Teszem ezt azon ismereteimre alapozva, miszerint ők készítettek egy külön sátrat azoknak az asszonyoknak, akik azokat a bizonyos nehéz napokat élték. Ezzel biztosították számára azt a kis csöndet, magányt, amit ilyenkor valahogy megkíván a szervezet.
És gondolom tette ezt a közösség saját érdekében is: az így elkülönített asszony nem volt veszélyes a többiek számára a dühkitöréseivel, hisztijeivel, magamat sem bírom elviselni érzéseivel, világutálatával. Nem tudom a részleteket, de gondolom ilyenkor a többi asszony viselte gondját a gyerekeknek, etette meg a férjet és hagyták az asszonyt a maga bajával.
Aztán amikor újra önmaga lett, dühöngő házisárkányból visszaváltozott aranyos, kedves, bájos, mindenkivel barátságos nőszeméllyé, előjött a sátorból és ment a családjához.
Nekem nagy szükségem lenne alkalmanként egy ilyen sátorra! :-)
Ezt nem tudtam eddig, de néha már olvastam,hogy pl.a benszülött asszonyoknak is voltak ilyen jó dolgaik.
VálaszTörlésNagyon el van szúrva ez ebben a modern,"csodás" világban.
Hát igen! A világnak most az tetszik, ha a nőiség csak a szilikon mellek-szájak-fenekek látványában kimerül. A nőiség egyéb "hozadékát" illik nem megélni.
TörlésVásárolni a barátnőmtől lehet, mit szeretnél?
VálaszTörlésŐszintén szólva még nem döntöttem el, hogy melyik kép tetszik legjobban. Talán a napos?
TörlésDe gyönyörűek a munkái és ha a pénztárcámhoz méretezett árai vannak, szívesen válogatnék akár ajándékba is.
Van esetleg képtára?
Szerintem nincsen, de holnap felhívom. Ő egy nagyon szerény nő, és az árai is azok,bár a mostaniakat nem tudom.
TörlésKinek nem? Még én is elvonulnék néha, habár nincsenek hisztijeim, csak a nyugalom nagyon jól esne...
VálaszTörlésRégebben én sem voltam hisztis, csak csöndre vágyó. Mostanában viszont a két kis csimotától még kevesebb a csöndes perc... így én is rájöttem, hogy hisztizni is tudok. :-(
Törlés