2012. augusztus 6., hétfő

Szófogadatlanság

Hjjja, kérem, ezzel már mindenki találkozott. Akinek van gyereke - azért. Akinek nincs, az meg biztosan látott már gyereket, aki szófogadatlan volt.

Amíg nekem nem volt gyerekem, úgy gondoltam, hogy ezen a dolgon sokat segít a következetesség.

De most nem tudom, mit gondoljak. :-(

A Leányzó annyira szófogadatlan sokszor, hogy már-már teljesen tanácstalan vagyok a kezelését illetően. Igyekszünk következetesek lenni vele - legalábbis mi úgy gondoljuk, hogy azok vagyunk -, de néha azt érzem, hogy mit sem ér. Az biztos, hogy kőkemény, makacs természetet örökölt mindkettőnktől. És van benne egy nagy adag csakazértis. Ami talán korán van még 4 évesen, de olyan sok más dologban is megelőzi a kortársait.

Szüleim örökzöld véleménye a kérdést illetően: az a baj, hogy még sosem kapott egy "rendes" verést.
Hát... nagyon bízom benne, hogy enélkül is megoldjuk majd a problémát. Végtére is okos, intelligens felnőttek vagyunk, csak megtaláljuk a megfelelő viselkedési módot egy négy évessel...

Az öcsém és én sem voltunk elverve soha "rendesen", mégis nagyon szófogadóak voltunk. (Állítólag. Mondjuk az öcsémre emlékszem, hogy tényleg az volt - de arra is, hogy én meg sokszor nagyon nem.)
Úgyhogy talán tényleg nem a verés a célravezető.

De hogy mi, azt most nem tudnám megmondani. Amikor a legalapvetőbb, biztonsági utasításokra is fittyet hány, miszerint álljmegvárjmeggyerevissza, teljesen felforr az agyvizem. Egyébként is nehéz most velük, hogy ketten háromfelé szaladnak - pláne ha még a nagyobbat sem tudom biztonságban, mert nem tartja be a megbeszélteket.

Ha netalántán valaki, akinek a gyerekének benőtt a feje lágya, talán már szülősorba is került, tuti tippeket tud megosztani, kérem mindenképpen hagyjon egy bejegyzést és ne engedjen itt őrlődni egy kétségbeesett édesanyát, aki embert szeretne faragni a gyerekéből - de leginkább szavakkal és simogatással, nem pedig tenyérrel leütve az nemkívánatos részeket. Köszönöm!

6 megjegyzés:

  1. Nem lehet könnyű dolgod az már biztos, én még bele sem merek gondolni, hogy mit fogok csinálni a fiammal, mikor beüt a dackor majd, mert most olyan édes, de tudom, hogy nem mindig marad ez így :) Szóval jó tanácsot nem tudok sajnos adni, de lélekben nagyon veled vagy és veled érzek! A verés szerintem sem célravezető, de arra sem tudnék semmi okosat mondani, hogy mivel motiváld arra, hogy figyeljen rád. Egyet szívből kívánok neked, kitartást! :)

    VálaszTörlés
  2. Tanácsot én sem tudok adni, de azért leírom, ami eszembe jutott :)

    Az én lányomnál most van egy olyan időszak, hogy gyakran fittyet hány arra, amit mondok. Legutóbbi pl, szabály lenne "ha főz, fogja össze a haját. Jó rész azért, hogy ne kerüljön haj az ételbe, de még nagyobb rész, mert a magassága/hajhossza miatt a haja pont a tűzhely lángjáig ér... Persze mire lépek ki a konyhába? A haja kis híján lángol. Majd közli, hogy legközelebb odafigyel. Én meg elkezdek veszekedni, hogy legutóbb is azt mondta, meg értse már meg milyen nehéz lenne, ha mostani szép pofija után egy összeégett arc nézne rá a tükörből, vagy semmi, mert megvakulna és többet nem olvashatna. Van esze mégse hat rá, pedig amikor higgadt vagyok is átbeszéljük.

    A verés szerintem sem megoldás, én sokat kikaptam, nálunk volt, hogy a szíj került elő, mert ezt hozták otthonról. Mi (tesóm is én is) szerencsére otthon hagytuk. Bár nálam annyiban megmaradt, hogy egy ideig fenyegettem Zs.-t, hogy kikap (persze hatástalanul), amikor tesóm felhívta rá a figyelmem, hogy egyszer tényleg ki kellene kapnia, ahhoz hogy tudja miről van szó, így már nem fenyegetem, mert tényleg nincs értelme.

    Én a példamutatásban hittem eddig (mondjuk még most is), de becsszó, én sose lógatom az ételbe/tűzbe a hajam, Zs. meg mégis :).

    Ja! Örülök, hogy nem az "engedetlen" szót használtad, mert egyre többször találkozok vele, de engem valamiért kiver a víz tőle. :o)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez így kevés, és tanácsot sem szeretnék adni. Szerintem a megoldás teljesen máshol van, m ahol gondolod (azt írod következetesek vagytok-szóval ez nem gond...stb.) Érdemes lenne végig gondolni, mikor ellenkedik leginkább (a kislányod napszak, helyzet, személy)...stb. Héjja Eitnek írj levelet (hello@szuperszulo.hu) és szerintem válaszolni fog :-) Edit szuper pszichopedagógus, vigyáztam a gyerekeire, édesek, okosak...egyszóval jó referenciák :-)http://szuperszulo.hu
      A verésre: engem 1-2 alkalommal vert meg az anyukám. Nem volt rá szükség, mert rendes gyerek voltam. Ellenzem is, mert értelmetlen. És türelmes is vagyok. Viszont van eset, amikor csak ez segít (100-ból 1x). Pl a barátnőm 2,5 éves kislánya ilyen, profi módon hergeli az anyját. Tudatosan hisztizik (nem úgy, m egy normális gyerek, h adott pillanatban nincs konfort érzete és nem bír az indulataival, tehát hisztizik), direkt ellenkedik (este 1,5 órás altatás után, fél 11kor gurgulázva szalad ki a szobából, és kajánul néz az anyjára: én vagyok a főnök)... stb., na azt a kislányt tényleg meg kellene verni, vagy egy tudatos hisztijénél (8kor kelt és 9.30kor már a 3. hisztit nyomta, teli tüdőből, toporzékolva, miközben az anyját ütötte) betenni a víz alá, mert így a hiszti a személyiségébe beépül, és később pszichiátria lesz a vége. Illetve rendben, ha gyerekeknek vannak jogai, DE A SZÜLŐNEK is! És ezt nem szabad elfelejteni!

      Törlés
  3. Lányok, köszi a biztatást!
    Nyilván, van olyan, hogy dackorszak(ok) és van, amikor nem lehet tovább hagyni a dacoskodást. Mert van egy határ. A gyereknél is és a szülőnél is. Azért nehéz ez talán, mert ez a két határ sok dologtól függ. Az időjárástól, a fáradtsági szintünktől, stb. Ha gyerek pihentebb, kevesebbet "rosszalkodik", de ugyanígy ha én pihentebb vagyok, jobban megtalálom a módját, hogy normális mederben folyjanak a dolgok.

    Zora: "régen" még az én leánykám is egy angyalka volt, aki miatt mindig megdicsértek a templomban, hogy milyen nyugodtan végig üli a misét. Nnna, most nem üli végig. :-) Két éves kora körül nagyon öntudatra ébredt a személyisége. Még van egy kis időd. :-)

    Bergamott: Én sem szeretem az engedetlen használatát. Én nem szeretném, ha a gyerekeimből bólogató jánosok lennének. A szüleimnek a legfontosabb az volt, nehogy szégyent valljanak velünk. Ezért bármit megtettek volna szerintem. Ma sem az a legnagyobb problémájuk, hogy egy-egy helyzet veszélyes-e vagy sem, hanem hogy mit szól hozzá, aki látja. Nnna, mondjuk ez utóbbi meg engem totál nem érdekel. Mert a más, az nem tudja, hogy aludt-e a gyerekem, vagy nem, hogy már voltak-e előzményei a "szégyenletes" dolognak vagy nem. Ha látja - az az ő baja. :-)

    Zsuzsa: Igen, vélhetőleg máshol van a gond - csak még nem jöttem rá. Tény, hogy erősen fáradt és kimerült vagyok mostanság, ez nyilván nem segít azon, hogy mindig a legjobb megoldást találjam meg helyzetekre. Lehet, (sőt biztos!), hogy a gyerek is érzi, hogy nem vagyok a helyzet magaslatán és talán ezért keresne magának más pozíciót. Dolgozom rajta: próbálok pihenni, összeszedni magam és továbbra sem engedni a biztonsági rendszabályokból. Mert rosszalkodni azt lehet, amikor annak helye és ideje van, de ami muszáj, az kötelező.
    Editet pedig köszönöm. Kapom a hírleveleit, írtam is már neki korábban és készségesen válaszolt. Azt hiszem, most is meg fogom keresni. Az összes baba-mamás ötletelő-tanácsadó-tutibiztosmegoldásttudó-néha önjelölt gyerektudor közül, akivel a neten találkozni lehet, magasan a legjobbnak tartom. Ő ugyanis nem azt mondja, hogy mi a jó megoldás, mert nyilván sok van, mivel sokfélék vagyunk, mint szülő és sokfélék a gyerekek is. Mindig a gondolkodást, az okkeresést javasolja. És ez nekem nagyon tetszik. Mert igen, van az a gyerek-szülő páros, ahol nem lehet még emelt hangon sem beszélni, mert nagy lelki sérülés lesz az ára. És igen, bármilyen csúnya dolog, van az, amikor egy jó helyen, jó időben adott pofon nagy nehézségeknek lesz megelőzője.

    VálaszTörlés
  4. Talán többet kellene játszani a gyerekkel. Vannak úgynevezett funkciós-, fikciós-, utánzó-, fantázia- és szerepjátékok is.3 esztendősen lezárul egy nagy korszak, s ezt bizony követheti egy dackorszak. Nem szabad arra várni, hogy majd csak kinövi, s a következetesség sem vezet tovább néha. Különleges gyermeketek van, s bizony nagyobb odafigyelést követel. Nem ígérem, hogy beszkennelek játékokat, de miután Te is debreceni vagy, egyszer találkozhatnánk valahol. Én hol az Epreskert, hol a Lehel utcán élek.

    VálaszTörlés
  5. Judit, nagy igazság van abban, amit írsz. Mivel a gyereknevelés jórészt rám marad, mert apa meg a mindennapi kenyerünk előteremtésében segít Istennek, mostanában a leányzónak kevesebb figyelem, játék jut. Mert a kicsire most még jobban kell vigyázni fizikai jelenléttel. Úgyhogy lehet, nem kell tovább gondolkodni a szófogadatlansága okán: csupán figyelmet akar vele kicsikarni. Mert a haragos szülő is jobb, mint az ott nem lévő...
    Igyekszem, igyekszünk...
    Milyen játékokra gondoltál? Társasokra, könyvre, valami amit lemásolhatok? Bármit nagyon megköszönök, amivel oldani tudjuk ezt a "problémát".

    VálaszTörlés