Mekk Elek vs. Dr. House

Ahogy az oldalt olvasható, elég sok dolog iránt érdeklődök. Ennek köszönhetően sokféle internetes oldalra ránézek, sokféle blogot olvasgatok - elég sok dologba beleütöm az orromat. És néha nagyon elszomorodom, amikor pl. kézimunkás blogok nézegetése közben olyan gyönyörűségekbe akadok, amiket én az életben nem tudnék megcsinálni. Egész egyszerűen azért, mert nem szánok elég időt az adott kézimunka féleség mesterfogásainak megtanulására. Mert ha szánnék rá, akkor valami más érdekestől venném el az időt.

És engem annyi, de annyi minden érdekel.

Régebben meglehetősen kedveltem ezt a tulajdonságomat. Hogy sok dologban van jártasságom.

Az utóbbi időben viszont egyre jobban zavar, hogy szinte semmit sem tudok tökéletesen megcsinálni. Mindig talál(hat)ok olyanokat, akik sokkal jobban tudják. Ezt a profizmusra vágyásomat talán köszönhetem az anyaságomnak is: a gyerekeimet próbálom arra terelni, hogy el tudjanak mélyedni egy-egy dologban. És így rájöttem, hogy én sokszor nagyon felületesen állok tevékenységekhez. A mennyiségi elv volt eddig a döntő.

Ezen mostanában elég sokat dilemmáztam. Fogadjam el, hogy már-már az "ezermester" Mekk Elek-re hajazok a félresikerült műalkotásaimmal.

A férjem a profi kategóriás.

Nem, nem House a férjem - de szerettem volna valami képet találni és nem jutott jobb eszembe Mekk Elek ellentéteként. :-)

Nem mondom, hogy szűk az érdeklődési köre, de az biztos, hogy ami leginkább érdekli, abban nem nagyon viseli el, ha nem tökéletesen tud valamit. Csak addig viseli el, amíg legrövidebb távon rá nem jön a tökéletes megoldásra és nem javít a hiányosságon.

Ezzel szemben én...

Viszont a hétköznapi életben meg jobban boldogulunk néha az én "sokrétűségemmel".

Aztán tegnap nagyon megnyugodtam, mert rájöttem, hogy én egy háborús szakember vagyok!

Ez azt jelenti, hogy vészhelyzetben szinte mindenre megoldást találok. Ha van két nagyobb szög, én azzal megkötök egy pulcsit, aztán meg tetőt is ácsolok ebből a kettőből. Lehet, hogy a pulcsi kicsit csálén áll, de jól véd a hideg ellen. Lehet, hogy a tető nem a legszebb, de be nem ázik.

Hogy így megnyugtattam magam, hogy mégsem vagyok gyári selejt, tovább érleltem azért az elhatározásomat: megpróbálok mindenre kicsit nagyobb hangsúlyt fektetni minőség oldalról. Azt a lassulást, amit az édesanyává válásom hozott az életemben (csak pozitív részét éltem meg eddig ennek a lassulásnak) megpróbálom ezen a téren is honosítani.

Első körben a kötéstudományomat fogom górcső alá vetni. A következő munkában nem fogok magamnak engedélyezni "ááá, jó lesz ez így" megoldásokat.

Ezen a fórumon számon is kérem majd ezt magamtól. :-)