... valami fáj.
Amióta az eszemet tudom, nekem mindig szeptember eleje jelentette az évkezdetet, sosem az újévi ünnepség. Ez utóbbi, az évforduló semmi újat nem hozott. Minden ugyanúgy folytatódik tovább, kevés a változás.
Augusztus végével viszont vége a nyárnak. Kezdődik az iskola, óvoda, a munkahelyeken is sokkal rendszerezettebben megy a munka, vége a nyári "lazaságnak". Mindenki észreveszi a szeptemberi új rendet, de persze leginkább a gyerekek, vagy a gyerekeket nevelők.
Nem mondom, hogy bizonyos értelemben nem vártam már a nyár végét. Nagyon elfáradtam a két gyerkőccel, másrészt meg a napirend nekem hatalmas segítség a mindennapokban. És a nyári nagyszülős utazások, ottlétek, a hőség miatt sokszor teljesen felborult a rendünk - nehezen tudtam rendszert tartani.
De nyilván majd kipihenem magam. (Annyira mégsem lehetek fáradt, hiszen a hétvégére azért még beterveztük a két szoba bútorzatának cseréjét, hogy a gyerekek költözzenek a nagy szobába s ily módon legyen több helyük játszani. 53 nm-n, két kis csimotával bútorokat tologatni... hát nem egy leányálom.)
Az viszont tény, hogy ezek az idők sem jönnek vissza!
Ez volt az utolsó nyaram a két gyerekkel itthon, mert jövőre már újra a mókuskereket taposom, és csak rövid szabadságnyi időm lesz velük. És bármennyire fárasztottak is el minden nap végére teljesen, annyi örömet és szeretet kaptam tőlük az aranyosságuk, a kedvességük, az okosságuk, az elevenségük, a puszta létük révén, hogy mindez nagyon-nagyon fog hiányozni, ha már nem ilyenek kis apróságok lesznek.
A szobacsere végett szétszedtük a kiságyat is - gyerekágy lett belőle. Leszedtük a pelenkázó toldatot is, ezentúl sima komódunk van. Hát...
Bármennyire is érzem magam mostanában a teljes végelgyengülés szélén mind fizikálisan, mind idegileg, mert nagyon eltérő bánásmódot, odafigyelést igényelnek manapság (vagy ez mindig így lesz?), azért nagy fájdalom, hogy két gyerekes család leszünk csupán. Mert azt látom, tapasztalom, hogy minden egyes gyerekkel hatalmas lelki és fizikai leterhelést kap az ember - de az öröm, a boldogság, amit hoznak, az bőven megéri a fáradtságot!
Úgyhogy vége a nyárnak, vége van korszakoknak - de kezdődik az új év, jönnek az új változások és remélem, hogy mind nekünk való lesz!
Megakadt a szemem a napirenden- nagyon fontos nekem is, és szinte már csak ezért sem bánom majd az évkezdést, hogy akkor hátha megleszek időben dolgaimmal(haha), vagy ki tudja...
VálaszTörlésSzép tanévet, pozitív élményeket!
Remélem bőven lesz pozitív élményünk! :-) Neked is sokat, jót, bőven!
TörlésIgen, amilyen korlát tud lenni a napirend - legalább annyira kapaszkodót is ad.
Nagyon megértelek,hogy miről írsz!!!!!!Nekem az volt sokáig nagy fájdalom,hogy "csak" 3 gyerekes család lettünk.4-5 gyereket terveztünk.
VálaszTörlésVoltak kegyetlenül sírós időszakaim emiatt,mert vádoltam magam,hogy esetleg elhalasztottam az új baba érkezését,mivel nagyon-nagyon lefáradtam a hárommal.
Egy orvos mondta azt, sose felejtem el,hogy örüljek a háromnak.-te a kettőnek-,akiket felnevelhetek,ne azon rágódjak,aki nincsen.
de azért ez nem egyszerű....
És mindig rettentően fájt a szívem,amikor strapabíró anyukákkal találkoztam,mert akkor még jobban szembesültem az én gyengeségemmel.
Ma már azért ezt másképpen gondolom....már látom,hogy jól történt ,hogy így van.
Néha azt gondolom, hogy miket meg nem csinálok én - aztán meg ott van az, hogy kettővel úgy kimerülök, hogy nem tudok magamhoz térni és csak nézem, és csodálkozom, mások hogy csinálják 3-4-5 és több gyerekkel!
TörlésÉs igen, mivel mást nem tudunk tenni, örülünk annak, amit kaptunk!