Egyet sokakért

Évekkel ezelőtt, még elég friss jogosítvánnyal rendelkezvén, az éjszaka sötétjéből egy nyuszi ugrott az autó fényszórója elé. Láttam, hogy nem sok esélyem van megmenteni, talán csak ha félrehúzom a kormányt és megpróbálom a kerekekkel közölni a nyulat. Hátha.
A nyúl futott, én húztam a kormányt - amíg a mellettem ülő barátom bele vissza nem rántotta, mert látta, hogy inkább az árokba viszem a kocsit, csakhogy a nyulat megmentsem.
Elütöttem a nyulat.

Eltelt pár év. Vezettem, láttam, tapasztaltam, megéltem sokat, azon még nem gondolkoztam, hogy az értékrendem sokat változott-e, ha egyáltalán.

Ma a reggeli erős városi forgalomban két galamb totyogott a négy sávos úton. Ideiek lehettek még, vagy betegek talán - nem tudom, miért nem repültek fel. Mindenesetre úgy tűnt, hogy nem akarnak repülni, el fogom ütni az egyiket mindenképpen. Gyors helyzetelemzés: mellettem tele a sáv, csak a satufék segítene, de a hátamban nagyon ott van a másik autó - mögöttem, a hátsó ülésen pedig a pici Fiúcska.
Elütöttem a galambokat.
És most meg sem próbáltam inkább őket menteni.