Viszont, hogy ne teljenek teljes tétlenségben a napok (ha-ha), azért elővettem a varrógépet.
A történet úgy kezdődött, hogy anyuéknál a padláson évek óta őriztem egy nemtudomhonnanodakerült női blúzt. Jó kis vászon, romantikus rózsákkal - tudtam, hogy ennek egyszer formája lesz. Mert az eredeti blúz kicsit bumfordi volt.
Aztán jött az, hogy szülinapomra a barátnőktől Burda válogatást kaptam, amiben aranyos kis lányka cuccok voltak, köztük egy tunika. És igen! Rájöttem, hogy a rózsák erre vártak.
Hihetetlen egyébként, hogy alig maradt belőle, a belsejét még meg is kellett szabnom, de még patentot is kellett rá varrnom, mert nem volt elég gomblyuk sem. Viszont színben pont illő horgolt csipkét tudtam rá venni.
A színeit sajnos nem tudtam gépre venni, nem ilyen piszkos rózsaszín - de remélem az visszajön, hogy tiszta Váratlan utazás! :-) Már csak Felicity hiányzik belőle, de Ő most oviban van. :-)
Egyébként a varrás alatt végig meg volt őrülve, hogy milyen jó lesz. Még mosás előtt parádézott benne egy sort. Aztán mire kivasaltam a ruhácskát, már nem akarja felvenni... Mondjuk mást sem. Most minden csúnya. Gyanítom, hogy valamelyik ovis társa leszólta a ruháját. De ennek még a végére járok. Addig én gyönyörködöm a ruhácskában.
Cuki! Kicsit gyűrd össze és felveszi! :)))
VálaszTörlésÁronkám az új ruhát nem veszi fel-csakis az öröklött dolgokat. Ezért az új ruhát is "megmacerálom" kissé és azt mondom, hogy ezt a Gergőtől, Bálinttól...vagy éppen nemtomkitől örökölte. :))
Ezt még nem próbáltam, de ma sort kerítünk rá.
TörlésElkezdték most az oviban a lányok ezt az idétlen csajoskodást, hogy kinek van szebb ruhája. Még "nyávognak" is hozzá... brrrr! Innen találom eredni a nem tetszését. De megnézzük gyűrten! :-)
Köszi!