Hogyan spóroljunk?

Ez azért elég sokakat érdekel manapság, nem? Hogy mit lehet még tenni? Mit ne kapcsoljak fel, vegyek meg, dobjak ki, stb...

Ezt megmondják ma itt. Egyébként az indexről jutottam ide nagy várakozással :-)))), hogy estére már tudni fogom, mivel marad több pénz a tárcámban hó végén. Illetve, mivel marad pénz a tárcámban hó végén.

Nnnna nézzük:

Vásárlás előtt készítsen listát - hát ez nem jött be. Szinte mindig listával megyek.

Készítsen mosószert, öblítőt - ez sem. Már jó ideje mosószódával mosok, ecettel öblítek.

Ne vegyen drága hajbalzsamokat - Nem is tudnám megmondani, hány éve nem használok hajbalzsamot.

Kávé helyett teázzon - Jó, ez talált. Talán egyetlen szenvedélyünk a kv.

Ne vegyen kekszet, inkább készítse el - Kekszvásárlásra sem emlékszem. Mindig sütök valami rágicsát a gyerekeknek. 

Vásároljon leárazáson - Köszönöm, ezután sem fogok, mert nincs rá pénzem.

Készítsen pattogatott kukoricát - Amikor vetítünk, pattogatunk is kukoricát, hogy igazi legyen a mozihangulat.

Sampon, tusfürdő, folyékony szappan: hígítsa - Szappant, sampontszappant használok. A gyereknél tiszta vizet. Férjecském az egyetlen tusfürdős. 

Felejtse el a bolti kenyeret - Ezzel még vannak elmaradásaim. Először viszont le kéne cserélni a sütőt, mert egy régi, villanytűzhely, ami szerintem több áramot zabál, mint amit megspórolnék a hosszas kenyérsütésen. De azért ebben van lehetőség.

Kerülje a gyorskajáldákat és a közelben lévő kantint - Ezt már nagyon elfelejtettük.

Vagyis összegzésül: Áttérünk kávéról a teára, a Férjemnek felhígítom a tusfürdőjét és belevágok a kenyérsütésbe.... és akkor lesz pénzem, hogy vásároljak a leárazáson!

Juhéjjjj! :-)))

70 év

Amikor nap, mint nap panaszkodunk a nehéz sorsunkon, hogy évről évre egyre nehezebb, jön egy-egy évforduló, hogy ha máskor nem, hát ilyenkor eszünkbe jusson a különbség sors és sors között...


„Aludjatok, ti áldott hőseink, pihenj te néma hadsereg!
Ringasson békén a távoli rög, s ne bántson könny, értetek pereg.
Aludjatok csak Don menti holtak, folyó mentén szunnyadó bakák,
Aludjatok csak néma szent hadak, pihenni édes pihenni jó,
S nyugtasson a Donnak zúgása, mint a Tisza folyó.”
( dr. Zempléni Miklós a 2.hadsereg egykori orvosa: A boldog szunnyadókhoz c. versének részlete)

Szégyenlem magam, de én csak néhány éve érzékelem azt, hogy amit évekkel ezelőtt történelem órákon tanultam, az nem csupán egy-egy történet, ahogy akkor kezeltem, éreztem - hanem valódi emberek élettere, sorsa, jelene és jövője volt.
Vajon mire gondolhattak ezek a katonák a Don kanyarban, otthonuktól távol, -30 fokban? Mit éreztek az otthon lévő anyáik, feleségeik?
És mi panaszkodunk?

Gyerekszáj

Tegnap este többek között Benedek Elek meséje, az Aranytulipán is sorra került. Karácsonyra érkezett a könyv, már vagy háromszor olvastuk ezt a mesét.

Nem írom le a mesét, de a lényeg a mi szempontunkból: a harmadik találkozásnál a királyfit egy öreg emberrel veti össze a sorsa, aki két hajszálat ad neki, hogy majd ezeket eressze szélnek, ha a segítségére lesz szüksége.
Tegnap este a Leányzó ennél a résznél kérdőn néz rám, hogy: "De miért pont hajszálat adott neki????".

Nnnna, gondoltam, végre neki is feltűnik, hogy milyen lehetetlen helyzet ez: két hajszál - hová tegye, hogy el ne veszítse? Tekerje az ujjára, vagy mi? Még ha egy gyönyörű királykisasszony adta volna! De egy öreg ember... általában nem a dús és gyönyörű hajkoronájukról nevezetesek. Szóval örültem. :-)

Visszakérdeztem: "Miért, szerinted mi lett volna jobb?"

- "Hát... miért nem adott... mondjuk... két orrszőrt?"

Felhívás

Tavaly Debrecenben már volt egy koraszülött-sapka akció. Azóta néhány városban már lezajlott hasonló - most is indult el egy a szentesi és a szegedi koraszülött osztályok részére.

Röviden arról van szó, hogy kötni, horgolni tudó, szerető nők apró sapkákat, zoknikat, kesztyűket készítenek a koraszülött apróságoknak. Akik a sok műszer, cső miatt leginkább csak ilyen ruhadarabokat hordanak a peluson kívül - és mivel a legtöbb hőt a kis fejükön keresztül adják le, nagyon nagy szolgálatot tehet egy pici sapka. Ilyen méretű sapkákat nehezen lehet venni - és nagyon sok szülő, akinek ilyen korababája születik, nem is tudja megtenni, hogy beszerzi.

Így aztán ezeknek a klinikáknak, de leginkább a kis apróságoknak nagyon nagy segítség. 

Csak viszonyítás miatt: ezek az apróságok nem csupán két-három héttel korábban születnek a vártnál, épp ezért tényleg nagyon picurkák. Csak viszonyításként: a fejecskéjük kb. akkora, mint egy közepes narancs. A készülő sapkákat akár ahhoz is lehet próbálni. 

Úgyhogy aki tud segíteni...

Itt található egy média megjelenés is, némi infóval. (Aki csatlakozik az akcióhoz, mindenképpen olvassa el, hogy milyen fonalat javasolnak, mert nem mindegyik alkalmas az érzékeny bőrű csöppségeknek).

Aki jelen van a fészbukkon, ott a Vedd fel a fonalat csoportra rákeresve még több infót találhat - többek között arról is, hogy a környéken esetleg már más is köt/horgol sapkákat és közösen lehet elküldeni. És persze csatlakozni is lehet a csoporthoz - megadni, hogy mennyi sapkát, egyebet tud készíteni.

Aki nem aktív részese a facebooknak, vagy bármi más miatt nem boldogul a sapkák célba jutásával, szívesen segítek. Ha jelzed, hogy vannak kész sapkácskád, elküldheted hozzám és én leadom a debreceni szervezőnek, aki célba juttatja. 

Február vége a határidő.

Gyertek lányok! Segítsünk! Most van igazán értelme a bökögetésnek! :-)

Mivel közületek sokan vannak, akik kötnek, horgolnak, kérlek Benneteket, hogy ti is tegyétek közzé a blogotokban a felhívást - had készüljön minél több sapka!

Fotó a netről.

Szülők Szerdája - A Szülés

Elérkeztünk végre ehhez a nagyon várt, nagyon félt eseményhez!
Nincs olyan nő, akit ne érintene érzékenyen ez a téma, és azt hiszem, a férfiakat sem hagyja gondolatok nélkül.
Nem véletlenül. Nagyobb csoda, mint jelen lenni egy élet földi kezdetén - talán nincs is. Ezzel azt hiszem, mindenki egyetért. Még nem találkoztam olyannal, aki egy szülésről/születésről elfogulatlanul, csillogó szemek nélkül tudott volna beszélni. Ha szép volt, azért, ha túl nehezen élték meg, akkor azért.

Azt hiszem, egy Nő hozzáállását saját női mivoltához, alapvetően meghatározza, hogy milyen szülésélménye(i) volt(ak). Aki úgymond könnyen, jó érzésekkel, szép emlékekkel szült, az úgy tűnik, jobban megéli nőiességét. S akinek nem volt túl pozitív élmény, az mintha kicsit vívódna saját magával. Vagy talán fordítva igaz, hogy aki megbékélt magával, az "könnyebben" szül? Megérne egy vitatémát.

Az viszont biztos, hogy aki már túl van egy szülésen, annak nagyon nagy erőt, magabiztosságot ad. Hogy igen, megcsináltam! Tudtam teremteni, világra hozni! Kibírtam a nagy fájdalmakat, eljutottam saját tűrőképességem határához és át is léptem azon. Amitől sokan még csak nagyon félnek, azon az ajtón én már átléptem.

Ezeket a gondolatokat tapasztalom szinte minden nőnél, aki már szült.
Természetes úton.
Mert akiknek valami miatt császármetszésre volt szükségük, azoknál meg sokszor épp az ellenkezőjét. Mintha valamiféle hibaként élnék meg, hogy nem voltak képesek szülni, császározni kellett. Akiknél ezt előre lehetett tudni, mert rosszul feküdt a baba, vagy az édesanyának voltak olyan problémái, amik eleve kizárták a hüvelyi szülést, kicsit talán könnyebb, mert felkészültek, elfogadják, hogy mindkettőjük egészsége érdekében jobb így.
De akiknél menet közben ágazik el az út a császár felé, azoknak legtöbbször sok idő kell a feldolgozáshoz. Még akkor is, ha a testi fájdalmakat látszólag könnyebben viselik, mint néhányan a hüvelyi szülés nehézségeit.

