Azt a régit, a gyerekkorit. Amikor felvettük az úttörő egyenruhát (jelvények, síp, öv, minden ami kell), fogtuk a szalagokat, májusfát és vonultunk a sportpályára, ahol egész nap műsor volt. Mi, iskolások készültünk versekkel, sportbemutatóval, néptánccal. Volt foci és virsli meg sör a felnőtteknek. És sok sugdolózás, mert május 1. reggelére már minden lánynak, akit már kiszemelt magának valaki, a kapujában ott volt a felszalagozott májusfa. Jajjj, de boldog voltam 12 éves csitriként, amikor az első májfámat megkaptam. Köszönöm, Laca!
Apukám persze igyekezett mihamarabb eltávolítani a kapuból ezt is, meg a következő évekéit is sorra. Akkor nagyon mérges voltam, így utólag már sejtem, hogy ezzel szerette volna kitolni a gyerekkoromat, nem akart tudomást venni róla, hogy egyszer elvisz valaki a háztól. Hát... elég jól sikerült neki. :-) Túl voltam a harmincon, mire bekötötték a fejem. :-)
Meg a szerenádok is ekkor voltak. Bocsánatot kérek a nótázóktól, de sajnos anyukám sem tudta, hogy ilyenkor gyertyát illik gyújtani.
Vajon az én lányomnak lesz májusfája? Kell majd nekem a férjemmel vitázni, hogy ne tüntesse még el? Kap majd szerenádot?
Szerintem nem.
Ezek már nem divatos dolgok.
Kár!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése