Gyerekkoromban utáltam minden zöldet, amit enni kellett volna. Szegény anyukám mennyit küzdött, hogy belém diktálja a főzelékeket. Nem ment neki. Aztán ahogy benőtt a fejem lágya, imádom a főzelékféléket. (Kivéve a répafőzeléket. Brrrr.)
Úgyhogy ma, piac után sóska is készült.
És...
... végre találtam medvehagymát!!!
Amióta először hallottam róla, talán valamelyik blogon, megőőőrülök, hogy nekem ezt meg kell kóstolni. Mindig bejártam az egész piacot, de nem találtam. A debreceni piacon az unikumok közül, egyedül édesköményt láttam. Meg gyömbért. Ha azt a szokatlanok közé soroljuk.
Aztán reggel láttam valami gyöngyvirág-levélhez hasonlót. Nagyot dobbant a szívem! Padlógázas babakocsival odastartoltam, de nem volt eladó a pultnál. Úgyhogy vettem a bátorságot megdörzsölgetni a levelét, hogy valódi-e. :-)
Ekkorra az úriember is előkerült.
Hát én azonnal beleszerettem. Mármint a medvehagymába. Remélem a család is megkedveli majd este: egyenlőre túróval, tejföllel kevertem.
Ha nem ízlik nekik, akkor kénytelen leszek én megenni tetemes mennyiséget.
Nem tudom, kinél olvastam erről először, mindenesetre nagyon szépen köszönöm neki az ajánlást, a figyelemfelhívást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése