Most nem igaz az, hogy "lassan, de közeledik". Nyakunkon a húsvét és annyi, de annyi mindent kéne még csinálni és közben jó lenne elcsöndesedni is. Bár... valamelyik este az jutott eszembe, hogy két kicsi gyerek mellett ez megvalósítható-e egyáltalán. (Persze meg - mint a fontos dolgokon általában, ezen is dolgozni kell).
Nagyon bízom benne, hogy erre a szezonra leszámoltunk a betegségekkel. Volt mindenünk: a szokásos arcüreg-gyulladások, influenza, hányás, hasmenés, általános takonykór. És most teljesen magaménak éreztem a problémát, hogy három éves kor alatt, ha beteg a gyerek, nézd az anyját. Hát igen... Kicsit elfáradtam, megfáradtam, erős immunrendszerem most lement nullába - nem csodálkozhattam rajta, hogy a gyerekek betegeskedtek. Én is megrogytam.
De ennek vége! :-)
Kezdjük is a sort azzal, hogy napról-napra zöldebb pöttyök vannak a fákon! Lassan levelek is bújnak elő az apró rügyekből. És ilyenkor kit érdekel, hogy éppen a nagy szélvihar előtt pucoltam ablakot, ergo kívülről pont olyan, mint volt. Esetleg porosabb.
Aztán: annyira biztosan éreztem, hogy nekem kell átvennem a stafétát. Nagyon tetszett ez a zöld nyuszi és olyan jó helyet adunk neki a kedvencek között meg jó is lenne valakit megörvendeztetni a saját kis kreálmányommal. De erről még később. Mindenesetre: köszönöm!
A piacon is egyre több az új szín, íz és hiába a tele kosár és az üresedő pénztárca, a tulipánokat, barkákat nem lehetett otthagyni.
Böjti elhatározásomat nagyjából sikerült is tartanom! Szerettem volna kiiktatni a húst (a saját étrendemből, mert a családnak persze elkészítettem a szokásosakat), és nem titkoltan fogyókúrámat is elősegíteni a napi háromszori étkezés ebből egy jóllakás rendszerével.
Ami a húst illeti, szinte csak akkor ettem, ha a tányéron maradt két karika virslit eltüntettem. (Az ételt nem dobunk a kukába szemlélet győzött a böjt fölött). Reggelire ritkán készítettem magamnak ennivalót, majdnem jóllaktam a gyerkőcök maradékával. Délben tisztességesen megebédeltem, uzsonnáztam a gyerekekkel ímmel-ámmal, de vacsorára alig néhány falat. És tényleg max. háromszor fordult elő, hogy este tízkor muszáj volt harapnom valamit éhen halás ellen. :-)
A tapasztalatok érdekesek: magasztos gondolataim születtek, kicsit talán jobb lettem? A kilók tekintetében pedig -4.
Ma zöldségfasírt készült karfiollal és répával. Finom lett. És a család sem hiányolja belőle a húst! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése