Most zajlik a Születés hete rendezvénysorozat országszerte előadásokkal, beszélgetésekkel, stb.
Ennek kapcsán jutott eszembe, hogy milyen sokat készülődünk mostanság "nyilvánosan" erre a - babának, mamának egyaránt - nagyon fontos eseményre. Vajon így volt ez korábban is?
Anyukáink, nagymamáink elbeszéléseiből nekem úgy tűnik, hogy generációkkal ezelőtt nem volt ez szokás. Talán többet segítettek egymásnak és a várandós anyukának, de valahogy mégis nagyobb titokzatosság övezte a gyermekvárást.
Nem beszéltek ennyit róla. Ruháikkal is inkább csak sejtetni engedték a nagy változásokat - nem túl régóta vannak divatban a pocakhangsúlyozós felsők, ruhák, pláne a pucér pocak nyílszíni viselése.
Magáról a szülésről sem beszéltek, legfeljebb annyit, hogy mennyire volt nagyon nehéz. Most minden kismamáknak szóló újság, blog tele van szüléstörténetekkel.
Nehéz lenne eldönteni, hogy jobb-e minden tekintetben ez a mostani nyíltság. Én azt hiszem, hogy a szülés az egyik - ha nem a - legfontosabb eseménye női létünknek. Megérdemelné, hogy mindenki elmesélhesse, hogy miként élte át, mire számított, érték-e csalódások, szívesen emlékszik-e vissza vagy inkább elfelejtené.
Hm.
Ha jár erre valaki, aki szerette volna már elmesélni élete nagy történetét, de nem volt hozzá hallgatósága vagy bármi más miatt lehetősége, vagy egyszerűen csak jó lenne újra emlékezni, hagyjon egy megjegyzést - szívesen meghallgatnám.
erre jártam és csodásan szültem:)
VálaszTörlésszépen, otthon vajúdva, majd a legvégére bemenve a kórházba, ahol kevés időt töltöttünk ugyan a szülőszobán, de azt szépen és számunkra ideálisan.....
rögtön újra tudtam volna kezdeni....
minden nőnek ilyet kívánnék, ha kívánhatnék:)
Köszönöm!
VálaszTörlésJó lenne, ha sok szülés előtt álló nő hallaná az ilyen szép történeteket is és nem félne annyira a rá váró ismeretlentől!
Örülök, hogy neked is szép élmény adatott!