2012. június 8., péntek

Amikor a lehetetlen végére érek

Nekem néha a legnehezebb a gyereknevelésben a tervezhetetlenség. Hogy hiába a szép és jól beállt napirendünk - amiket eltervezek, azokat vagy véghezviszem, vagy nem és ez nem csupán rajtam múlik, mint régebben, nemanyuka koromban, hanem holdfázison, frontokon, fogzáson, miegyéb. Magyarán a nyűgösség. Mert ha senki nem nyűgös (én sem) akkor haladunk szépen sorjában. De ha valami nem stimmel, akkor aztán nincs menekvés: elmaradás és el nem jutás és be nem fejezés.



Éppen ezért a holnapi családi szülinapi partyra mindenkinek azt mondtam, hogy jöjjön, amikor kedve van. Mert mit tudom én, hogy ma mennyit tudok megcsinálni, mennyi marad holnapra és azokkal is mikorra végzek. Úgyhogy teljes nyugalommal láttam magam előtt, ahogy én még a majonézt kavarom, miközben a vendégek már az ajtóban toporognak.

Ezzel szemben most este már csak azért nem töltöttem meg a torta lapjait, mert úgy nem férne a hűtőbe. Töltött karaj, csirkemell, göngyölt sonka, fasírt és a francia sali már hűsöl. És ma kétszer voltunk a játszin, eljutottunk a piacra is, és én délután még a Gombolydában ki is kapcsolódtam. Óóóó, mennyire szeretem az ilyen napokat! Köszönöm!

Reggel már csak összerakom a hidegtálat, megtöltöm a tortát és felöltöm legszebb mosolyom. :-)
Aztán a buli végén vagy elmosogatok, vagy nem, de inkább mégis el kéne, mert vasárnap max. egy levest vagyok hajlandó főzni és azután már semmit nem csinálok, az hóttutibiztos!


Jjjja, de holnap még ugyebár bármi jöhet...

2 megjegyzés:

  1. Régebben,amikor kicsik voltak a gyerekek,én balga: úgy akartam mindig várni a vendégeket,hogy MINDEN készen van, és klappol.Na,ezekből lettek a kiborulásaim, meg szegény gyerekeimmel való idegeskedéseim.
    Ma már igyekszem arra-kevés sikerrel.,de holtig tanulok-,hogy nem baj,ha már megjöttek a vendégek és én még ezt,azt főzök.
    Voltunk 1x vendégségben, a baráti körünk.leültünk,lakásbemutatás-új-,várunk-várunk ,kaja még sehol,pedig vacsorára voltunk meghívva.
    A házigazdák nagy nyugodtan-és milyen okosan tették-akkor kezdték el a vacsora készítését.
    Hatalmas tanulság volt a jó értelemben vett lazaságuk!Szép este volt!

    VálaszTörlés
  2. Igen, velem is sokszor előfordul, hogy kezdek ideges lenni, mert csúszásban vagyok és jajjmilesz ha nem leszek készen, mire ideérnek. Pedig mi lenne? Semmi. Várnak egy kicsit.
    Azt viszont, amikor mindent akkor kezdenek el, amikor már ott vagyunk, én nem nagyon szeretem. Nekem az kicsit olyan, mintha nem vártak volna, nem örülnének nekem/nekünk. Nem baj, ha csúszik, ha késik, ha nem sikerült tökéletesen (urambocsá, még jól sem) de jó érezni, hogy készültek a találkozásra.

    VálaszTörlés