Talán csak gyerekkoromban volt az a vakáció miatt, mert az a nagy szabadság azért elnyomja a kánikula negatív hatásait. :-)
De már régóta a sor végén kullog a nyár, mert nagyon nem tetszik ez a véget nem érő hőguta. Szenvedek a hangulataim miatt, ami a hőmérséklet emelkedésével egyenes arányban romlik. Nem győzőm vasalással a család által termelt szennyes ruha mennyiségét. Sajnálom a gyerekeket, mert kínlódnak ők is. Egész nap nem tarthatom őket a kádban. A játszin is nehéz néha a terelgetés: elsődleges szempont olyan játék találása, aminél árnyékban lehetünk. Legalább.
Úgyhogy most nagyon-nagyon várom az őszi hűvösöket (már csak azért is, mert nagyon szép sapkákat tervezek kötni a jövő nemzedékének).
És eszembe jutott az én kis őszi nyírfásom. Még a Leányzóra való várakozás idején készült el. A végét már nagyon meg kellett húzni, nehogy aztán a nagy babázásban elfelejtsem befejezni. :-) De a Gyermek tudta a dolgát, megvárta, míg elvarrom az utolsó szálat. A keretezés már apára és mamára maradt, amíg mi a klinikán regenerálódtunk a nagy találkozás után.
Azóta tűgobelinbe még nem kezdtem bele. Hát... még lehet, hogy kell egy-két nyár, míg újra rá merem szánni magam. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése