Isten látja lelkem, tényleg nagy lendülettel belefogtam! Elterveztem, hogy milyen szép anyaggal fogom körbevenni a kíváncsi pillantások kizárása végett. Megterveztem, rajzoltam, kivágtam a virágokat szárral és levéllel együtt, amelyeket az anyagra terveztem varrni, hogy igazán virágos réten találja magát, aki kilátogat a két négyzetméter sincs erkélyre.
Nagy virágerdőt nem terveztem még, mert sok időt terveztünk tölteni vidéken, a nagyszülőknél és a hát a virágokat sűrűn kell locsolni...
Csak néhány cserép. Ez volt a terv.
Aztán jött a tömb másik oldalát érintő lakástűz, amit egy, az erkélyre bepöccintett cigarettacsikk okozott és én eltántorodtam a terveimtől. Mert minekutána a lakástüzet követő héten is találtam friss csikket az erkélyünkön, rájöttem, hogy az embereknek az, hogy egy lakás teljesen kiégett, egy elázott, kettőben a füst miatt kell teljes bútorcsere, kevés ahhoz, hogy változtassanak dohányzási szokásaikon.
Én pedig nem akarom kockáztatni, hogy az erkélytakaró virágos rétem gyulladjon be és legyen továbbvivője egy apró nyári szikrának.
Ezáltal sajnos az erkély nem lett olyan varázsos, mint az elképzeltem. :-(
De az a kevéske virág, amik kikerültek, nem hagyták hála nélkül a rendszertelen öntözést sem.
A fenti bejegyzésben már mutattam, hogy a cliviám néhány év kihagyás után most újra virágzott.
A korallkán is folyamatosan volt egy-egy kis virágcsóva:
És a hajnalka is hozott egy pompás virágot így nyár végére:
És a Mammkától kapott vízihagymák közül is úgy gondolta hat, hogy kihajt! Ihaj-csuhaj!
Úgyhogy erre a nyárra ennyi. De lesz még nekem kertészetem, akárki meglássa! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése