Sokan kíváncsian állhatnak a dolog előtt, hogy amikor a menyasszony megy a házasságkötő terembe, akkor a bámészkodók az út jobb oldalán állnak, amikor jön visszafelé, akkor mindenki a bal oldalra kerül.
Nos, kérem ez azért van, mert jobb oldalon mennek a nők ugyebár. Azok öltözetére kíváncsi mindenki, mert (Uraim, bocsánat) a férfiak öltönyén ugyebár olyan sok variációs lehetőség nincsen. :-)) Úgyhogy menetben megnézik a ruhakölteményeket a bámészkodók - aztán amíg az ifjú pár kimondja a boldogító igen, az utcán lévők megbeszélik, hogy kinek milyen ruhája volt, esetleg kit nem ismertek meg, és egyáltalán... a többi érdekességet. És amikor kijön a boldog pár indulván az Isten házába, mindenki megnézi - immár a másik oldalon - amiről, akiről az előbb lemaradt.
De szép ez így. Mert azért vannak, akik nem csupán bámészkodni mennek a falu főutcájára, hanem tényleg kíváncsi szeretetből, hogy vajon milyen menyasszony, vőlegény lett abból a kis csetlő-botlóból, aki évekkel ezelőtt még az anyukája karján nézte az akkori házasulandókat.
Meg szép az a kép, amikor az egyik lakos vödörrel a kezében kilép a kapun és virágszirmot szór a menyasszony lába elé.
És szép az is, amikor a német turisták boldog mosollyal az arcukon figyelik ezt a tán sosem látott csodát. :-)
Szép volt, jó volt, mi a gyerekekre való felvigyázásban és utánuk való futkározásban igen jól elfáradtunk. A lapos cipőhöz szokott lábamon csak egy hólyagot tört a topán és mivel enni sem nagyon volt időm, egy kilót még fogyni is tudtam! :-) De a Férjem szerint nagyon finom volt minden. És én hiszek neki!
Volt sok koszorúslány is, szebbnél szebb ruhákban, de nem tudom, mennyire örülnének a fotójuk interneten való megjelentetésének. Így inkább egy olyan képet csatolok, ami talán jól mutatja, hogy milyen csodaszép templommal rendelkezik egy alig 1.100 fős lakosságú falucska.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése