Csodavárás

Volt a mai napban sokféle emberi: idegeskedés, morcosság, egyebek, de így a végére érve azt kell mondjam, csodálatos napom volt.

Olyan nyugodtnak és "lezártnak" érzem magam és a napot - jó lenne mindig valami hasonló módon befejezni.

Gyermeknap révén elvittem a Gyerekeket Halász Judit koncertre. Tavaly nem voltunk, úgyhogy ez volt az első alkalom, hogy a két gyönyörű gyermekemmel hallgattam a dalait. A dalokat, melyeknek egy részét, mint kisgyerek hallgattam - most pedig anyukaként ültem ott. Hát... könnyekkel indítottam a koncertet.
A gyerekek is jól érezték magukat. Az én jövő héten négy éves Leánykám olyan ügyesen, intelligensen és bátran végrehajtotta a lufikérő hadműveletet (az elsőt egy kisfiú szétszakította, mert nem sikerült elvennie), hogy én soha nem csináltam volna meg gyerekfejjel. Nagyon büszke voltam rá. A Kicsifiú pedig úgy táncolt..., csak nézték a lányok.

Délután Apa is csatlakozott hozzánk és fagyizni mentünk, ezt is élvezte mindenki. Meg utána a játszóteret is. És még az is belefért az időmbe, hogy vacsora készítés előtt-közben-után elkészítsem a kis tablet tartót, imigyen.

Igaz, hogy tablet még nincs, de volt itthon egy kis csomagkitöltő hungarocell és gondoltam, nem dobom ki, hasznosítani fogom. Nekem annyira megtetszett, hogy fogok még készíteni, barátnőknek ajándékba - lehet, hogy kettőre is elég még a hungarocell. Kedvencem a kis piros gomb. :-)

Lehet, hogy ez kell a tökéletes naphoz, hogy az embernek ne legyenek elvárásai: csak úgy élni, bele az időbe... ?

Holnap családnap a plébánián. Megpróbálok holnap is elvárások nélkül indulni. Hátha duplázok. :)