Gyerekekről felnőtteknek, újszülöttektől a nagy kamaszokig. Szülésről, szoptatásról éppúgy szó esik, mint a kamaszok lelki problémáiról. Sokszor anyukák mondják el érzéseiket, véleményüket, nagyon sokszor szakértők válaszolnak egy-egy kérdésre, olykor gyerekek is beszélnek egy-egy téma kapcsán és telefonálni is lehet gyermeknevelési kérdésekkel kapcsolatban.
Ha csak tehetem, meghallgatom. Nagyon sok jó tanácsot, ötletet merítettem már innen.
A holnapi adás ajánlója nagyon tetszett: Azt mondják, hogy azért van a gyermeknek két keze, hogy egyikkel az anyja kezét fogja, másikkal az apjáét. Vajon mennyire fogják most az apukák a gyerekek kezét, és hol vannak jelen az anyukák életében. Erről lesz szó holnap.
Írtam már erről, hogy manapság, mintha eltűntek volna az apukák. Délután, este is leginkább az anyukákat látom a gyerekekkel sétálni. Ha mégis megjelenik a játszótéren egy-egy apuka, legtöbbször csak ül a padon és rezdületlen arccal nézi, ahogy rosszalkodnak a kölykök.
TISZTELET A KIVÉTELNEK! Mert szerencsére olyan apukát is sokat látok, aki úgy foglalkozik a gyerekével, hogy az embernek könny szökik a szemébe.
A végén járok már a Viskó c. könyvnek. Hát... nem rossz, sőt! Néhány gondolat nagyon tetszik benne. De messze nem olyan korszakalkotó könyv, mint a marketingjéből gondolná az ember. Tényleg vannak benne ütős kérdések és válaszok, de nem gondolom, hogy a könyv miatt egy nem hívő ember meginogna a "hitében".
Mindenesetre nagyon elgondolkoztam azon a bekezdésen, miszerint Istent azért próbálják férfi képében beállítani (látott már valaki olyan freskót, ahol a felhők közül egy kontyos, ősz néni nézett volna le a halandókra?), mert az embereknek sokkal inkább szükségük van most "apai" vezetésre, mint anyaira. Mert ez utóbbin is van mit csiszolni, de előbbiből sokkal nagyobb a hiány.
Ezen gondolkozok pár napja. Remélem meg tudom hallgatni holnap a rádiót is, hátha ott is kapok valamit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése