Azt láttam ugyanis, hogy azt a néhány szánkót, amit a gyér hómennyiség ellenére elvittek gyerekezni, kivétel nélkül mind anyukák húzták. (Nálunk sem volt ez másként. Apának lévén annyi dolga, hogy az egész hétvégét itthon ugyan, de munkával töltötte, én meg egyébként sem maradtam volna ki a fejenkénti 5 hópelyből.)
Ez elgondolkodtatott. Minden apuka ennyire elfoglalt hétvégén is? Ilyenkor sincsenek otthon? Vagy ha otthon vannak, miért nem mennek ők (is) a gyerekekkel? Hol vannak az apukák?
Vagy ez csak az én gyerekkoromban volt szokás, hogy a gyerekeket az apukák szánkóztatták?
Nem tudom. Arra emlékszem, hogy bármikor, ha leesett a hó, apukám már hozta is az előkészített szánkót, bebugyolált plédbe és húzott, szaladt, meg hóembert építettünk és hóvárat és ő tanított meg korcsolyázni és egyáltalán... volt ideje ránk. Pedig sokat dolgozott.
Nnnna, mindegy, addig eljutottam a gondolatokkal, hogy nem ítélkezem - részint hogy nálunk is én húztam a szánt -, csak úgy magamban kértem, hogy csak néhány apukát... csak néhányat lássak majd a télen.
És tegnap láttam. A két gyerek egymás tetején hasalt a szánkón (ezt mennyire imádtam annak idején) apuka meg húzta... az autó úton! Épp az orvostól araszoltunk hazafelé, én ökölbe szorított lábujjakkal, úgy hintázott az autó a sok keréknyomon, mikor szembeötlött a család. És ez jutott rögtön eszembe, hogy nem jól kértem.
Hát miért? Miért ott kell szánkóztatni, ahol baj is történhet? Most annyi hó van, hogy nem kell keresni. Bele sem gondolok, hogy mi történhetett volna, ha egyik gyerek lecsúszik, amikor pont melléjük értünk, hiába a csigatempó.
Áááá, nekem néha semmi sem jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése