Úgyhogy csak bízom benne, hogy végre hegymenetbe tudok kapcsolni, és le tudom zárni a tépelődéseimet.
Hiszem, hogy emberek nem véletlenül szegődnek mellénk életünk egy-egy szakaszára. Ha nagyobb lenne körülöttünk a csönd, jobban meghallanánk a szavukat, amelyeket segítségül kapunk.
Én most így hatalmas segítséget egy ismerőstől. Olyat, amit mondhatnék bölcsességnek, de olyan egyszerű, hogy magamtól is rájöhettem volna, ha nem ringatóztam volna sokáig a saját kesergéseim hálójában.
Ez a bölcsesség pedig nem más, mint hogy a barátaid szerepe az életedben, hogy egyfajta tükröt tartsanak eléd. Ha megharagszol valakire valamiért, kezdd el boncolgatni azt a valamit és talán rájössz, hogy az a kis "hiba", az a kis "bűn" benned, nálad is meg van - és a barátra többé nem haragudnod kell, hanem hálásnak lenni, amiért felnyitotta a szemed, hogy miben fejlődhetsz még, mivel lehetsz jobb.
Belegondoltam, hogy azt a mellőzöttséget, amit az egyik barátnőmtől tapasztalok, egy másik barátnőm talán az én irányomból éli meg, mert nagyon elhanyagoltam az utóbbi időben. És észre sem vettem. Ráfogtam az élet sodrára. Ha-ha!
És talán nekem is jobban oda kell figyelnem arra, hogy mások másként nevelik a gyereküket és ha hozzánk jönnek, jól szeretnék érezni magukat és nem örök figyelmeztetéseket hallani. (Persze normális keretek között maradva a viselkedéssel).
Aztán biztos, hogy az is segített a völgyből felfelé indulni, hogy kezdem összerakni az új céljaimat, vágyaimat. Mammkának válaszolva ott volt, hogy életem egy nagy szakaszának végéhez értem. Idáig terveztem, idáig vágyakoztam a dolgaimat. Minden ezutáni azoknak a vágyaknak a teljesülésére volt hagyatva.
Úgyhogy most el kell végeznem az újratervezést, a finomhangolást az ezutánira. Mert az úgy "kevés", hogy imádkozok egészségért, megélhetésért. Újra át kell gondolnom, hogy mik a tervek velem, merre tartsak tovább.
Minden nehézségnek meg van a maga szerepe az életünkben. Ha sikerül feltennünk magunknak a megfelelő kérdést, amit utána meg is válaszolunk, egy magasabb szintre léphetünk életünk fejlődésének lépcsőjén. Most úgy érzem, léptem egyet a lépcsőmön és kíváncsian várom, mit találok ezen a szinten.
Gondolok Rád!!!!!Sokat jelent,hogy ezeket így gondolod!!!!!Jól vagyok ,köszönöm!:)
VálaszTörlésAmit írtál, azt hiszem nemcsak a barátokkal kapcsolatban igaz. Valahol igenis kiegyenlítődnek a dolgok, és mindenki visszakapja azt amit (vagy éppen amit nem) ad, még ha nem is attól, akivel szemben elkövette (vagy épp nem követte el). Ezt egy kicsivel odébb talán Karmának hívják, nálunk egyszerűen csak a Sors keze...szerintem. Ezzel együtt sok sikert kívánok az újratervezéshez, és persze kivitelezéshez!
VálaszTörlésNagyon örülök, hogy rendeződni látszik a dolog és hogy rájöttél sok meghökkentő, de pozitív kimenetelű dologra magaddal, a természeteddel és mások természetével kapcsolatban. Tudod nekem mindig a legnehezebb, de leginkább tanulható dolognak az elfogadás bizonyult. Ez néha azt jelentette, hogy letojtam az illetőt pusztán mondjuk a hullámhossz hiánya miatt vagy pedig tényleges elfogadást tudtam gyakorolni azok irányába, akik valóban érdekeltek és értékes embernek tartottam őket. Na belőlük van kevesebb és őket nehéz kiszűrni, megtalálni, helyet találni nekik az életemben. Nekem összesen egy igazi barátom van, de róla tudom, hogy bármikor bármiben és azt gondolom, hogy ő is ugyanezt kapja/ná vissza tőlem.
VálaszTörlésSzóval jó volt olvasni téged most is :)
És milyen szép lett az új blogos felületed! :)
VálaszTörlésLányok, köszönöm szépen a biztatást!
VálaszTörlésVan még sok tisztázni való magamban, magammal ezen a szinten is, de lényegesen könnyebb hangulatúak a napok mostanság. Ha meg végre beáll a hőmérséklet egy normálisra... hát szárnyalni fogok. :-)
Zora, köszi! Még fejlesztés alatt áll. :-)