Nem mintha különösebben vágynék a lábamat ilyen kényelmetlenségeknek kitenni (komolyan, hogy lehet ilyen cipőben egyáltalán megállni????), de úgy általában sem tudok normális, női külsőt ölteni a gyerkőcök mellett. Mivel rendesen futni-kúszni-mászni kell utánuk, a miniszoknya (de akár úgy általában a szoknya) kizárva. A Kicsit még elég sűrűn karra kell vennem, minek köszönhetően a koszos kis cipőtalpát a csípőmhöz törölgeti. Maszatos kis kezét, száját a vállamhoz. Most a kánikulában a naptejjel kent bőröm kicsi izzadás után remek tapadófelületet ad a homoknak - ezáltal a nyakam is úgy néz ki néha, mintha nem lennék túl nagy barátságban a zuhannyal.
A Nagy olykor a krétás kezével támaszkodik a vállamra, de egyébként is szokása, hogy a fejemen támaszkodik, miközben cipőt igazítunk.
Hát... mit mondjak, mire hazaérünk, én (is) úgy nézek ki, mint egy kismalac. Amivel komoly gondom nincs, merthogy gyereket nevelek, szerintem belefér.
De akkor is ott a kérdés: Hogy csinálják ezt tűsarkúban, miniszoknyában, tupírozott hajjal?
Fogalmam sincs, néha irigykedem én is és révetegen emlékezem vissza arra az időre, amikor még kirittyentve vonultam dolgozni vagy a legnagyobb problémám az volt, hogy illik-e az 'outfit'-em a sminkemmel... Na most nincs ilyen problémám, mert sem outfitem, legtöbbször sminkem sem mióta a fiam radikálisan önhatalmúlag lecsökkentette az alvás mennyiségét. Én itthon sem tudok tiszta maradni, pedig az én pöttyöm még csak 5 hónapos és egyke, de a kutya füle nyálas és hányásos, az arcom kimarva, a hajam kitépve, aminek a tövéről ömlik az izzadság a rázás-ringatás-játszás-nyugtatást követően. Szóval nálam is ott a sok-sok kérdőjel (????) :)
VálaszTörlésNem tudom, valaha rájövök-e a módjára, hogy a kérdőjelek kiiktassam. :-) Annyival biztathatlak: ahogy nőnek, egyre kevesebbet bújnak hozzánk, ergó kevesebb a maszat. Nnnna, de ez se jó! :-)
Törlés