Két gyerekkel sem egyszerű a vásárlás.
Mire az ember ülteti, becsatolja őket az autóba, már meg is érkeztek a parkolóba, ahol indul újra a művelet, csak fordítva.
Természetesen a 100 forintos érmével induló, mozgó játékcsodákat hihetetlen érzékkel az áruház ajtajához teszik, és emellett két kis gyerekkel nem lehet elmenni. Még akkor sem, ha nincs anyánál százas és csak "üresjáratban" lehet beülni. Amikor anya már türelmetlen a várakozás miatt, kiszedi a két gyereket és indul velük tovább az üzlethez, ahol műanyag kismotort szeretnének venni a kicsi fiúnak. Naná, hogy az üzlet bejárata előtti is van egy 100 forintos, bedobós kisautó. Ebbe is be kell ülni. Anya már nem is csodálkozik, hogy miért a sok őszhajszál!
Végre bejutnak az üzletbe, ahol persze annyira jó a fűtés, hogy az eladók pólóban vannak, így a gyerekekről lekerülő sapkák, kabátok a kosárba kerülnek, kosár a karra, másik karon a kicsi gyermek, hogy haladni is lehessen. De meg van a kismotor! A legkisebb, amiről leér a láb, szürke is, ára is jó, minden tuti! De még nézni kéne sapkát is, ha már ott vannak. Ekkor jön a bűvös mondat: "Anyaaaa, pisilni kell!"
Ehhez még tudni kell, hogy egy gyerek mikor szól folyó ügyeket illetően. Az utolsó percben!
Anya agyán így, mint a villám cikáznak át a teendők. Felkutatja az első eladót, akitől sikerül megtudni, hogy nem messze van a mosdó. Anya tájékoztatja az eladót, hogy a kismotort meg szeretnék venni, így a pénztárhoz teszik megőrzésre, a kabátokat tartalmazó kosárral együtt, mert azzal vélhetőleg nehéz lenne a pisilés. Visszaöltözésre pedig nemigen van idő. Jó.
Anya bízik benne, hogy nem tűnnek el a kabátok, mire visszaérnek, és karján a kicsivel húzza a nagyot, hogy "gyere gyorsan, tartsd, tartsd..."
Hosszú folyosó végén a női wc, melynek hosszú folyosóján az utolsó ajtó nyitva. Odarohannak. Anya elkezdi vetkőztetni a nagyot, de közben a kicsi elindul kifelé. Anya szalad a kicsi után, becsukja a mosdókagylókhoz vezető ajtót, és örül, hogy a kicsi még kicsi, nem éri fel a kilincset.
És nem csupán, mert a wc-n látszik annak kétes tisztasága, hanem mert a nagy már tudja, hogy ilyen helyen nem ülünk rá, anya szembeáll vele, fogja a gyerek derekát, fogja a térde alatt és igyekszik semmihez nem hozzáérve, széles terpeszben a wc fölé tartani a lánygyermeket.
A csorgásra felfigyel a kicsi, és mint roppant érdekes dolgot, próbálja közelebbről is megszemlélni az eseményt. Mivel a fülke szűk (szerencsére) anya lábai között próbál közelebb férkőzni, és mivel nem megy, fejével próbálja arrébb tolni anyukája (bocsánat!) fenekét - de hála az égnek, nem jár sikerrel. Ennél a jelenetnél anya végre leoldotta magáról a feszülő idegeket és halk nevetésbe kezdett bízván benne, hogy nincs tanúja a eseménynek.
Szerencsére a kabátok is, a kismotor is megmaradtak. Fizetés alatt már csak arra kellett figyelni, hogy a kicsi lába kilógjon még a polc alól, ahová egy kóbor kisautó után mászott be, és így ki lehessen húzni.
Kifelé még kipróbálták a százas autókat, majd mire anya odaért a parkolóhoz, egyik karján a kicsivel (11 kg), másik vállán a táska, kezében a kismotor, melybe a nagy kapaszkodott, hogy el ne sodródjon a tömegben, rájött, hogy miért is fáj napok óta a háta, válla.
Gyerekek be az autóba, övek be, végre haza.
Anya este még elmesélte apának a sztorit, aki arcán kedves mosollyal, szemében "nem értem én a nőket" pillantással hallgatta.
Ti értitek? :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése