Telt múlt az idő, és a lány hiába kereste, hiába kutatta, hiába várta a fiút, sehol nem akadt a nyomára. Voltak kérők, de az egyik ilyen volt, a másik olyan, egyik sem hasonlított ahhoz, akit a lány elgondolt a két kis képzeletbeli gyermek édesapjául.
Miközben várt - dolgozott, nagyon sokat dolgozott és jól is érezte magát így, de azért az álmai mindig megmaradtak.
Egyik nap, karácsonyhoz közeledvén a lány munkaadója neki is átnyújtott egy dobozkát, amit a többi szorgos fiú és lány is megkapott: egy kis szeretet ajándék, a jó munkáért cserébe. A dobozkában igazi kincsek voltak. Teafű, kávé, barna cukor... és két kis kakaós bögre.
A lány azonnal tudta, hogy ez az ő igazi ajándéka, a két kis csésze, amiből egykor majd a két kis tündérgyermeke fogja a reggeli kakaóját inni.
Otthon rögtön szép helyre tette a kis bögréket, amelyek azután még évekig ott ültek a polcon. A lány néha szomorúan, néha reménykedve, néha félelmekkel telve - de mindig nagy hittel törölgette róluk a port. Hitte, hogy egyszer előkerülnek a szekrényből.
Így élt a lány, és várt és remélt és... holnap ezekből a csészékből két kisgyermek kakaót fog inni!
Az pedig már csak a történet margójára tartozik, amit fotózáskor vettem észre, hogy a két csésze füle összefordítva, szabályos kis szívet formáz. :-)
Ej de szép kis történet! Még jó, hogy hepiend a vége... :)
VálaszTörlésBizony! :-)
Törlés