Amikor arról írok, hogy a gyerekeknél ugrásszerű fejlődés tapasztalható szinte minden nagyszülői "nyaralás" után, egész konkrétan arra gondolok, hogy:
- mindkét gyerek egy-egy ilyen látogatás után ült fel önállóan
- szintén ugyanez a helyzet az elindulással és a járással is
- a leányzónál minden alkalommal új formák jelennek meg a rajlapon, az aszfalton
- a szociális érzékenysége is nagy változáson megy át.
Pedig nem történik a nagyszülőknél SZINTE semmi. Nem pedagógusok, még csak nem is értelmiségiek, EGYSZERŰ, kétkezi emberek. Nincsenek nagy kirándulások sem náluk, extra fejlesztő játékok vagy foglalkozások. CSAK a nagy, a határtalan szeretet, az odafigyelés.
Érdemes ezen elgondolkodni, mert ez nyilván a nagyszülők nagy részére igaz. (Legalábbis remélem, hogy így van.) Vajon mennyire kell drága, fejlesztő játékokkal teletömni a gyerek környezetét, vagy mennyivel célravezetőbb szeretve, odafigyelve foglalkozni vele? Azt hiszem, nem lehet kérdés.
És ebből a szempontból is érdekes az otthon oktatás témaköre, amivel én még csak blogbejegyzésekben találkoztam, de nagyon érdekel. Lehet, hogy vannak hátrányai - a szülőnek biztosan sokkal fárasztóbb, mint oviba vagy iskolába vinni a gyereket -, de vitathatatlan, hogy számos előnye van! Bergamottnál nagyon jó tájékoztatásokat olvastam erről, ami alapján még erősebben foglalkoztat a dolog. Azt nem mondom, hogy lenne merszem belevágni, de az biztos, hogy nagy tisztelettel adózok azoknak a szülőknek, akik ilyen formában is fogják a gyermekük kezét!
Összegzés: Mit sem ér az a tanítás, amiben nincs jelen a szeretet!
NAGYON köszönöm a tegnapi hozzászólásodat is, a kedves szavakat!!!!Kár,hogy nem vagyunk közelebb !Bár ,lehet,hogy akkor menekülnél tőlem.:)
VálaszTörlésNincs mit megköszönni!
VálaszTörlésKár a távolság! De örüljünk annak, ami van!
Úszáson pont a héten beszélgettem egy anyukával. Megkérdezte mi a végzettségem, utólag gondolom ettől függ kivel áll szóba, én átmentem a vizsgán a matek-számtech tanári diplomámmal.
VálaszTörlésVégül az ő lánya csudás osztályánál lyukadtunk ki, ahol minden szép és jó, kivéve két tanulót, őket át kellene tenni a sima osztályba. Majd hozzátette "végül is mit is várhatunk kétkezi munkások gyerekeitől". Azt hittem belelököm az vízbe. Majd közöltem vele, hogy az anyukám takarítónő, az apukám meg gépszerelő...
A világ csodája könyvelő anyuka pedig sokat veszít ezzel a hozzáállással.
Az oldalsávomból eltűntél, jöttem megnézni mi van, de szerencsére itt vagy :).
:-) Van ilyen.
TörlésNekem a szomszédasszonyom mondta egyszer, hogy egy diploma már nem elég a gyerekneveléshez. Hát... nem tudom, meggyőztem-e, amikor elmondtam, hogy én ezt kicsit másként látom. Igen, van olyan "melós", aki semmiért nem szól rá a gyerekére a játszótéren - még akkor sem, ha az már másokat veszélyeztet a viselkedésével. És tegnap a strandon kijöttünk a medencéből Milánka miatt, aki annyira neveletlen viselkedést tanúsított és a jelen lévő - a beszédéből roppant intelligensnek tűnő - nagymamája egyáltalán nem tudott kezelni. Szóval nem a tanulmányokon múlik.
Az tény, hogy sokat segít bizonyos helyzetekben, hogy milyen tudása, tanulmányai vannak a szülőnek, de a nevelés, pláne a szeretet messze nem ezen múlik.
Olvasok, nézek, tájékozódok - itt vagyok. Csak néha ihlet nélkül. :-(
Hát, én is belöktem volna a vízbe. Az EMBER-ség, ami többek közt a gyerekneveléshez is kell, marhára nem az iskolai végzettségem múlik...nem is értem az ilyen beszólásokat. (Én pl. magamon sem vettem észre oltári változást, amikor elvégeztem a főiskolát)
VálaszTörlésAmúgy pedig, mi a helyzet az állatokkal? Nem tudok olyan galambról, akinek három diplomája lenne, mégis böcsülettel neveli párjával a fészeklakókat, míg nem tudnak kirepülni... pedig a galambok nem is a kedvenceim...
Őszintén szólva, szerintem aki nagyon ragaszkodik a végzettséghez, az nagyon nem ért valamit a lényegből.
Törlés