Mindig nagyon hálás voltam családomért! Büszke vagyok arra, amit a szüleimtől kaptam és itt nem az anyagi dolgokra gondolok (bár erejükön felül igyekeztek segíteni az elindulásomat).
Hétvégén két mondat között, amikor a gyerek éppen nem hallották, megkértem őket, hogy ha észrevétlen lehetőség adódik arra, hogy a leányzót labdázásra bírják, ne hagyják ki az alkalmat. Merthogy nemigen jeleskedik ebben. Kicsit ügyetlen és mivel erősen kudarckerülő, nem ez a kedvenc elfoglaltsága. (Teljesen magamat látom benne: mindig ügyesebb voltam az észbeli dolgok terén, persze, hogy arra nagyobb hangsúlyt fektettem, hiszen ott voltak sikereim. Imádtam mozogni, de amikor volt egy feladat, hogy adott idő alatt mennyit és meddig... hát tudott frusztrálni a dolog. Az alma pedig nem esett messze a fájától. Viszont szeretném, ha őt kevesebb frusztráció érné majd emiatt.)
És amikor jött a pillanat, hogy elő tudtam jönni az ötlettel, dobáljuk körbe a labdát papával és mamával és aki ügyesen tudja mondani a következő számot, amikor rá kerül a sor, az nyer (számolni imád a drágám), hát persze, hogy vigyorogva jött játszani.
Papa és mama pedig azonnal tudták, hogy mi a dolguk és én majdnem eltévesztettem a számokat (egyesével számoltunk) annyira meghatódtam ettől a képtől.
Ahogy mindhárman keményen azon dolgoztunk, hogy ezt a kis pici életcsírát megtanítsuk valamire, ami fontos lesz az élethez: hogy ami elsőre nem sikerül, azt nem szabad feladni, újra kell próbálni és én segítek, úgy dobom, hogy el tudd kapni, de próbáld!
Ahogy mindkét szülőm azon igyekezett, hogy segítsenek nekem, a gyereküknek abban, amit elterveztem!
Ahogy mindkét nagyszülő azon igyekezett, hogy segítsen az unokájának, hogy jobbá váljon!
Az első jó, ami történt velem az életemben az, hogy hozzájuk kerültem!
Az Isten megáldja Őket!
Ez gyönyörű történet és olyan jó,hogy leírtad! Neked pedig remek ötletet adott a Mindenható!
VálaszTörlésA tengerihagymák: hááát, remélem,hogy megmozdulnak!!!!!Szólj,ha nem!
Annyira szeretem az ilyen pillanatokat! Olyan hálás vagyok, hogy nem csupán ketten szeretjük ezt a két kis drágát!
VálaszTörlésMa úgy tűnt, mintha valami kis zöldet látnék a cserépben, de nem nagyon mertem piszkálni, nehogy megsérüljön. Holnapra már biztosan kiderül... :-)
Nagyon jól irányítjátok a kislányt! A szeretet kötelékében minden másként fest, s emlékeinkben ezek a pillanatok nemesednek soha el nem felejthetővé.
VálaszTörlésIgyekszünk - és közben az ember egyre jobban érzi, hogy mennyire fontos, hogy a szülő is jól legyen "irányítva". Hogy jól szeressük őket - hogy később is jó kapaszkodók legyünk.
VálaszTörlés