Amikor búcsúztattak a cégtől, immár több, mint 4 éve, leendő anyukaságom okán, egy szép, nagy, virágzó cliviával ajándékoztak meg. Sokáig virágzott, szép volt nagyon. Valami ilyesmi:
Utána néztem, mit is kell tennem, hogy újra virágzásra bírjam. Ahogy le van írva, nyárra kiültettem anyukámékhoz a kertbe, megvártam az őszi hidegeket, csak utána ültettem újra cserépbe és fel az ablakpárkányra.
De semmi.
Hozta szépen az új leveleket, időnként az aljáról leszáradt egy, de virág... az nem volt. Már-már megbékéltem vele, hogy egyszeri virágzó az én kedveském és megelégszek a szép, zöld mivoltával.
Aztán ma... viráglocsolás közben, gondoltam bekukkantok már a levelek közé, hátha jön egy újabb.
És lássatok csodát! Virágbimbót találtam! Há-há! 4 év után! Mégiscsak sikerült!
Itt van:
Látjátok?
Pedig most nem a kertbe tettem, csupán ki az erkélyre.
Lehet, hogy ezt jobban szereti?
Mindegy, nagyon örültem neki.
És ennek - no meg annak a sok terasz és erkély fotónak a láttán, amiket mostanság látok blogokon - elhatároztam, hogy újra nekifekszek az erkélynek. Nincs mentegetőzés, hogy kicsi, meg csak erkély. Nincs! Szép lesz! Amit lehet, azt kihozom belőle. (Virággal még most nem fogom teletömni. Éveken át úgy volt - szép volt, de most a gyerekekkel sűrűn megyünk nyáron a nagyszülőkhöz. A virágok meg nem szeretik addig szomjasan. Kedves Férjemtől pedig mégsem várhatom el, hogy minden este locsolgassa, szeretgesse őket, szedegesse le az elnyíltakat. Lesz persze virág is, nyilván, de nem költök most rá túl sokat azért, hogy elszáradjanak. Csak egy keveset. Amit még Kedves Férjem bevállal.)
Majd megmutatom! :-)
Gyönyörű szép! Csak megérezte a sok törődést! .-)
VálaszTörlésIgen - tisztán látszik, hogy a szeretetet és gondoskodást nem szabad feladni! :-)
VálaszTörlés