Ezzel szakemberek sokat foglalkoznak és azt hiszem kell is. Talán épp a fentiek miatt, hogy mint Nő, önbizalma legyen. Ne kudarcként éljen meg egy csodás dolgot.

Sokan meg maguk kérik az orvost, hogy ne hagyja őket "szenvedni", csináljon császármetszést. Ez is érdekes kérdés, hogy ők vajon miért félnek annyira a fájdalomtól?

Egy biztos, ennek megélése, feldogozozása leginkább az anya dolga. Neki kell elszenvednie egyik-másik mód testi velejáróit, lelki dolgait. Mondják, hogy a természetes úton született babák kitartóbbak, mert már megtanulták a küzdést... Hát nem tudom. Talán van ebben valami. De én látok példákat az ellenkezőjére is. Ebben még nem nagyon vettem észre összefüggést. Pl. nálunk mindkét gyermek természetes úton született, ilyen értelemben mégis teljesen más a jellemük. A Leányzó nem az a kimondott küzdő típus, a Fiúcska pedig amit a fejébe vesz, azt tuti véghezviszi.

Az apukáknál sem nagyon látok más hozzáállást a társukhoz, gyermekükhöz attól függően, hogy milyen szülés volt. Erről azt gondolom, hogy az apukáknak egyszerűen azért jó ott lenni a szülésnél, mert egy hatalmas csoda. Szerintem semmilyen kapcsolat nem ettől lesz jobb, vagy rosszabb. Láttam már olyanokat, akiknél apuka szemében nagyot nőtt a felesége, amiért ekkora küzdelmet ügyesen viselt. És olyat is, akik nem sokkal később elváltak. De mindegyikőjük azt mondta, hogy egyik legnagyobb élmény az életében a gyermeke születése.

Mire valaki szülni indul, vagy mert itt a napja, vagy mert fájásai vannak, vagy mert elfolyt a magzatvíz, már sok dologgal tisztában van: tudja, milyen fázisai vannak a szülésnek, adnak majd beöntést (ha ilyen szülészetet választott), esetleg csinálnak gátmetszést, stb.
Arról viszont keveset gondolkozunk előtte, nem is nagyon mondják el, hogy egy szülésnél két ember születik - még akkor is, ha nem ikrekről van szó. Merthogy születik (legalább) egy újszülött - és egy anyuka is! Egy életre szóló szerepet kapunk meg ott és akkor! Erről ritkán esik szó. Talán csak annyiban, hogy van a gyermekágy, amikor az anyukának lehetőség szerint sokat kéne pihenni, meg a szoptatással kapcsolatban is van néhány jó tanács, de mintha ezzel véget is érne. Mintha hat hét és a szoptatási idő letelte után ugyanazok lennénk, akik előtt voltunk. Pedig hát nagyon nem! Legtöbben testileg is nagyon változnak, de lelkileg mindenképpen. Erre is készülni kéne, erről is beszélni kéne előtte és talán kevesebb depressziós anyuka lenne. Nem lenne annyira váratlan és talán ijesztő érzés az a hihetetlen nagy felelősség. Nem lenne annyira értetlen dolog saját magunk hatalmas változása.

Számomra a legfontosabb dolog a szüléssel kapcsolatban, hogy nagy segítséget tudjak majd nyújtani ebben a Lányomnak. Hogy sokat tudjunk majd beszélni róla. Hogy egy várt dolog legyen majd számára ne egy rémálomnak tetsző dolog. Hogy a lehető legjobban bele tudjon majd merülni. Hogy a legmélyebben át tudja élni ezt a gyönyörű feladatot.

Neked mi a hozzáfűzni valód?

Karácsonyi vacila

Nem írtam erről korábban, mert tényleg a végpercig hagytam magam a gondolataim körül forogni, de így utólag mégiscsak szeretném megosztani egy nagy vívódásomat.

Már jóval karácsony előtt tudtuk a Férjemmel, hogy milyen könyveket, játékokat szeretnénk a fa alá tenni karácsonykor a gyerekeknek. A Fiúcska még nemigen ad le kívánságlistát, a Leányzó meg szinte mindent bejelölt a lakásba beáramló reklámújságok játékos oldalain. Vagyis nem voltak konkrét vágyak. Csak kell ajándék. Valami(k).

Aztán ahogy közeledtünk az ünnep felé, egyre többször jött elő azzal, hogy egy sellőlány barbit szeretne, mert olyan volt Noéminél is az oviban és az nagyon tetszett neki. Túl komolyan még nem vettük, mert van már egy barbija, vagy három műbarbija (húúúú, de gusztustalan szó! már a barbi magában is annyira mű az aránytalan és teljesen természetellenes testalkatával, de hogy még ezt is leutánozzák, és amit a piacon lehet venni, nem a matteltől, hanem a médinkínától, annak olyan vékony műanyagból fröccsöntötték a végtagjait, hogy össze lehet lapítani), de nem játszik velük túl sokat. Szóval gondoltuk, tetszik, de nem játszana vele - pénzkidobás.

Betévedtem egy játékboltba is, nézelődés közben elszörnyedtem, hogy milyen ócska és haszontalan játékok vannak több ezer forintért, amikor beleakadtam egy sellőlány barbiba. Talán még úszni is tudott, mert nagyon úgy álltak a karjai. Potom 7e forint volt. Nnnna, gondoltam, ilyet nem fogok én soha venni.

Aztán ahogy teltek a napok, a Leányzó egyre jobban körülírta a Noémi vágyott sellőbarbiját. Ami egyre jobban hasonlított a bolti, 7e forintoshoz. És minden alkalommal úgy nyilatkozott, hogy ez kéne karácsonyra. A végén már semmi más nem kellett, csak ez.

Hát....

Én teljesen meg voltam hasonulva. Merthogy a gyerek vágya nagyon fontos ugyebár. Mi van, ha ott a többi ajándék a fa alatt, szépek is, jók is, de nem sellőbarbik - és akkor esetleg magába roskad, mert hiába vágyakozott, nem hallgatták meg. De hát mikor kezdjük el neki szépen, lassan elmagyarázni, hogy nem vehetünk meg mindent, ami másoknál megtetszik. És nem csak azért, mert esetleg nincs rá pénzünk, hanem mert nem biztos, hogy jó az a valami.
Most megkapja, aztán majd jövőre úszunk szembe az árral?
Merthogy egyikünk sem szeretné, ha más családok értékrendjéhez igazodó gyerekeket nevelnénk.

De a gyermeki vágyak.... nagyon fontosak.

Úgyhogy ezen (is) elmélkedtem, forgattam magam advent idején. Aztán...

... elindultunk ünnepelni sellőlány nélkül.
Izgatottan vártam, milyen lesz a csomagbontás.

Nem volt semmi baj a hiányzó ajándék miatt. Kb. két nap múlva jutott eszébe a Leányzónak, hogy mégsem kapott sellőlányt - de, "nem baj, majd jövőre". Büszke voltam rá! Nagyon.
És örültem, hogy - a Férjem hathatós segítsége mellett - elő tudtam venni a józan paraszti eszemet.

Logico vs. Lük

Amikor ráakadtam erre a két fejlesztő "játékra", sokáig nézegettem, olvasgattam másoknál, hogy melyik a jobb. Mert az nagyjából lejött, hogy kb. ugyanazt tudják, ugyanúgy okosítanak. Talán a logico kicsit többet tesz a finom motorikus mozgások terén, de elenyésző ez az előnye.
Árban sincs túl nagy különbség.

Ami miatt akkor a logico mellett döntöttem, az az volt, hogy a mi rumlis életünkben talán ezt könnyebb lesz kordában tartani. Mert nálunk egyenlőre - ahogy nő a család létszáma, úgy - nő rumli. Hiába bármi igyekezet, úgy tűnik, csak engem zavar, hogy legtöbbször semmi nincs a helyén.
Úgyhogy ilyen alapon győzött a logico. Elégedett is vagyok vele. Bár túl sokszor nem használjuk, de amikor igen, akkor szeretjük.

És az utóbbi időben lekerült az autóba. És számomra ez a legnagyobb előnye: nagyon jól kitöltjük vele a hosszabb autóutakat. Teljesen jól tudja tartani a Leányzó az ölében, nem potyog szét semmi, szépen hátra tudom neki nyújtani a feladatlapokat (persze, ha nem én vezetek)  és elég jól eltelik vele az idő a hosszú autóút. A Fiúcska is érdeklődve nézegeti, ahogy a tesó a korongokat helyezgeti - úgyhogy remélem, neki is teszik majd, ha eljön az ideje.

Úgyhogy - főleg az autós hasznosítás miatt - ha valaki most akar választani a kettő közül, én inkább a logico mellett voksolok.