Nagyon-nagyon szurkoltam nekik tegnap és el sem tudtam képzelni, hogy nem ők nyerik a meccset? Hogy egy háromszoros olimpiai bajnok csapat nem jut be az első négybe??? Ezt senki nem gondolhatta komolyan. Még akkor sem, ha nem volt jó az elmúlt négy évük.
Végtelenül sajnáltam őket! Látni azokat a csalódott, szomorú arcukat, míg az olaszok örömmámorban úsztak.
Jajj, Fiúk! Remélem és kívánom, hogy méltósággal tudjátok majd viselni ezt az óriási vereséget, veszteséget! Hogy a következő meccsen, amelyre ki kell állni, úgy tudjatok odamenni, ahogy egy vérbeli sportolónak kell: mindenre elszántan és nem úgy, mint akinek már minden mindegy.
De nagyon nehéz lesz! Szurkolni is, játszani is.
És majd az a sok kérdés, amikor hazajöttök, hogy miért így és nem úgy és ki a hibás, a felelős, kit kell kínpadra ültetni, kinek kell elvinnie a balhét.
Bízom benne, hogy talán majd az is eszébe jut valakinek, hogy hol keresse a mankót, amire kapaszkodva innen is fel kell tudni állni, és ne úgy járjunk, mint a focival, hogy még mindig abból akarunk megélni, hogy valamikor volt egy aranycsapatunk.
Én nagyon remélem, hogy lesz még vízilabda aranyunk!
Szuper nő vagy!!!!Egy kicsit jobban kellene hogy érdekeljen a sport....
VálaszTörlésÁáá, dehogy. Hol vagyok én attól!?
VálaszTörlésDe egyébként tényleg jobban kéne érdekeljen. Legalább annyira, hogy csináljam is. :-)
Felállnak majd, s nem olyan rossz azért a világ negyedik legjobb csapatának sem lenni!
VálaszTörlésSzámomra ők a legjobbak! És bízom benne, hogy ez csak egy hullámvölgy.
VálaszTörlés