Az érzéseim kavarognak...

... amikor a két gyerekemmel megyek nyaralni a szüleimhez.
... amikor néhány nap után a férjem is csatlakozni tud hozzánk.
... amikor a napokat jórészt azzal töltjük, hogy próbáljuk túlélni a már-már elviselhetetlen kánikulát.

... amikor a szülői szeretet mellé kapott nagyszülői szeretet miatt a gyerekeim fejlődése hirtelen megugrik.
... amikor újra érzem, hogy mennyire elvarázsol már megint, még mindig és újra a föld és a növények szeretete.
... amikor felhív a szomszéd, hogy tűz volt a lépcsőházunkban, az emeletünkön, de szerencsére nem a mi folyosónkon - és nyugodjunk meg, mert nálunk nincs baj.
... amikor hazaérvén azt látom, hogy az érintett lakás teljesen kiégett, csak üszkös maradványai vannak az ablakkeretnek, és a ház előtt álló nénik legnagyobb fájdalma az esemény kapcsán, hogy senki nem takarította el a sok kutyagumit, amit nyilván a házban lakó kutyák termeltek nagy zavarodottságukban, merthogy mindenkit az utcára küldtek a tűzoltók.