis mini-sorozatommal.
Nyilván kár lenne titkolni, hisz dokumentálva van, kissé megfáradtam év végére, de ezt egy másik bejegyzés fogja megörökíteni.
A sorozat előző része leginkább a lelki felkészülésről szólt. De azért vannak kézzelfoghatóbb elemei is ennek a felkészülésnek.
- Az egyik ilyen, hogy el kell döntenünk, apás szülést szeretnénk-e vagy sem. Ez sokaknál nem egyszerű kérdés, mert az egyik fél szeretné, a másik nem és kicsit nehéz kompromisszumra jutni. És a saját véleményünk erőltetése ez esetben sem szerencsés. Legtöbbször az a felállás, hogy a leendő anyuka szeretné, ha élete párja is ott lenne vele, apuka viszont fél a nagy eseménytől. (Amire valljuk be, van is oka. Csak születésben volt része, szülést még csak tv-ben látott és szerintem nem létezik olyan film, amiben a szülő nő nem verítékben vergődve üvöltött volna kínjában. A filmeket nézve senki emberfiának nem lesz kedve szülésen részt venni, ez meggyőződésem.) Talán segíthet, ha az ilyen ódzkodó apuka beszélget olyanokkal, aki már voltak jelen gyermekük születésénél.
Mindamellett, hogy vissza nem térő, megismételhetetlen eseményről van szó, azért is érdemes tisztázni az együtt szülés kérdését, mert a legtöbb szülészeten, ahol lehetőség van apás szülésre, előzőleg egy kis okításon kell részt venni, ahol elmondják, hogy mit kell vinnie magával az apukának, hogy tud segíteni, stb.
Fontos még, hogy általában apás szülésről beszélünk, de persze nem csak a leendő apukának lehet bemenni, hanem a kismama édesanyjának, nővérének, barátnőjének - annak, aki a kismamának segítséget nyújthat a jelenlétével. Persze csak egy főnek! Azért nem lenne szerencsés, ha a tébláboló családtagok hátráltatnák a személyzet munkáját.
- Másik ilyen fontos dolog, hogy akiknél nem házasságból születik a gyermek, azoknál apasági nyilatkozatot kell tennie az édesapának. Ezt az önkormányzatnál kell intézni még a szülés előtt.
- Sokan nem veszik túl komolyan a védőnőtől kapott listát, hogy mit is vigyünk magunkkal a kórházba. Pedig tényleg nem árt előre összekészíteni a holmikat, mert az első szülés esetén sem garancia, hogy három napon át jóslófájások jelzik a nagy nap közeledtét - ha pedig sietni kell, nagyon idegesítő tud lenni a kapkodás, az egyébként is izgalmas percekben. (De nem is ezen múlik a dolog: a Fiúcska éppen vidéki tartózkodásunk idején jelezte, hogy nnna, akkor most elindulok. Itthon ugyan össze volt készítve a kórházi cucc, de mivel elég gyorsnak ígérkezett az érkezése, jobbnak láttuk egyenesen a klinikára startolni. Úgyhogy kénytelen voltam az anyukámtól kölcsönvett, két számmal kisebb papucsban "flangálni", zuhanyozni... és túléltem. :-) ).
- Azt sem árt előre megbeszélni az orvossal (ha van választott), hogy milyen fájdalomcsillapítást javasol, ha a szükség úgy kívánja. Mert vannak megoldások, amiket csak a szülés adott fázisáig lehet elvégezni, vagy amelyiknél előzetesen vérvételre van szükség, meg nyilván a szülészetnek is van egy bevett gyakorlata, hogy mit "szeretnek" alkalmazni. Szóval ennek sem árt utána érdeklődni.
- De segíthetünk magunkon is kicsit: méhszáj lazító hatást tulajdonítanak a málnalevél teának. Pont emiatt tilos inni a várandósság ideje alatt. A 36. héttől viszont már lehet inni naponta egy csészével, az utolsó két hétben akár többet is.
- Mindenféle gátmasszázs olajokat is lehet kapni, amivel a gát tájékát lehet "edzeni", hogy el lehessen kerülni a gátmetszést. Én úgy látom, hogy ennek leginkább az otthonszüléseknél van szerepe, mert kórházi szülésnél szinte mindenhol végeznek gátmetszést az első szülő nőknél - nemigen várják meg, hogy feltétlenül szükséges-e vagy elkerülhető.
És akkor ha így felkészültünk testileg, lelkileg - jövő héten szülünk! :-)
A fotó már megint a netről.
.jpg)
.jpg)